Az első meccslabdájával nem tudott élni hétfőn a Falco, így nehezebb úton, idegenben kellett megszereznie a Szolnok elleni párharc harmadik győzelmét a bajnoki címhez. A mindent eldöntő összecsapás előtt az optimistább szombathelyiek abban bíztak, hogy még egyszer olyan gyatrán nem dobhatnak kedvenceik, mint két nappal ezelőtt.
És ez így is lett. Parázs hangulatban indult a találkozó, a Falco ragadta magához a kezdeményezést, nem telt el két perc, és máris 0-7 volt az állás. Milos Konakov fiai egy negyed alatt összesen 32 pontot dobtak. Állva hagyta a Szolnokot a Szombathely, a hazaiak szellős védekezését könyörtelenül kihasználták a vasiak.
Fiipovity triplája után már 13 volt közte. Okosan, taktikusan, ellenfelüknél sokkal higgadtabban kosaraztak a vendégek. Igazi csapatjátékkal magabiztos előnyre tett szert a Falco, de Krnjajski és Darthard extrán játszott, így meccsben maradt az Olaj. Átlépték a hatvanat is a sárga-feketék, akik az első pillanattól az utolsóig uralták az első játékrészt. A végén szerencséje is volt Whelannek, a légiós dudaszós kosarával alakult ki a 49-63-as félidei eredmény.
Nem változott a játék képe a fordulás után sem, semmivel sem jutott közelebb az Olajbányász, sőt, négy perc után 51-72-nél időt kért Bosnic. 2-13-as szériát ment a Falco, már huszonöt is volt közte. Eldőlt, 62-91-ről indult a záró etap, a végig extázisban játszó vasiak tíz percre voltak hetedik bajnoki címüktől.
Már csak a számszerű eredmény volt a kérdés, az utolsó tíz perc semmi újat nem hozott, már mindenki a végét várta. Hiába nyerte meg tehát az alapszakaszt és a Magyar Kupát a Szolnok, a Falco kétszer is nyerni tudott a fináléban a Tiszaligetben, ráadásul ma teljesen padlóra küldték ellenfelüket Váradiék, így megérdemelten szerezték meg (vissza) az aranyéremet.
