- Játékosok jöttek-mentek a nyáron, fiatalabb lett a csapat átlagéletkora is. Milyen játékot várhatunk idén a FALCO-tól?
- Bár jóval kevesebb a költségvetésünk, mint tavaly, ettől függetlenül azt gondolom, szerethető csapat lesz az idei. Nem lesz minden meccsünk közönségszórakoztató, de az biztos, hogy hajtás és darálás lesz keményen az első perctől a negyvenedikig. Masszív, jó a védekezésünk és mindenki tudja, hogy mi a feladata. Emiatt szerintem még sok kellemes meglepetést fogunk okozni. A felkészülési meccseinken, bár megvoltak az üres helyzetek, nagyon rosszul dobtunk. Idővel majd a játékunk és a dobószázalékunk is biztosan fejlődni fog.
- Mire lehetünk képesek, hányadik helyre várod a csapatot?
- A nyolcba jutást mindenféleképpen elvárom, de én azért egy kicsit előbbre is tekintek, azt szeretném, ha a 4-5. hely környékén zárnánk az alapszakasz végén, és lenne reális esélyünk arra, hogy akár odaérjünk a legjobbak közé. Persze akkor sincs veszve semmi, ha a 8. helyen végzünk, mert, ahogy a tavalyi példa is mutatja, nüanszok döntenek a rájátszásban. Ki lehet verni az elsőt is, vagy a másodikat is, csak összeszedettnek kell lennünk. Tavaly úgy gondolom, hogy azok voltunk. Most ezen a megkezdett úton haladtunk tovább, ugyanúgy építkeztünk. Olyan játékosok jöttek hozzánk a nyáron, akik nagyon illenek ebbe a csapatba. Egytől egyig mindenki csapatember. Úgy gondolom, hogy ők már rutinos játékosok, és nem lehet gond velük tétmeccsen. A fiatalok teljesítménye ingadozhat, de őket meg majd viszi előre a lendület. Nem aggódom, mert Tamás ezeket kellően tudja kontrollálni. Nem szabad hibáznunk hazai pályán. Senki ellen nem kell félve pályára lépnünk.
- Az utóbbi időben te is elmondtad párszor és a csapat éppen aktuális edzője is ugyanezen a véleményen volt: jó lenne most már egy kicsit tehermentesíteni. Aztán a meccsek valahogy mégis mindig úgy hozták, ha Kálmán nem volt fent a pályán, bajban volt a FALCO, úgyhogy 38 évesen sem játszol sokkal kevesebbet, mint eddig...
- Így van. Most én is azt érzem, nemhogy nőtt volna a színvonal, hanem inkább esett. Nem lettek idehozva olyan külföldi játékosok és a magyarok sem fejlődtek annyit, hogy ne tudnék én 30-35 percet játszani a bajnokságban. Hál’ Isten fizikailag sincs lemaradásom. Fejben kell az embernek ezeket a dolgokat magában letisztáznia, hogy most nekem ebben a csapatban mi a szerepem, mit kell hozzátennem ahhoz, hogy még jobbak legyünk. Az én érdekeim már nem fontosak, mert úgy gondolom, megettem már itt a FALCO-nál a kenyerem javát. Nem kell nekem már úgy villognom, mint régen, hanem megpróbálom ezt a csapatot úgy mozgatni, hogy mindig minden körülmények között eredményes legyen.
