Az alapszakaszgyőztes Falco-SZOVA KC Szombathely szombaton a Sopron ellen kezdi a rájátszást. Kálmán László 2008-ban egyszer már aranyéremig vezette a sárga-feketéket. Akkor szinte elvárás volt az első hely, most viszont országos meglepetés lenne.
- A Falco 23 győzelemmel és 3 vereséggel zárta az alapszakaszt. Ez mindenkit meglepett, talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy még Önöket is?
- Így van, mindenféleképpen meglepetés az idei szereplésünk. Beállítottunk a klubnál egy olyan csúcsot, amit szerintem nagyon sokáig nehéz lesz túlszárnyalni. Tényleg minden klappolt. Ugyanúgy, mint amikor 2008-ban bajnokságot nyertünk. De most még azt is überelte a csapat. Most ugyan nincs olyan játékosállományunk, mint akkor volt, de mégis nagyon jól funkcionálunk. Ez még számomra is meglepetés. Én a bajnokság elején titkon azt reméltem, hogy a négy közé odaérhetünk és pályaelőnnyel kezdhetjük a rájátszást, de erre én sem számítottam. Hazai pályán mindig is erős volt a Falco, de arra, hogy ilyen pozitív mérleget produkáljon idegenben, erre még nem volt példa.
- Mekkora szerepe van a sikerekben Bencze Tamásnak?
- Óriási. Ő válogatta össze a játékosokat, ő találta ki hozzá ezt a játékstílust. És az is egy nagyon fontos dolog, hogy mindenkit normálisan tud kezelni. Edző, de mégis valamilyen szinten közvetlenebb is az emberekkel és - talán ezért is - jobban bíznak benne a játékosai.
- Azzal, hogy alapszakaszgyőztesek lettek, némiképp átíródtak az erőviszonyok. Mennyiben változott a Falcónál a célkitűzés?
- Most már azt mondom, csalódott lennék, ha nem játszanánk döntőt. A rájátszásban már nem nagyon szoktak megcserélődni a pozíciók, azok, akik az elején állnak, általában ott is fejezik be a bajnokságot. Nagyon bízom benne, hogy továbbra is maradunk morálisan erősek és egységesek és beverekedjük magunkat a döntőbe, ha pedig már ott vagyunk, akkor kiharcoljuk az első helyet. Ezért dolgozunk, most már nem sok van hátra, meg kell nyomni ezt a másfél hónapot és akkor célba érhetünk.
- A rájátszásban az első ellenfél a Sopron lesz. Mit gondol, lehet ebből 3-0?
- Én nem becsülném le a Sopront, mert úgy gondolom, hogy az 5-8. helyen záró csapatok közül a Paks után övék a második legerősebb gárda. Komplett csapatuk van, és a szurkolótáboruk is lelkesen biztatja őket. Egy Falco-Sopron meccs amúgy is mindig nagy jelentőséggel bír. Az alapszakaszban csak egy ponttal nyertünk ellenük idegenben, az Aréna Savariában pedig a félidőben még vezettek, úgyhogy óvva intek mindenkit attól, hogy ezt a párharcot a sima kategóriába sorolja. Természetesen, ha továbbra is tudjuk azt a teljesítményt hozni, amit eddig, akkor nem lehet probléma a Sopron legyőzése, de ehhez úgy gondolom, hogy mindenkinek a maximumot kell nyújtania.
- És aztán, ha ez sikerül, a Körmend – Paks párharc győztesével folytatják. Ki lenne jobb ellenfél az elődöntőben?
- Ezzel nem foglalkozom, majd a sors eldönti. Ennyire nem tekintek előre. Mind a kettő nagyon nehéz ellenfél, komplett csapatok, sok jó játékossal, akiknek bármikor elsülhet a kezük. A pályaelőnyt meg kell lovagolnunk és ki kell harcolnunk a döntőbe jutást. Ha csak egyszer is nyernek Szombathelyen és a hazai meccseiket behúzzák, meglepetést tudnak okozni. Bízom benne, hogy bármelyikük is lesz az ellenfelünk, ki tudjuk őket verni.
- Sokan valószínűleg még most sem értik, hogy nyerhette meg a Falco az alapszakaszt. A rivális csapatok szurkolói leginkább azzal nyugtatják magukat, hogy Kálmán László 39 éves és majd úgysem bírja a sorozatterhelést.
