Pocsékul kezdte a meccset a Falco, bár Csomagics triplája volt az első kosár, egy 13-0-s rohammal válaszoltak a hazaiak (13-3), majd feljöttünk 13-11-re, aztán Pearson vezérletével egy újabb 13-0-val elhúztak a kék-fehérek 26-11-re. Eszetlenül támadtunk, ismét buta döntéseket hoztunk, a védekezésünk pedig szinte egyáltalán nem működött. Az első negyedet 28-13-ra az Alba nyerte.
Nem változott semmit a játék képe a második negyedben sem, sőt a különbség csak tovább nőtt. A Falcóban már lehetőséget kaptak a fiatalok is (Simon, Hódi, Bazsó). A 14. percben, 37-19-nél időt kért Kálmán. Hiába, nem sokkal utána már fel is harsant a megalázó „Húsz! Húsz! Húsz!” rigmus. Ezt követően belementünk egy dobópárbajba, természetesen nem mi jöttünk ki jól belőle. 63-38 a félidő, nagyon hamar eldőlt a meccs. Elképesztő százalékkal dobtak Lóránték, valószínűleg akkor is nehéz dolgunk lett volna, ha védekezünk, így viszont…
A harmadik negyed is Alba-gálát hozott, a szünet után sem volt semmi közünk a meccshez. Ezt már idegileg is nehezen bírtuk, Hallik mellett a kispad is folyamatosan reklamált a játékvezetőknél, a vége technikai lett. A záró felvonás előtt 91-55 volt az állás, a maroknyi hazai B-közép rá is kezdett az „Indul a busz!” rigmus skandálására. Az utolsó etap értelemszerűen már csak formalitás volt, de mindenképp le kellett játszani. Az extrán játszó Váradin kívül mindenki feladta, aminek az lett a vége, hogy kitömtek minket rendesen, csúfos, megalázó vereség lett a vége.
