Izgatottan várta minden Falco szurkoló, hogy eljöjjön a hétfő este. Nagyon készült mindenki, persze tudtuk, itt már nem lehet hibázni.
Egész hétvégén azon gondolkoztam, hogy vajon miért babrált így ki velünk a sors, hiszen az nem lehet, hogy egy ilyen meseszerű, történelmi rekordokat felállító kezdés után már rögtön a negyeddöntőben elvérezzünk. Két dal járt az eszemben, de ezekre majd a végén visszatérek.
Maradjunk a puszta tényeknél. A negyeddöntő negyedik fordulóját 2-1-es soproni vezetéssel várták a csapatok. Ez az, amire senki nem gondolt. A sárga-feketék az alapszakaszt imponáló magabiztossággal nyerték, összesen három vereség állt Kálmánék neve mellett. A rájátszás azonban már egy más világ, ott már nem számítanak a bajnokság első körében elért eredmények. A Sopron egy hét alatt kétszer is legyőzte a Bencze-legénységet, így a szakadék szélére került a szezon meglepetés csapata.
Persze azért akadt jó hír is: a bokasérüléséből felépülő Pantelics játékra jelentkezett, így végre minden játékosára számíthatott Bencze Tamás edző, és a statisztika is mellettünk szólt, mely szerint a nyolcadik még soha nem ejtette ki az elsőt.
Parádésan kezdtük a meccset, a születésnapját tegnap ünneplő Szabó rögtön egy triplával nyitott. Ez aztán megadta az alaphangot, szerencsére ezúttal jól tüzeltünk távolról.
A Falco végig kezében tartotta a meccset, bár a Sopron egy percre sem adta fel. Az első negyedet 26-17-re nyertünk, a félidőben pedig 33-28 volt az állás. Bosszantó volt, hogy a második negyedben több, mint 7 percig nem találtunk a gyűrűbe. Ezt viszont szenzációs védekezésünkkel kompenzálni tudtuk. Szegény embert az ág is húzza, ezúttal sem úsztuk meg sérülés nélkül a meccset: Kálmán könyöke ismét bedagadt, így 14 perc után cserét kért.
A szünet után sem változott sokat a mérkőzés képe. A Falco irányított, a Sopron pedig kapaszkodott. Feljöttek már ugyan egy pontra is a hazaiak, ám Willék mindig a legjobbkor feleltek. Halál izgalmasan alakult ezúttal is a hajrá, melyből most a kék-fehérek jöttek ki rosszabbul, Rubin triplája kimaradt, így kiegyenlítette a párharcot a Falco.
És akkor, ahogy ígértem, a végén egy U2 klasszikussal búcsúzok:
Szombaton mindenki az Arénába! A másik számot pedig nem árulom el mi volt, inkább hagyjuk a fenébe… :)
Mestermérleg:
Meszlényi Róbert, a Sopron edzője: Ismét egy kiélezett, kemény meccs volt, ezúttal a hajrá nem nekünk kedvezett. Igazából minden statisztikai mutató egyforma volt, egyedül a triplákat dobták jobban a szombathelyiek, azzal vertek meg minket. Elszalasztottunk egy nagy lehetőséget, de még nincs veszve semmi. Megéreztük már a győzelem ízét Szombathelyen, tudjuk, mit kell játszanunk, hogy ott nyerjünk. Egy ötödik meccs már élet-halál harcról szól. Mi a célunkat már elértük azzal, hogy öt meccses lett a párharc, de természetesen nem állunk meg az elődöntő kapujában.
Bencze Tamás, a Falco edzője: Végig kezünkben tartottuk a meccset, megérdemelten nyertünk. Teljes kerettel álltunk fel, így máris más volt a leányzó fekvése. Sokat javultunk játékban, bár a védő lepattanókra legközelebb ennél sokkal jobban kell figyelnünk. Bebizonyítottuk a kétkedőknek, hogy igenis képesek vagyunk felállni, és nem véletlenül nyertük meg 23-3-as mutatóval az alapszakaszt. Gratulálok a Sopronnak is, hiszen ők is jól játszottak, bár gondolom ez ilyenkor sovány vigasz. Nem volt egy színvonalas meccs, de mindkét csapat nagyot védekezett, igazi férfias küzdelem volt a pályán, jó reklámja volt ez a sportágnak.
