Mindkét edző úgy nyilatkozott a mérkőzés előtt, hogy győzelmet vár csapatától. A hazaiak mestere abban bízott, hogy ki tudják használni az otthoni pálya nyújtotta előnyt és egy ötödik mérkőzésen a nagy tét miatt akár meg is remeghet a szombathelyiek keze. Szrecsko Szekulovics szerint csapata még egyszer nem játszhat olyan rosszul, mint ahogy ezt tették a második mérkőzésen, így idegen pálya ide vagy oda, képesnek tartotta tanítványait arra, hogy már ezen az estén befejezzék a párharcot. Abban azonban mindkét mester egyet értett, hogy nem lesz olyan nagy különbség a két csapat között, mint az első két összecsapáson.
A feldobás után a fehérváriak hozták el a labdát és a rájátszásra egyre jobb teljesítményt nyújtó Bencze kosarával kezdődött a mérkőzés. Vezettek is a fehérváriak az első percekben, azonban Kazlauskas hármasával fordított a Falco. Benczét szabálytalanul sem tudta Doyne megakadályozni a kosárszerzésben, aki élt is a plusz lehetőséggel. A szombathelyiek légiósának ez már a második hibája volt, ráadásul még 3 perc sem tellett el mérkőzésből, a Falco már elérte az ötödik személyi hibát. Ez azonban nem csak a kemény védekezés miatt volt.
Kálmán triplájával egyenlített a szombathelyi csapat, majd Doyne is bevágott egyet, a másik oldalról következett Bradford és hogy a hasonló jeleneteket megakadályozza szombathelyi mester, rögtön időt is kért. Ez változtatott is a játék képén, hiszen a szombathelyi kapitány újabb hármasa és Aliakszejev pontos dobása után öt ponttal meglépett a vendég gárda. Így aztán teljesen természetes volt, hogy a fehérvári kispadnak nem tetszett a dolgok menete, Peresztegi Nagy Ákos ültette le oktatásra csapatát.
Az albások büntetőkből kezdték el a felzárkózást, a harmadik perctől kezdve bónuszban voltak, de hiába lendült bele McClendon is egyre jobban, az első szünetre megmaradt a négy pontos szombathelyi vezetés. Kazlauskas triplájával tovább nőtt a sárga-fekete előny, azonban a fehérváriak nem engedték, hogy látótávolságon kívül hagyják őket. Előbb Simon indítását fejezte be McClendon egy hatalmas zsákolással, majd Radovic percei következtek, ismét egál, 37-37 lett az állás.
Ezután ugyan következett egy kosár nélküli időszak, egyik csapat játékosai sem találtak be perceken keresztül a gyűrűbe, hogy aztán ismét beinduljon a pontgyártás. A hazaiaknál továbbra is Radovic és McClendon vette fel csak a lépést a falcosokkal, sőt némi előnyt is sikerült kiharcolniuk nem sokkal a félidő vége előtt. Ezt azonban pillanatok alatt eltüntette egy Kálmán tripla és Doyne pontos indítását Aliakszejev is a gyűrőbe jutatta, így legalább a két pontos szombathelyi vezetés birtokában ülhettek le pihenni a Szekulovics tanítványok.
Az utolsó percekig folytatódott a dobópárharc
A harmadik negyed elején úgy tűnt, hogy sikerül végre leszakítani a fehérváriakat, hiszen két perc alatt Doyne, Aliakszejev és az ezen az estén "csak" triplát gyártó Kazlauskas kosarai után 9 pontra nőtt a szombathelyi előny. Mi más is követhetné ezt, mint hazai időkérés és feltámadás.
A 23. percben már a vendég kispad kényszerült az időkérésre, de ez most nem okozott változást a játék képében. Ciric összeszedte negyedik hibáját, így le kellett ülnie, Radovic és McClendon pedig egy pontra hozza fel a feltámadó Albacompot. Mire azonban ünnepelni kezdhetett volna a hazai publikum, ismét következett egy Doyne parádé. A rasztahajú amerikai két hármasával ismét tekintélyesnek látszó, 7 pontos előnyre tett szert a Falco, amelyet azonban nem sikerült megtartani.
A szombathelyi kispad ellen reklamálásért technikait ítéltek a játékvezetők, az állás máris 63-63 lett. A negyed véghajrájából is az Albacomp kerül ki győztesen annak ellenére, hogy az addig szinte hibátlanul büntetőző Radovic kétszer is hibázik, de utána mezőnyből betalált, így egy pontos hazai vezetéssel kezdődhetett a finálé.
Az utolsó negyedben a pályán és a nézőtéren is elszabadultak az indulatok, ezért időnként percekig állt a játék.
Nem adtak további reményt az Albának
Hiába kerültek a kipontozódás határára többen is Falco csapatából, Szrecsko Szekulovics nem tartalékolhatott tovább, hiszen inkább ezt a 10 percet szerette volna megnyerni, mint egy ötödik mérkőzésbe belemenni fehérvári lélektani előnnyel. Ciric duplájával és Kazalauskas hármasával ismét átvették a szombathelyiek a vezetést, ekkor azonban érzékeny veszteség is éri a csapatot, hiszen Doyne begyűjtötte az ötödik hibáját.
Kálmán Aliakszejev akció után végre úgy nézett ki, hogy a megszerzett 8 pontos különbség akár kitarthatott volna is a mérkőzés végéig, de a fehérváriak nem adták fel. A szinte minden helyzetből dobásra vállalkozó Bradford elkezdte szórni a triplákat, amelynek eredményeképpen 2 pontra jönnek fel a kékmezesek. Azt azonban már nem engedték meg Kálmánék, hogy ennél szorosabb legyen az állás, Kazalauskas és Váradi hármasa eldöntötte, hogy nincs az albások számára fordítási lehetőség.
A befejező perceket már a 300 fős szombathelyi drukkersereg tombolása kísérte végig, megérdemelten nyerte a párharc negyedik mérkőzését a Falco 98-89 arányban. A lefújás után a pályán folytatódott az ünneplés, a játékosok a nézőkkel együtt örültek annak, hogy 9 év után ismét a bajnoki arany közelébe került a szombathelyi csapat.
