Tegnap este megérkezett a Falco-Trend Optika KC Szombathely új igazolása, Zoran Krisztanovics. A légiós Szerbiából autózott Szombathelyre, egyedül jött, felesége, és két gyermeke nem tart vele erre a négy hónapra.
A formájával nincs gond, hiszen decemberben még tétmeccset játszott Andjelko Mandics csapatában. A memóriájára sem lehet panasz, bár már hét szezon eltelt azóta, amióta elment Sopronból, még mindig sok mindenre emlékszik.
– Romániában gondok voltak a csapat költségvetésével, ezért én azt kértem, hogy inkább bontsuk fel a szerződésemet, és eljöttem a Craiovától – kezdte a "Zoki" becenévre hallgató játékos. – Négy-öt ajánlatom volt, de számomra a Falcóé volt a legjobb. Még abból az időből emlékeztem a szombathelyiekre, amikor Sopronban játszottam. Már akkor is egy jó csapat volt, és tudtam, hogy most is az. Igyekszem minden bajnokságot nyomon követni az interneten, és úgy gondoltam, hogy ez lesz számomra a legjobb megoldás, hiszen itt még sok mindent elérhetünk. Szeretnék mindent megnyerni a csapattal.
– Milyen emlékei vannak a magyar bajnokságról?
– Összességében pozitívak. Szerintem a magyar bajnokság most már – legalább 30-40 százalékkal, ha nem többel – keményebb, erősebb, mint amikor én itt voltam. Most azok a csapatok, akik akkoriban nem vigéckedtek, elég erősek.
– Milyenek az első benyomásai a csapatról?
– Nagyszerű. Mindenki kedvesen fogadott, segítettek, hogy minél előbb be tudjak illeszkedni. Bízom benne, hogy nagyon jól együtt fogunk tudni dolgozni ebben a szezonban.
– Mi a célja erre a négy hónapra?
– Jókor kerültem jó helyre, mert a csapat most formában van, és szeretne a szezon második felében is sikeres lenni. A negyedik hely nagyszerű, de szerintem még sokkal jobbak is lehetünk. Minden bajnokságban fontos, hogy jó helyről vágj neki a play-offnak, nekünk még van lehetőségünk feljebb kerülni a tabellán, akár a második, akár a harmadik helyre is, de miért ne lenne esélyünk az elsőre is? Tudom, hogy a Magyar Kupában a Paks vár ránk, amely egy nagyon erős ellenfél. Bár én nem szeretem előre kijelenteni azt, hogy egy csapat erősebb nálunk. Egy meccs 40 percig tart, ahol bármi megtörténhet. Mi is ott leszünk a pályán, nem csak ők, és nem fogjuk engedni, hogy jobbak legyenek. Ha bejutnánk a legjobb négybe a Magyar Kupában, az már egy szép eredmény lenne.
– Hét szezon után tért vissza hazánkba. Van még olyan játékos, akire emlékszik akkoriból?
– Persze, egy csomó mindenkire emlékszem, például a mostani edzőnkre is, hiszen akkor még játszott ellenünk, amikor Sopronban szerepeltem. A magyarok egy része azóta már kicserélődött, szerintem a mostaniak már sokkal jobbak, mint akik anno játszottak velem, vagy ellenem. Sok külföldit is ismerek.
– Például Rade Dzambicsot…
– Dzambics? Oh, igen, őt jól ismerem – mondta nevetve.
– Azt tudja, hogy jövő kedden ismét szembe kerülnek egymással? Hiszen jelenleg ő a ZTE irányítója.
– Igen, tudom, képben vagyok.
– A youtube-on még ma is fent van a pár évvel ezelőtti incidens videója. Mi történt pontosan?
– Azt hiszem, ez az egyetlen dolog a kosárlabda pályafutásomból, amire nem vagyok büszke, ha tehetném, kitörölném az emlékezetemből. Ami történt, megtörtént, változtatni már úgysem tudok róla, ezt már a múltnak tekintem, és lezártam a történetet. Én akkor a Meggyes, ő pedig a Craiova játékosa volt. A meccs előtt még teljesen normális volt, egész jól elbeszélgettünk egymással. Aztán ahogy elkezdődött a találkozó, folyamatosan hergelt, provokált, szóban és tettlegesen is. Azt vettem észre, hogy nagyon ideges, agresszív, és mindenáron bunyózni, verekedni akar. Elég gusztustalanul viselkedett. A vége az lett, hogy a lefújás után összeverekedtünk. Utólag már nagyon megbántam, amit tettem. Elnézést kértem tőle is és a többi játékostól is. A sors furcsa fintora, hogy később aztán úgy alakult, hogy Craiovára kerültem, de szerencsére ezzel nem volt semmi gond. Romániában is nagyon rendesek voltak az emberek, mert nyilván nem felejtették el, ami akkor történt, de nem maradt bennük tüske, rendesen befogadtak.
Dolgoznak Doyne pótlásán
A ma délelőtti edzés előtt derült ki, hogy Bam Doyne súlyos sérülést szenvedett a Jászberény ellen, könnyen lehet, hogy véget ért a légiós szezonja.
Természetesen a szakmai stáb azonnal felvette a kapcsolatot a menedzserekkel, hogy megtalálja Doyne megfelelő helyettesét. Gyakorlatilag percenként csörgött Kálmán László mobilja, ám az edző elmondta, hiába bombázták nevekkel a játékosügynökök, ilyenkor már nem könnyű megfizethető és egyben jó hátvédet is találni.
