Nem akármilyen éven van túl a Falco kosárcsapata. A sárga–feketék tavaly a hetedik helyen végeztek – a negyeddöntőben hajszál híján kiejtették a későbbi ezüstérmes Albacompot –, a 2011/2012-es szezon tavaszi folytatását pedig 11–2-es mérleggel a harmadik helyről várják.
A csapatot januárban átvevő Bencze Tamást nyugodtan nevezhetjük sikeredzőnek. Irányításával a Falco 23 alapszakasz meccséből 19-et megnyert és mindössze 4-et veszített el. És amit egyetlen egy magyar csapat sem mondhat el magáról: a bajnokságban hazai pályán veretlenek maradtunk 2011-ben. A 43 éves szakember augusztusra olyan csapatot állított össze, amely túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a teljes mezőnyt meglepte.
– Azt hiszem, hogy elégedettek lehetünk az elmúlt fél évvel – kezdte értékelését Bencze Tamás. – Amíg nem tudtuk, hogy milyenek lesznek az erőviszonyok, addig óvatosabbak voltunk egy kicsit. A költségvetéseket nagyjából ismertük, ebből kifolyólag gondoltuk azt, hogy a realitás, a minimum elvárás a play-off-ban való szereplés. Az, hogy most ilyen szépen állunk, elég összetett dolog. Amellett, hogy sokat dolgoztunk és jól sikerültek az igazolásaink, azért tegyük hozzá, hogy több esetben szerencsénk is volt, illetve a „nagycsapatokkal” az első körben jórészt hazai pályán játszottunk. Több olyan meccsünk lesz tavasszal, amikor olyan helyekre megyünk, ahol azért nagyon kell figyelnünk. Gondolok itt Pécsre, Szegedre vagy mondjuk Nyíregyházára. Aztán rajtuk kívül van még a Kecskemét, Albacomp, Szolnok hármas, illetve hazai pályán a Körmend és a Paks.
– Említette a szerencsefaktort. Azért azt szokták mondani, jó csapatnak van szerencséje.
– Persze. Nem lehet és nem is akarom elvenni a fiúktól, hogy sokat tettek azért, hogy így álljunk, hiszen nem egyszer extrán játszottak és nagyon akartak nyerni. A szerencse igazából az Albacomp és a Sopron ellen állt mellénk. Utóbbit azért mondom, mert annak ellenére, hogy végig mi vezettünk, volt egy utolsó dobásuk, ami végül nem ment be. Nagy baj lett volna azt a meccset elveszíteni.
– Akkor ez összességében egy várakozásokon felüli szereplés, vagy nincs benne semmi meglepő?
– Szerintem van, mert bár szerencsénk volt a légiósainkkal, szerintem nem vagyunk annyira erősek, komplettek, mint mondjuk a Paks, a Körmend vagy éppen a Szolnok. Minden játékosunkat tudjuk használni részfeladatokra, vannak nagyon jó védőink, jó szellemben támadó játékosaink, munkásembereink, de igazi spílereink nincsenek a cserepadon. Vannak viszont tehetséges játékosaink, és mindenkiből megpróbáljuk a legtöbbet kihozni.
– Melyik volt a legjobb meccsünk?
– A Szolnok elleni. A támadójátékunkban nagyon nehéz lett volna hibát találni. Hogy stabilak voltunk, azt mutatta az is, hogy mi akkor játszottunk egy nagyon jó ritmusban lévő, erős csapattal, amikor még nem lendültek bele igazán a kettős frontba. Biztos vagyok benne, hogy képesek lettek volna visszajönni a meccsbe, ha nem lettünk volna annyira erősek. Szerencsére mindig tudtunk újítani. Nagy volt a várakozás a rangadó előtt, a Szolnok és a Körmend elleni összecsapásokat rendre felfokozott hangulat előzi meg. Mindig szeretnénk őket legyőzni, persze mindenkivel így vagyunk, de a piros-feketék elleni mérkőzések egy picit jobban ki vannak élezve. Így volt ez a Körmend ellen is, csak ott ez nem annyira sikerült.
– Hogy egy kicsit ünneprontóak legyünk: így utólag csinálna valamit másképp?
– Persze. Körmenden például tudtuk jól, hogy egy dolgot nem lehet elkövetni: „hurráhangulat szituációkat” teremteni a hazaiaknak. Ezt kétféleképpen lehet: vagy úgy, hogy engedjük a triplákat és a zsákolásokat és akkor egy úgynevezett „standing ovation” hangulat van, a másik pedig, ha hergeljük a közönséget. Na, mi aztán mind a kettőt elkövettük. Nem volt esélyünk győzni, mert hiába játszottunk 33–34 percig jól, ellenfelünk 40 percen keresztül extrát nyújtott. Persze lehet azt mondani, hogy agyon vertek minket, de én nem gondolom azt. Produkáltunk egy nagyon rossz 5-6 percet, de utána megmaradt a tartásunk, és nem azért nem lett több, mint 20, mert össze-vissza cserélgetett az ellenfél edzője, hanem azért, mert sokat tettünk érte, hogy ne így legyen. A másik pedig a Jászberény elleni találkozónkhoz kötődik. Az egy nagyon gáz meccs volt. Az egy dolog, hogy Laci nem volt, és azt is megértem, hogy nehéz egy héten belül háromszor maximálisan felkészülni fejben a találkozókra, de ezen változtatnunk kell, mert ez mentális probléma. Amikor a lefújás után azt nyilatkoztam, hogy levonjuk a konzekvenciákat, ez rám is vonatkozott, hiszen én is hibás voltam. Nem a meccsen látottak miatt, hanem a felkészítésben, mert én is hajlamos voltam arra, hogy többet pihenjünk, és nem pörögtünk úgy rá a meccsre, ahogy kellett volna. Fizikálisan frissek voltunk, fejben viszont nagyon tompák. Majd a kupameccseknél és a rájátszásban, a szerda-szombat ritmusban ezt azért mérlegelnünk kell.
