A Falco életének legszörnyűbb napja ez a mai. Talán ma sem hiszi el senki azt a pillanatot, amikor két éve telefonon, internetről, baráttól megtudta: autóbalesetben meghalt Horváth Zoli. Az nem lehet – mondta mindenki.
Az egyik legjobb magyar kosaras, a center, aki mindig mosolygott, aki irtózatos pálinkát hozott a Légió disznóvágására, aki rövid időn belül lett családtag nálunk sárga-feketéknél, az nem lehet… – mormoltuk.
Aztán gyertyát gyújtottunk az Aréna előtt, mentünk Sopronba a temetésre, szép nekrológokat írtunk, olvastunk. De még most is azt mondjuk: az nem lehet…
És tényleg nem hisszük még most sem. Tapsolunk a 18. percben, a mezét mindig „felhúzzák” a bemutatásnál, és azon töprengünk, hogy mit művelne most Panteliccsel a palánk alatt.
És a lelkünk mélyén érezzük, hogy ott van. Mert Zoli, az Égi Center itt van velünk.
Mert az nem lehet…
