A hazai hangosbemondó külön kérésre köszöntötte a mérkőzésre kilátogató Wittmann Krisztiánt és Vojvoda Dávidot. Talán a rossz idő és a vasárnap esti időpont miatt, de meglepetésre nem volt telt ház a Messzi István Sportcsarnokban, pedig a mérkőzés előtt a hazaiak a harmadik, a vendégek pedig a negyedik helyen álltak a tabellán. Ráadásul az is biztos volt, hogy a lila-fehérek sikere és a Pécs veresége esetén Sztojan Ivkovics együttese bejut a felsőházi középszakaszba, ezzel együtt pedig a play-offba.
Ennek megfelelően nagy akarással és lelkesedéssel kezdtek a kecskemétiek. Kinney középtávolijával indult a meccs, erre még Perl viszonylag hamar tudott felelni, de aztán egy 11-0-s rohammal pillanatok alatt elhúzott a KTE. Beállt Hall és Bognár a vendégeknél, akik ettől új erőre kaptak, és az első negyed végére 18-13-ra zárkóztak.
A folytatásban ismét elhúztak a hazaiak, akik szívósan, agresszíven védekeztek, és ezzel teljesen megfogták a Falcót. A sárga-feketék dobóhelyzetekig sem nagyon jutottak, rengeteg labdát elszórtak, többször is lejárt a támadóidejük, és innen már nem is volt visszaút a Falcónak. Sztojan Ivkovics együttese szép kényelmes tempóban, játszi könnyedséggel növelte előnyét. Nagyon hamar beállt a közte húsz, majd a nagyszünetre már a huszonhat pontos különbség is (50-24). Idő előtt eldőlt tehát a rangadó.
Nagy csodára nem lehetett számítani a második félidőre, Kinney és Djeraszimovics vezérletével a KTE a harmadik negyedben újabb kilenc pontot vert ellenfelére, így az utolsó negyed előtt már volt olyan hazai néző, aki el is indult hazafelé. Az utolsó felvonásban négy percig egyik csapat sem tudott a gyűrűbe találni, ziccer, középtávoli, tripla és büntető is kimaradt. A végére mindkét oldalon lehetőséget kapott az összes játékos. Ivosevék terve összejött, bejutottak a felsőházi középszakaszba és most már szinte az is biztos, hogy a harmadik helynél rosszabb helyen már nem zárják az alapszakaszt, hiszen a Falcót oda-vissza legyőzték.
Sztojan Ivkovics, a Kecskemét szakmai igazgatója: Nagyon fontos mérkőzés volt számomra a mai. Egy dobogós helyezés a Kecskemétnek egy nagy álom mindenki számára. A hozzáállásunk abszolút maximális volt, sok indításból tudtunk pontot dobni. Kulcsmérkőzés volt a harmadik helyért. A legnagyobb kérdés az volt, hogy hogyan állítjuk meg a Falco támadójátékát. Sikerült. „Zseniális” dobószázalékot mutattunk ismét a büntetőknél. Kulturált, normális meccs volt, köszönöm a szurkolóknak, hogy a rossz idő ellenére is kijöttek.
Kálmán László, a Falco vezetőedzője: Nagyon felkészültek belőlünk a kecskemétiek. Problémásan játszottunk – a Pécs ellen volt harmincöt gólpasszunk, ma volt tíz. Nem járt a labda, a próbajátékosok is csődöt mondtak. Az IBM nem, engem csak a haszna érdekel a csapat szempontjából. Okosabban kellett volna játszanunk. Fizikálisan fölénk nőtt a Kecskemét, tizenhét labdát adtunk el olyan területeken, ahol pontokat kaptunk emiatt. A kecskemétieken láttam, hogy mit akartak. Ennél több kell. Mindegy, hogy valaki betegen játszik, ha a pályán van, akkor nyújtson száz százalékot, ha pedig nem tud játszani, szóljon. A Kecskemét egy nagyon jó csapat. Úgy érzem, nekünk a negyedik hely a reális cél.
