Ahogy arra számítani lehetett, Wittmann átöltözött, és már az első perctől fogva játszott is a Kecskemétben.
Jól kezdte a meccset a Falco, kétszer már 6 ponttal is vezetett (4-10 és 6-12), de nem szakadtak le a hazaiak, akik egy 7-0-s rohammal fordítottak (13-12). Ha már átvette a vezetést a KTE, ki sem engedte azt a kezéből a negyed végéig. A játékrészt Wittmann triplája zárta, tíz perc után 21-16 volt az állás.
Szenzációsan védekeztek Mészárosék, két kulcsemberünket, Zagoracot és Timberlake-t szinte teljesen kivették a játékból. Ahogy telt az idő, kezdett egyre jobban nyílni az olló. A 15. perc elején már tíz volt közte (33-23), a félidőre pedig 38-29-es lila-fehér vezetéssel mehettek öltözőbe a csapatok.
A szünet után sem változott sokat a játék képe. A hazaiak tovább őrizték magabiztos előnyüket. Amint egy pillanatra esély nyílt a felzárkózásra,
Az utolsó játékrészben mintha bedeszkázták volna a gyűrűket. Mindkét csapat rengeteget rontott, nyilván az idő a Kecskemétnek játszott. Négy percet kellett várni az első kosárra, Perl Zoltán köszönt be. A Falco küzdött-hajtott becsülettel, de mintha a végén már lélekben feladták volna a játékosok a meccset. A KTE jobb csapat, érvényesítette a papírformát, és megérdemelten aratott 15 pontos sikert. A felsőház tehát elúszni látszik.
Mestermérleg:
Sztojan Ivkovics, a KTE szakmai igazgatója: Csodálatos éve ez a kecskeméti kosárlabdának. Dobogón zárjuk az évet, az NB1 A-ban pedig vezetünk, így jövőre két elsőosztályú csapata lehet a városnak. A fiúk nagyon jól játszottak, maximálisan betartották, amit kértem. Sokszor már én is untam, hogy ugyanazzal a figurával játszuk végig a meccset, de annyira jól, koncentráltan csináltuk, hogy ma ez is elég volt. Nagyon büszke vagyok a fiúkra, soha rosszabb évet.
Andjelko Mandics, a Falco edzője: Sokkal jobb volt a Kecskemét, gratulálok. De gyorsan hozzáteszem, így nem lehet játszani, pláne nem idegenben. Puhák voltunk, és féltünk. Csak tudnám, hogy mitől? A második félidőre jól jöttünk ki, de az ellenfélnek az első három percben hat támadólepattanót hagytunk, akkor már nem tudtunk visszajönni. Az meg, hogy az utolsó negyedre feladtuk, számomra elfogadhatatlan. A játékosokban tudatosítani fogom, hogy nálam mínusz egynél ugyanúgy kell küzdeni, mint mínusz tíznél. A kosarasaim azért kapják a pénzt, hogy játszanak, és nem azért, hogy keresztebe-kasul utazgassanak Magyarországon. Van még munkánk bőven, de a Jászberényt szeretnénk legyőzni szombaton.
