Remekül kezdte a találkozót a FALCO. A 2. percben már 6-2-re vezettünk. Fodor Péter rögtön időt is kért. Kapkodtak a vendégek, sokszor eladták a labdát, illetve volt, hogy lépéshibát vétettek. Aztán Dukics ébresztette fel őket, két triplát szórt, rögtön egál lett (8-8). Majd McKenzie tette fel a palánk alól, máris a Szedeák vezetett. Aztán úgy tűnt, helyre állt a világ rendje, ugyanis pillanatok alatt tíz fölé nőtt a különbség. Gyakorlatilag nem védekeztek a vendégek, támadásban pedig gyengének bizonyultak, mindent Dukics-ra építettek, így tíz perc után mindenféle megerőltetés nélkül 36-24-re vezetett a FALCO.
Sokáig nem változott a játék képe a folytatásban sem, aztán a negyed közepétől elkezdtek sülni a szegedi kezek. Mindent elvállaltak, mindent be is szórtak. De főleg a triplákat. Öt perc volt hátra, feljöttek 2 pontra (44-42). A szombathelyiek érthetetlenül elkezdtek kapkodni. Aztán hiába léptek el megint, visszajött a Szeged. Így nem volt más hátra, Bencze Tamás időt kért. A szünetben 60-55 állt az eredményjelzőn.
A szünet után is ugyanaz a koreográfia folytatódott. Elmentünk pár ponttal, majd megint ültek Nyilasék triplái. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy továbbra is gyengén védekezünk. 5:50 volt vissza az etapból, amikor Bencze megint időt kért (72-70). Új erőre kapott az újonc, átvették a vezetést. Innentől már a FALCO rohant az eredmény után. Hihetetlen, elképesztő volt látni, hogy mennyi triplát dobtak a vendégek. Tisztán és emberrel együtt. Továbbra sem dőlt el semmi, a harmadik negyed után 87-87 volt az állás.
Az utolsó felvonásban aztán végre az történt a pályán, amit a FALCO akart. Sikerült fordítani, és végül megérdemelt győzelmet arattunk.
Külön öröm, hogy a csapat idén először dobott 100 pont fölött.
Nagy kár, hogy a győzelem ellenére – mivel a ZTE legyőzte a Körmendet – sem biztosítottuk még be az alapszakasz hatodik helyét. Erre kizárólag csak akkor van esély, ha szombaton nyerünk Baranyában...
