- A tavalyi csapat gyakorlatilag teljesen átalakult. Légiósok és magyar játékosok is jöttek-mentek. Hogyan tudná értékelni az átigazolási szezont? Sikerült azokat a játékosokat Szombathelyre csábítani, akiket szeretett volna?
- Június 10-én kaptam a megbízást, és addigra a magyar piacon igazából már lezárultak az események, április-május környékére már az összes játékos elkelt. A kiindulási pont az volt, hogy megnézem a FALCO értékeit. Kálmán Laci, aki nagyon régóta a csapat kapitánya és a hátán cipeli a társaságot, valamint a válogatott kezdő centere, Horváth Zoltán adott volt. Azok a játékosok, akik már eddig is rengeteget tettek a FALCO-ért, gondolok itt Pankár Tibire, Feigl Imire és Borszéki Csabára, már régóta egy magot alkottak. Melléjük hoztam a fiatal, tehetséges Hajmásyt, és Kálmán mögé második számú irányítónak Krasznait. A fiatal Horváth, Kiricsi, Szanati trióból elsősorban utóbbi okozhat nagy meglepetést, de természetesen a többiekkel is elégedett vagyok. Velük egyébként külön edzéseket is végzünk. Az új szabály miatt eleve három légiósban gondolkodtunk. Nagy dolognak tartom, hogy sikerült visszacsábítani a két évvel ezelőtti bajnokcsapat alapemberét, Arnas Kazlauskast. Úgy tűnik, hogy kialakult egy nagyon erős kezdőötösünk. Most mögéjük keresem a játékosokat.
Viszont vannak problémáim. Pankár sérülése miatt az elmúlt két évben nagyon keveset játszott, most őt is be kell „meccselnem.” A legérzékenyebb időszakban, az elmúlt 10 napban vírusos mandulagyulladás miatt kiesett Borszéki. Nagyon lefogyott, és abszolút elvesztette azt, amit eddig felépített. Ráadásul Feigl csak 2-3 edzésen vett részt az alapozó időszakban. Derékbántalmai miatt két helyen is porckorongsérve van. Hogyha sikerül helyrehozni, akkor jó, ha nem, akkor viszont kevesek leszünk centerposzton. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez még csak egy induló csapat. Mivel a cél a legjobb nyolcba jutás, és nagyon sok a rivális, nehéz dolgunk lesz, három centerrel pedig nem nagyon tudjuk végigcsinálni a szezont.
- Mi lesz akkor, ha nem jön rendbe Feigl Imre?
- Nem szeretném kiragadni pont az Imre példáját. Én nem vagyok híve a változtatgatásoknak. Nagyon meg kellett húznunk a nadrágszíjat, de nyilván, ha kulcspozíciókban komoly sérülések lesznek, és az anyagiak engedik, akkor azokat valahogyan pótolnunk kell. De még egyszer mondom, nem szeretnék erre gondolni sem, ki kell várni ezt, kapkodni semmiképpen nem szabad. A legszebb az lenne, ha ezzel a kerettel el tudnánk érni a céljainkat.
- A fiatalokkal mi a terve? Milyen szerepet szán nekik a jövő évi csapatban?
- A felkészülési meccseken eddig is kaptak lehetőséget. Csináltak is szép dolgokat, de azt be kell látni, hogy nagyon sokat nem tudom őket játszatni. A teher a kezdőcsapaton van, elsősorban nekik kell kiharcolniuk a play-offba jutást. Ha minél többet tudom őket pályára küldeni és minél nagyobb terhet tudnak levenni az alapjátékosok válláról, annak már csak örülök. Ha egy-két embert sikerül beépíteni, úgy, hogy mindenkit játszatok, azzal már sokat nyertünk.
- Eddigi öt edzőmeccsünkből négyet megnyertünk. Hol tart a csapat a felkészülésben? Ott, ahol eltervezte, ahol ilyenkor lenni kell?
- Nyolchetes felkészülést terveztem, azzal, hogy a Nyíregyházával nem tudjuk lejátszani október 3-án a bajnokinkat, majdnem egy hetet nyertünk. Így most el tudunk menni egy kétnapos, erős csehországi tornára. Van még időnk bőven, több, mint három hetünk. Túl vagyunk már a fizikális felkészülésen, most a technika, fizikum gyorsítása következik. A taktikai jellegű dolgokat azonban még nem tudtuk elvégezni, mert a már említett okok miatt nem nagyon volt egységes szerkezet az edzéseken, így csak a sűrű felkészülési meccseket tudtuk gyakorlásra használni. Eddig ez szépen ment. Most itt van a nyakunkon a Göcsej Kupa, négy nap, négy meccs, komoly megterhelés.