- Én úgy gondolom, hogy nem vagyok egy fáradékony típus. Fizikálisan ugyanúgy topon vagyok most is, ugyanannyi a versenysúlyom, mint 15-20 évvel ezelőtt. Szerencsére a sérülések is elkerülnek, ha mégis bármi közbejön, hála a Sensolite Gyógycentrum kezeléseinek, pár nap alatt elmúlnak a fájdalmak. Ha fáradt is lesz az ember, akkor az nem fizikálisan lesz, hanem fejben. De úgy gondolom, hogy én már annyi mindent megéltem, vagyok annyira komplett játékos, hogy tudjam, mikor mit kell előhúzni a cilinderből. Én ettől nem félek, hogy fáradt lennék. Féljenek az ellenfelek, mert ők fáradtabbak lesznek, mint én. Ebben biztos vagyok.
- A másik veszélyforrás, amit az ellenlábasok rendre felrónak, hogy az első öt csapat közül a Falcóé a legrövidebb kispad.
- Így van, papíron igen. De ezzel azért nem értek egyet, mert azt látni kell, hogy a mi játékosaink, akik beszállnak a padról, mindig új impulzust hoznak és amit tudnak, azt nagyon jól csinálják, nem próbálnak meg többet annál, amennyi a feladatuk. Mindenki tudja, mi a dolga, mikor kit kell kiszolgálnia, mikor kinek kell jó zárást adnia vagy éppen a védekezésben egy kis pluszt hozzátennie. Ettől szép a sport, mert nem lehet előre eldönteni pusztán a keretek alapján a csapatok erősségét. Itt öt embernek együtt kell működnie a pályán. A mi csapatunkban ez az igazi erény, hogy mindenki egy felé húz és ezt örömmel teszi. Nincsenek klikkesedések, nagyon egységesek vagyunk.
- Melyik volt a jobb Falco: a 2008-as vagy az idei?
- Érdekes összehasonlítás, inkább majd a bajnokság végén válaszolnék erre. Természetesen vannak érzéseim, gondolataim most is, de ez attól is függ, hogy hol fejezzük be a bajnokságot. Az biztos, hogy az idei egy nagyon szerethető csapat és remekül érzem magam ebben a szerepkörben, amiben most vagyok.
- És ha úgy kérdezem, hogy melyik volt az erősebb mezőny? 2008-ban vagy idén volt nehezebb alapszakaszgyőztesnek lenni?
- 2008-ban valamilyen szinten elvárás volt velünk szemben az első hely, mert olyan játékosok érkeztek hozzánk. Bár én akkor sem mondtam azt már rögtön az elején, hogy meg fogjuk nyerni a bajnokságot, de mérkőzésről mérkőzésre lehetett látni, hogy jóval erősebb ez a gárda, mint a korábbi évek Falcói. Akkor azért lehetett érezni, hogy erős, jó csapatunk volt, most viszont egy kicsit meglepetés az egész.
- Tegyük fel, hogy a szezon végén ismét bajnok lesz a Falco. Mihez kezdene ezután? Visszavonulna, vagy folytatná tovább pályafutását?
- Nem tudom. Nagyon szeretek játszani, nagyon hiányozna az életemből a kosárlabda, főleg így, hogy élvezem a játékot és nem munkának tekintem ezt az egészet, hanem egy nagyon jó időtöltésnek, ami boldoggá tesz, amiben örömömet lelem. Nem szívesen vonulnék vissza, de ez egy jó alkalom lenne arra, hogy a csúcson hagyjam abba, és azt mondhassam, hogy 40 évesen bajnokságot nyertem a Falcóval, amiben ráadásul nem statiszta-, hanem kulcsszerepem volt. Ez óriási dolog lenne, szerintem Magyarországon ilyen még nem volt és nem is lesz a közeljövőben. Már ha ez egyáltalán így lesz... De ezzel egyelőre nem is foglalkozom, nekem most az a célom, hogy a bajnokságban a Falcóval minél jobb helyezést érjünk el. Minden energiámat erre fordítom. Hogy mi lesz később, az majd egy másik kérdés. Ha itt lesz az ideje, akkor majd azt is eldöntöm. Persze biztos, hogy teljesen nem fogok elszakadni a sporttól, hiszen az, hogy abbahagyjam és ne játsszak többet, nem is menne egyik pillanatról a másikra. Biztos, hogy játszanék még valamilyen szinten, akár a másodosztályban is.
