Bencze Tamás a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia balatonarácsi táborában meghívott edzőként oktatta a 12-13 és 15-16 éves fiatalokat. A magyar válogatott korábbi csapatkapitánya, a Falco KC Szombathely jelenlegi vezetőedzője az akadémia hivatalos honlapjának beszámolója szerint a zónavédekezés és a zóna elleni játék alapjait ismertette meg a gyerekekkel. A dkks.hu interjúja:
Gyerekekkel foglalkozol máskor is?
Nyaranta igen, szezon közben nem igazán. Persze megnézem a fiataljaink foglalkozásait Szombathelyen, de elég jó szakembereink vannak a Falcónál, nekem nem kell beleszólnom. De élmény volt ez a mostani foglalkozás, mert szívesen tanítom a srácokat, ráadásul fogékonyak és ügyesek voltak.
Vevők voltak a taktikai finomságokra?
Abszolút. Mire az első felvezető gyakorlatoktól elértünk az öt-öt elleni taktikai játékokhoz, megértették, milyen szabályok szerint kell mozogniuk. Előfordult persze, hogy hibáztak, de ez a felnőtteknél is így van, és a srácok mindig tudták, mi a hiba. Ez nagyon fontos egy taktikai gyakorlásnál.
Ennél a korosztálynál mi az edző elsődleges feladata?
Mivel nem nagyon dolgozom ilyen korú gyerekekkel, nem én vagyok a legilletékesebb ennek a megválaszolására. De azt gondolom, itt már nem a játék megszerettetéséről van szó, hanem a tehetségek terelgetéséről, neveléséről. El kell érni náluk, hogy igazán akarjanak NB I-es játékosok, válogatottak lenni. Folyamatosan fenn kell tartani az érdeklődésüket. Az edző legfontosabb feladata, hogy elérje: a gyerek úgy jöjjön edzésre, hogy tanulni akar. A kiválasztott gyerekeknél már nyilván megvan az affinitás, az edző dolga, hogy változatos, érdekes edzésekkel folyamatosan szítsa a tüzet.
A ti korosztályotokat jobban jellemezte az érdeklődés a sport iránt? Nehezebb a maiakat itt tartani?
Nehezebb, mert sokkal több egyéb inger éri őket. Mi kevesebbet buliztunk, kevesebb egyéb dologgal foglalkoztunk. A sportban akartunk kitűnni. Én hatodikos koromban találkoztam két válogatott kosárlabdázóval egy élménybeszámolón: onnantól kezdve számomra nem létezett más cél, mint hogy én is válogatott játékos legyek egyszer. Ma már nem annyira vonzó perspektíva ez, hiszen sokkal jobban kinyílt a világ a fiatalok előtt, de a motiváció nagyon fontos. Sajnos a mai gyerekeket kevés dolog motiválja igazán. Szerencsés esetben az igen, hogy legyőzzön másokat. Ha ez megmarad benne, akkor lehet belőle élsportoló.