- Milyen lesz az új FALCO? Miben lesz más, mint mondjuk a tavalyi vagy a korábbi években?
- Nekem nagyon tetszett a bajnokcsapat. Szuper mentalitásuk volt a játékosoknak. A tavalyi együttes viszont egyáltalán nem tetszett. A bajnoki cím után a FALCO nem tudta meglépni azt, amit ilyenkor meg kell, hogy el kell indulni nemzetközi kupában, még ha az egy Közép Európai Kupa is. Egy kicsit ellustultak a játékosok. Korábbi sztár például nem úgy játszott, mint a bajnokcsapat évében. Úgyis tudja mindenki, hogy mire gondolok. A tavalyi légiósok rossz mentalitásúak voltak, nem tettek hozzá a csapat játékához. Idén sokkal több fiatalunk van.
Ezalatt a rövid idő alatt úgy ítélem meg, hogy három olyan külföldit találtunk, akik kosarazni akarnak, terveik, ambícióik vannak. Én egy frissebb, lendületesebb FALCO-t képzelek el. Egy szerethető csapatot, amelyik elvégzi a feladatát, bejut a legjobb nyolcba, és a lehető legtovább menetel a play-offban. Tegyen meg mindent azért, hogy szórakoztassa a közönséget, látványos támadójátékot szeretnék. Nekem eddig az edzések és a pár tesztmeccs alapján nagyon tetszik a csapat.
- Mi a véleménye a többi csapatról, a riválisokról? Biztosan figyeli az edzőmeccsek eredményeit. Több helyen már végleges a keret. Mit gondol, kik lehetnek a legfőbb ellenfeleink az új szezonban?
- Nincs még tiszta képem a többiekről, mert az előző évben Romániában dolgoztam, azelőtt pedig Nyíregyházán voltam, ahol nagyon kevés meccset láttam, mert messze voltunk mindenkitől. Nagyon kevés a minőségi magyar játékos, 14 csapat van, mindenhol, ha csak 7-8 emberes rotációban gondolkodunk, akkor a 3 külföldi mellé 4-5 minőségi magyar kosaras kellene. Ez 60-70 játékost feltételezne, de még 20 sincs. Utánpótlás válogatottjaink a B divíziókban játszanak, gyakorlatilag borzasztó kevés a minőségi tehetség, és azok is képzetlenek. Én nagyon kíváncsi vagyok a bajnokságra, hogy ezt a lehetőséget kik tudják kihasználni, ki tud elővarázsolni a kalapból meglepetésembereket. Egy biztos, rendkívül érdekes szezon elé nézünk. Ez a fiataloknak nyilván egy remek lehetőség lesz. Majd egy év múlva tudunk erről beszélni, hogy ki tudta ezt kihasználni. Nagyon szeretném, ha a mieink, például Kiricsi, Hajmásy vagy Szanati.
A másik dolog pedig az, hogy ilyenkor még mindenki próbálgatja a játékosait. Volt olyan, hogy a Körmend több, mint 20 játékost cserélgetett, azt sem tudta senki, hogy éppen ki játszik a csapatban, de a Nyíregyháza és a Szolnok is lecserélte légiósállományát. Ilyenkor még olyan hektikus dolgok történhetnek, hogy még abszolút nem érdemes a többi csapatot nézni, ráérünk arra majd a bajnoki rajt előtt. Az biztos, hogy a Szolnok, a Paks és az Albacomp nagybevásárlást csinált a nyáron. Nekem masszívnak tűnik a Zalaegerszeg, ahol évek óta együtt van a magyar mag, a tavalyi légiósokat is sikerült megtartaniuk, ráadásul egy jót találtak melléjük. Sajnos az is tisztán látszik, hogy sok a 14 csapat. Egy ilyen kis országban nagyon nehéz eltartani ennyi első osztályú klubot. Szinte minden évben akad valaki, aki csődöt jelent. A magyar kosárlabdának egyébként az a legnagyobb baja, hogy nincs igazi kirakatcsapata. Két klubnak kellene lenni, amelyik az ULEB Ligában, az Euroligában vagy a FIBA Kupában szerepel.
