A III. Horváth Zoltán Emléktornán egy gálameccs erejéig – 20 év után – ismét összeállt a Falco 1992-es csapata. A sárga-feketéket akkor az a Földi Sándor irányította, aki jelenleg a Jászberény vezetőedzője.
– Nagyon jó érzés volt ismét együtt látni a csapatomat. Többekkel azóta is tartom a kapcsolatot az internet segítségével, de így együtt nem mostanában találkoztunk – mondta honlapunknak Földi. – Ez egy olyan összetartó társaság volt, amely mindent megtett egymásért és a Falcóért. Ez azért is nagy szó, mert nagy részük Körmenden nevelkedett. Ahogy anno az újság is írta, ez valóban egy nagy betűs CSAPAT volt. Nem voltak sztárallűrök, Krivacsevics volt a legnagyobb sztárunk, ám ő is ugyanolyan alázattal dolgozott, mint a többiek.
Földi Sándor azt is felelevenítette, hogyan került a Falcóhoz.
– Anno Déri Csabától vettem át a csapatot. Nagyon jó közeg fogadott, örömmel jöttem ide, hiszen Vas megyében nagyon szeretik a kosárlabdát. Van egy máig emlékezetes sztorim. Mielőtt átvettem a csapatot, szerettem volna látni a fiúkat játszani. Hétvége volt, úton voltam Szombathelyre, de Jánosházán lerobbant az autóm. Kerestem egy mesterembert, aki segített is, de amikor megtudta, hogy a Falco edzője leszek, nem fogadott el pénzt a javításért. Mondta, hogy tisztában van vele, hogy a Körmend a tapasztaltabb és erősebb csapat, de reméli, hogy hamarosan lekörözzük őket. Bár bajnokok nem lettünk, de én mindig örömmel gondolok vissza a sárga-feketéknél eltöltött időszakomra.
A 62 éves szakemberről köztudott az is, hogy jó kapcsolatot ápolt a szombathelyi szurkolókkal. „Sutyit” mindenki szerette.
– A szó legpozitívabb értelmében félelmetes szurkolótábora van Szombathelynek. Imádtam a kiscsarnokot, mindig nagy élmény volt ott játszani. De nem csak hazai pályán voltak ott a drukkerek, hanem idegenbe is elkísértek minket. Nagyon örülök, hogy ha csak ennek a gálameccs erejéig is, de ismét a Falco kispadján foglalhattam helyet. Viszont egy picit szomorú vagyok amiatt, hogy a régi barátok közül nem tudtam mindenkivel találkozni.
