Óriási formában van Horvát Zoltán, a FALCO centere. Az eddigi két meccs alatt átlagban 28,50 pontot dobott és 10,50 lepattanót szerzett. A kosarassal a kecskeméti győzelemről és a pénteki, Szolnok elleni meccsről beszélgettünk.
- Milyen volt belülről a Kecskemét elleni találkozó? Kívülről nagyon simának tűnt...
- Utólag elárulom, nagyon tartottam ettől a meccstől. Dolgoztam már együtt Sztojan Ivkoviccsal, így egy jól szervezett, keményen védekező ellenfélre számítottam, ami végül be is jött. Ami azonban mindenkit meglepett, az a gyenge tripladobásuk volt. Nem csak minket, őket is. Megzavarodtak rendesen. Az első félidőben egy hármasuk sem ment be, pedig aztán csupa jól dobó játékosuk van. Wittmann Krisztiántól kezdve Tóth Norbi, Dénes Gabi, Bolics és azért Marciulionis sem egy fakezű kosaras. Nem ment nekik, pedig a taktikájuk is erre épült. Örülök, hogy mi viszont tudtunk élni a kínálkozó lehetőséggel és gyorsindításokból kintről és bentről is jól dobtunk. Az első félidőben 11 ponttal vezettünk, a harmadik negyedre aztán már 30 pont is volt a különbség a két csapat között, én azonban még akkor sem hittem el igazán, hogy nyerhetünk. Mindig bennem volt, hogy ez a Kecskemét bármikor feltámadhat, éppen ezért végig nagyon komolyan vettük a meccset.
- Ez bravúrgyőzelem volt?
- Igen, ez bravúr volt a javából. Szerintem a bajnokság során nem sokan fognak tudni ott nyerni. Ez az idegenbeli győzelem nagyon nagy lökést adhat nekünk.
- A csapathoz hasonlóan Te is remek formában vagy, most is közelebb jártál a harminc ponthoz, mint a húszhoz.
- Én azért így is egy kicsit elégedetlen vagyok magammal. Esetleg egy-két lepattanóval szerezhettem volna többet, vagy legalább egy triplakísérletem betalálhatott volna, de összességében most úgy érzem, hogy nagyon nagy segítségére vagyok a csapatnak, és ezt a többiek is látják, és ki is használják. Azon kívül, hogy azért megoldom magamnak is a helyzetet, rengeteg jó labdát kapok a társaimtól, mindig nagyon jó helyzetbe hoznak. Igyekszem ezt meghálálni és vissza is adni. Úgy érzem, jól működik a csapatszellem. Védekezésben még van mit javulnunk, de a támadásoknál kezdjük megtalálni a megfelelő ritmust.
- Említetted, hogy szerezhettél volna több lepattanót is. A hivatalos statisztikában mindössze hat lecsorgó szerepelt a neved mellett, holott a lelátóról úgy tűnt, jóval többet szereztél.
- Nem tudom, hogy ez reális-e, hiszen mérkőzés közben soha nem szoktam számolni sem a pontokat sem a lepattanókat, hiszen az összezavarná a játékost, ha éppen azon kezdene el gondolkodni. Én is többnek éreztem ennél, de elképzelhető, hogy csak hatot szedtem össze. Ahhoz, hogy pontos adatot kapjunk, vissza kéne nézni a teljes meccset és egy új statisztikát írni, hogy a felvételek alapján ténylegesen mennyi volt.
- Mennyire volt eddig nehéz dolgod a palánk alatt? Bencze és Sitku személyében találkoztál már válogatott centerekkel és Johnsont, illetve Fergusont sem kell senkinek bemutatni.
- Úgy érzem, hogy egész jól megoldottam a feladatomat ötös poszton, mind védekezésben, mind támadásban. Pedig nem is vagyok igazi center. Igaz, most már mázsa fölött vagyok, a nyáron azért felszedtem pár kilót, de mondjuk szerintem ez nem látszik – mondja nevetve. Viccet félretéve, úgy érzem, hogy a gyorsaságommal és az agresszivitásommal tudom kompenzálni az esetleges súlybeli és magasságbeli fölényeket. Egyelőre sikerült, de azért még nagyon sok munka van hátra, és van még jó pár ügyes center a palánk alatt. Nem szabad hátradőlnöm és elhinnem, hogy ez most így lesz mindig, ahhoz még nagyon sokat kell dolgoznom, hogy közel ezt a szintet tartani tudjam. Ugyanis most már ez a célom.
- A meccsek zömét végigjátszod. Mennyire fáradsz el a végére?
- Úgy érzem, hogy jól bírom. A sok felkészülési meccsnek köszönhetően van egy alap állóképességünk, persze vannak hullámvölgyek, de olyankor próbálok kommunikálni az edzővel, hiszen mindent ő sem vehet észre. Amikor úgy érzem, hogy már védekezésben nem tudnám azt teljesíteni, amit elvárna tőlem a csapat, akkor kérek egy-egy perc pihenőt. Amikor már átesek egy bizonyos holtponton, akkor már kis túlzással játszhatnánk akár reggelig is, nem érzem a fáradtságot. A meccsek után egy-két órával azért letaglóz, hogyha 40 percet játszom, de hát ez van, ezért fizetnek itt a FALCO-ban, ezért számítanak rám, hogy ezt hozni tudjam.
- Pénteken jön egy újabb nagy rangadó. Mire számítasz a Szolnok ellen?
- Nagyon nehéz meccsünk lesz. A Szolnok az előző fordulóban meglepetésre kikapott Dombóváron. Igaz, csak utólag hallottam, hogy Thomas Kelley nem játszott. Azért az ő hiányát bármelyik magyar csapat megérezné. Ismét összecsapok Barroval, aki tavaly nagyon csúnyán megviccelt minket. Mindenképpen az egyik célom az, hogy őt megfogjam. De még így is nagyon sok jó, válogatott szintű játékosuk van. A hazai pálya előnye és a fantasztikus közönségünk mellettünk szól. Csak akkor ér igazán sokat a kecskeméti győzelmünk, ha pénteken este a Szolnokot is legyűrjük.