– Előzetesen a nyolcba jutás volt a célunk, ezt most már lassan matematikailag is bebiztosítjuk. Mennyire téma az öltözőben a négybe kerülés?
– A céljaink lehetnek merészebbek, de a realitás az, hogy nagyon nehéz lesz négybe jutni. Egyrészt, amit már mondtam, idegenbe megyünk több veszélyes helyre is, úgyhogy az szinte biztos, hogy lesznek még vereségeink. Nyilván szeretnénk négybe kerülni, és a legjobb az lenne, ha meg tudnánk őrizni ezt a harmadik helyünket, mert én azért a Paks csapatát előbbre taksálom annál, ahol most vannak.
– Hány vereséggel kalkulál tavasszal?
– Én úgy gondolom, hogy nagyon nehéz lesz nyerni Fehérváron, Kecskeméten és Szolnokon, illetve hazai pályán a Körmend ellen. Minél több győzelmet szeretnénk szerezni ezekből a nehéz meccsekből, hiszen akkor nagyobb esélyünk lesz arra, hogy elérjük céljainkat. Aztán rögtön az első januári meccsünkön megyünk Pécsre, ahol szintén meg kell szenvednünk a sikerért, illetve utazunk majd Szegedre is, akik szintén mindenkire veszélyesek. Ha tavasszal még öt vereségünk lenne, az beleférne. Akkor ez arra, amire reálisan esélyünk van, elég lenne. A négybe kerüléshez bravúrok kellenek.
– Végezetül térjünk ki két légiósunkra. Az egyik Pantelics, aki remekül mutatkozott be, a felkészülési időszaktól kezdve jó formában szerepelt, de aztán az utóbbi időben mintha a kelleténél egy picit többet szövegelne a pályán, és kívülről úgy tűnik, mintha ez a játékról is elvonná a figyelmét.
– Igen, ez nekem is feltűnt. Beszélgettem már vele többször ezekről a dolgokról. A Körmend elleni meccs után meg is lett büntetve, mert már a Kecskemét ellen is kapott technikait, ami után elmondtam neki, hogy ez nem fér bele és sokkal jobb lenne, ha csak a játékkal foglalkozna. Nagyon szeretik a szurkolók, én is nagyon szeretem. Remek mentalitású játékos és emellett kiváló ember is. Viszont a vére hajtja, és most egy kicsit már nem jó irányban. Ez sem neki, sem a csapatnak nem jó. Amikor a játékra koncentrál nincs különösebb probléma. Én igazából a Jászberény és a Körmend elleni meccsre mondanám azt, hogy gond volt. Talán a Kecskemét ellenin még nem, hiszen annak ellenére, hogy technikait kapott, utána már rendben volt.
– A másik Jancsikin, akit azzal a céllal igazoltunk le, hogy magyar lesz, a szurkolók szerint mindenesetre légiósként egyelőre kevés, amit nyújt.
– Így van. Én is így gondolom, sőt ő is. Viszont én tudom, hogy milyen volt, mielőtt megsérült. Amíg normális ütemben zajlott a felkészülésünk és eljutottunk a harmadik edzőmeccsig, nem volt vele semmi probléma. Stabilan, jól játszott, edzéseken is azt nyújtotta, amit elvártam tőle. Egyelőre viszont nem nagyon talál vissza arra az útra. Elsősorban azért nem, mert türelmetlen magával szemben. Két hónapig nem edzett a csapattal, fizikálisan leépült, gyakorlatilag újra kellett alapoznia. Olyan jellegű problémák voltak, hogy edzéseket kellett kihagyatnom vele. A hét elején általában még keményebb edzéseink vannak, és csak utána jönnek a taktikai edzések. Neki szerdán egy teljes napot kellett pihennie, nem csak felet, mert fizikálisan vissza kellett hozni, és emellett a pihenésre is kellett adnom időt. Nincs még abban az állapotban, hogy tudja hozni azt, amit egyébként tud. Edzéseken most már egész jól dolgozik, az, hogy ez a meccseken még nem mindig jön elő, két dolognak köszönhető: hogy Will nagyon jó formában van, emiatt nem is akarom Jancsikint sokkal többet játszatni. Tény, hogy meccshiánnyal küszködik, de mivel minden mérkőzésünk éles, nem éri meg nekem az, hogy próbálgassam, hogy majd csak megtalálja a ritmust, aztán közben azon kapjuk magunkat, hogy nincs kinti kosarunk. Sokan kérdezgették tőlem, hogy mennyibe kerül, mégiscsak légiós. Szeretném mindenkivel tisztázni, hogy semmivel sem kerül többe, mint a magyar játékosaink. Bízom benne, hogy hamarosan magyar lesz.
– Ha már itt tartunk. Tegyük fel, hogy februárig sikerül honosítani. Mi lesz akkor a forgatókönyv? Igazolunk egy új légióst?
– Nem. Nem akarok semmi esetre sem belenyúlni ebbe a csapatba, hacsak nem lesz valami olyan jellegű gond, de bízzunk benne, hogy a komoly sérülések elkerülnek bennünket. Egyáltalán nincs tervben egy új igazolás, még akkor sem, ha pénzünk lenne rá, hiszen nagy léptékekkel nem tudnánk előbbre kerülni egy játékos érkezésével. Viszont a csapategységet meg nem akarom megbontani.
