Ahogy az a Falco-Szolnok rangadókon lenni szokott: közel telt ház, és parádés hangulat fogadta az Arena Savariában a csapatokat a 8. forduló csúcsmeccsén. Az atmoszférán még javított, hogy a hazai klub az összecsapást megelőzően köszönte meg Pankár Tibornak a sárga-fekete szerelésben eltöltött 16 szezonját.
A feldobás után rögtön gyors kosárváltásoknak tapsolhatott a hazai és a vendég publikum: két perc elteltével már 7-7 állt az eredményjelzőn. Nálunk elsősorban Timberlake-nek sült a keze: az amerikai távolról és betörésből egyaránt eredményes volt. A folytatásban rövid időn belül Kálmán és Szabó is betalált kintről, így alig négy perc elteltével, 18-7-es vezetésünknél Pór Péter kénytelen volt időt kérni.
A sérüléssel bajlódó Obie Trotter beálltával kis időre úgy festett, összekapja magát a Szolnok, a Falco frenetikus dobóformájára azonban nem volt ellenszere az Olajnak. Ebben a periódusban mindegy volt, hogy távoli, vagy közeli dobás, betörés, esetleg centermunka, a labda állandóan a vendégek gyűrűjében landolt.
Az első negyedben 16 mezőnydobásunkból mindössze egy nem talált a gyűrűbe. Ráadásul mind a négy büntetőnket értékesítettük. Így aztán 10 perc elteltével már majdnem egy félidőnyi pontmennyiséget termeltünk.
A második negyed elején úgy tűnt, összekapja magát a bajnok, szigorúbb védekezésből indulva ugyanis sikerült néhány kosarat elérniük. Bencze Tamás rögtön időt is kért. Ezt követően egy kis közjáték is borzolta a drukkerek idegeit: Julien Mills előbb faultolta Kálmán Lacit, majd az égbe bikázta a labdát. A sporik technikaival jutalmazták a jelenetet. A Szolnok amerikaijának magánszáma megtörte az addig parádésan kosarazó fiaink lendületét, ám a két gárda közti különbség ettől függetlenül sem csökkent.
A Szolnokot ezekben a percekben csak Nikolov tartotta meccsben. A folytatásban Kálmán újra megrázta magát: betöréseiből rendre duplával zártuk a támadásokat, így összességében 14 pontos előnnyel vonulhattunk pihenőre.
A harmadik etap ott folytatódott, ahol az előzőt abbahagytuk: egy 9-0-ás hazai rohammal pillanatok alatt húsz lett közte. Persze rögtön talpra is ugrott minden szombathelyi szimpatizáns. Pór Péter időkérése után aztán Trotter és Nikolov vezérletével zárkózni kezdett az Olaj. A lelassulni látszó Falcónak újfent Kálmán adott lendületet egy triplával. Innentől ismét nem volt pardon: Timberlake és Jancsikin ugyanis még tovább hizlalta a sárga-feketék előnyét.
Az utolsó 10 percben az Olaj mindent megtett a felzárkózásért, de képtelenek voltak utolérni a küzdésből is jelesre vizsgázó játékosainkat. A győzelem, és vele együtt az eksztázis az utolsó két percben vált biztossá, ekkor már a hazai szurkolók állva tapsolták a csapatot. A vége 108-92, és egy teljesen megérdemelt hazai győzelem lett. A lefújás után járt is a pacsi a fiúknak.
A fentiekből is látszik, hogy a csapat motorja megint Kálmán Laci volt. A Falco irányítója 29 pontjával a mezőny legeredményesebbje lett, emellett kiosztott 9 gólpasszt is. 34-es VAL-értékkel zárt. Ugyanennyit gyűjtött Chad Timberlake, akinek 24 pontja mellé 8 lepattanót, és három gólpasszt is feljegyezhettek a statisztikai lapjára. Szabó Zsolt pedig izmos dupla-duplával (12 pont, 12 pattanó) tűnt ki a mezőnyből. A remek csapatmunkát mutatja, hogy tőlünk hatan is kétszámjegyű pontmennyiséget értek el.
Mestermérleg:
Bencze Tamás, a Falco vezetőedzője:
Nagyon sokat tettünk a győzelemért. Az első negyed dobóformája megmutatta, hogy mennyire akartuk ezt a mérkőzést. Olyan helyzetekből találtunk be, amikből korábban nem mindig sikerült. A győzelmünket elsősorban a jó rajtnak köszönhetjük, ettől függetlenül végig nem volt biztos a sikerünk. Le a kalappal az összes játékosom előtt. Egytől-egyig remekül kosárlabdáztak. A szurkolók pedig fantasztikusak voltak, olyan atmoszférát teremtettek, mintha bajnoki döntőt játszottunk volna!