Sajnos ilyenek nincsenek. Borzasztó belterjes a dolog. A magyar kosárlabda nem olyan, mint mondjuk a cseh, ahol ott van a Nymburk vagy a Prostejov az ULEB Ligában vagy Ausztriában a Gmunden, aki nekivágott az ULEB-nek, csakúgy, mint előtte a Kaffenberg. Ezek a törekvések nálunk nincsenek meg. Budapest valamikor az európai kosárlabda fellegvára volt. A férfi bajnokságban korábban mindig volt 6-7 nagyon erős fővárosi csapat. Az, hogy most egy A csoportos sincs, abszurd. Keleten Moszkva és Kijev után Budapest az a város, ahol a legtöbb pénz megfordul. Ha mondjuk megnézzük, hogy mi van Zágrábban, Prágában, vagy Belgrádban, akkor azt vesszük észre, hogy nincs sportpolitikája a fővárosunknak. A vidéki fellegvárak pedig, mint például Debrecen, felépít egy minden európai igényt kielégítő Főnix Csarnokot, és nincs egy nemzetközi kupameccse sem. Sorolhatnám tovább, de felesleges. Szóval egy közepes szinten rendkívül kiegyensúlyozott bajnokságunk van, ami adott esetben kimondottan izgalmas lehet.
- Az azért pénzkérdés is, hogy egy adott csapat el tud-e indulni a nemzetközi kupákban.
- Voltam nagy női csapatoknál edző. Sepsiszentgyörgyön FIBA Kupában szereplő csapat volt, Ruzsomberok kétszeres Euroliga első, a BSE pedig Ronchetti Kupa győztes. Ezeken a helyeken alapkövetelmény volt, hogy a csapatok elinduljanak a nemzetközi porondon. Persze nagyban számít a pénz is, de addig, amíg a női kosárlabdában megtesznek mindent azért, hogy a nemzetközi vérkeringésből ne essenek ki, hiszen különben nem is tudnának komoly játékost venni, addig a magyar férfi csapatoknál még a törekvés sincs meg. Ha egy klub szakmailag igényes, nincs más út, indulni kell nemzetközi meccseken. A pénztelenségről egyébként csak annyit, hogy a magyar férfi kosárlabda végtelenül alulfinanszírozott. A szakmai minimumot nagyon sok csapatnál nem lehet megteremteni, utolsóként tudunk odamenni a piacon a menedzserekhez, sok helyen csak 4-5 jó játékosra van meg a pénz. Kicsi, szegény ország vagyunk. Ennek az utolsó tíz évnek a gazdasági produkcióját mindenki ismeri. Nem szeretek a politikával foglalkozni, de se oktatásra, se kultúrára, se sportra nincs keretünk. Pedig anélkül nem megy.
- Eléggé elkanyarodtunk a FALCO-tól. Ma kezdődik és vasárnapig tart a Göcsej Kupa. Mire számít?
- Folytatnunk kell a csapatépítést. Kezd körvonalazódni egy kezdőötös a fejemben, most azokat az embereket keresem belső és külső posztra, akik a padról beszállva tudnak segíteni. Persze szeretnénk minden meccsünket megnyerni, de most az eredmény másodlagos lesz. Egyértelműen a csapatépítést kell szem előtt tartanunk. A Göcsej Kupán szépen, okosan egy-egy taktikai elemet, játékost próbálgatunk majd. Vegyünk egy példát, a mai meccsnek mondjuk az lesz a célja, hogy Borszéki Csabát minél többet játszatjuk. A jövő heti soproni tornán aztán majd ki kell választanom a három közül egy meccset, ahol a fiatalok szerepelnek, és kettőt, amelyiken meccselünk, csak a csehországi tornán kell készen lennünk, bajnoki formában játszanunk.
- Végezetül egy privát jellegű kérdés. Hogy érzi magát Szombathelyen?
- Vas megyei vagyok. Tizedik szezonomat kezdem Szombathelyen, ide jártam főiskolára is. Abszolút otthon érzem magam. Örülök, hogy itt vagyok, jó a csapat, remek a hangulat. Tetszik, hogy ilyen nagy érdeklődés van a meccseink iránt. És az sem mellékes, hogy most nem 1000 km-re vagyok a szülőházamtól, mint tavaly. Bár mivel profi edző vagyok, a kosárlabdáért, és a kosárlabdából élek, így majdnem mindegy, hogy hol vagyok. Mindenki ott szeret lenni, ahol a haza van. Ahogy a székelyek mondják: erőst örvendek.
