Négy jó és egy rossz hír várta a Falco szurkolókat pénteken este a Sopron ellen. Kálmán, Szanati, Timberlake és Harazin felépült sérüléséből, Pantelics viszont csak civilként nézte társait.
Remek hangulat fogadta a csapatokat, mindkét oldalról szép számmal érkeztek szurkolók. A meccs azonban nem volt egetrengető színvonalú. keddihez hasonlóan ezúttal is nehezen lendültek bele a csapatok a pontgyártásba. Tíz perc után 16-13-ra vezettek a sárga-feketék.
Bár a Sopron jól tartotta magát, a folytatásban is a mi szánk íze szerint alakult minden. Ha nem is sokat, de tovább nőtt a különbség. Már a tíz pontos határt súroltuk. Ha egy picit jobban koncentrálunk, talán megroppanhatott volna a vendég gárda. Nem így történt, 44-36 volt a félidő. Pantelics hiányában nem bírtunk Egemonye-val a palánk alatt, aki 20 perc alatt közel 20 pontot termelt.
Eleinte a szünet után is ott folytatódott a játék, ahol a második negyed végén abbamaradt. Aztán egy pontot megálltunk, hiányzott egy pici plusz ahhoz, hogy meglépjünk. Nem így történt, a Sopron viszont vérszemet kapott, és az etap hajrájára sikerült fordítaniuk.
Az utolsó, mindent eldöntő negyedet három pontos hátrányban kezdtük. Több alkalommal még csak szerencsénk sem volt. Hiába nyertük meg eggyel a záró felvonást, a hajrá ezúttal nem nekünk kedvezett. Az utolsó másodpercekben most Szabó triplája kimaradt, így több, mint másfél év után kapitulált az Arénában a Falco.
Borzasztóan nehéz helyzetbe kerültünk ezzel. Hiába minden eddigi rekord, hétfőn az életünkért fogunk játszani Sopronban.
Mestermérleg:
Bencze Tamás, a Falco edzője: 2-1 oda, ezt szerintem senki nem gondolta, én sem. Viszont azért a nehézségeinket látni kell. A hősiesség nem elég. Amellett, hogy ma azért biztatóbb volt a támadójátékunk, nagyon hiányoztak a centergólok. Így azért elég nehéz. Biztos vagyok benne, ha teljes lesz a keretünk, hétfőn nyerünk.
Meszlényi Róbert a Sopron edzője: Nehéz volt. A meccsnek ugyanabban az időszakában mentünk el, mint múlt héten Szombathelyen, csak most megmaradt az előnyünk. Még jobban küzdöttünk, mint a múltkor, bár ez a Falcóra is elmondható. Az utolsó labdákra három ember vetődött. Ahogy mondtam, itt már mindenki úgy ment, mint a golyó. Ezúttal mellettünk volt a szerencse. De anélkül nem is megy. Nagyon nehéz meccs lesz hétfőn, nagy lehetőséget harcoltunk ki, de ezzel élnünk is kell.
