Az előző szezonban Hanga Ádám és Lóránt Péter is Európa egyik legerősebb bajnokságában, a Serie A-ban szerepelt. Bár az ő sorsuk még nem dőlt el, az már biztos, hogy jövőre is érdemes lesz figyelnünk a talján bajnokságra, hiszen a 19 éves Perl Zoltán személyében biztosan lesz egy honfitársunk az Upea Capo D’Orlando csapatában. A BB1.hu kíváncsi volt arra, vajon felfogta-e már a sárga-feketék egyik legnagyobb tehetsége, hogy ilyen fiatalon szerződtette egy olasz élvonalbeli csapat.
- Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet - kezdte a beszélgetést Perl. - Elég furcsa érzés fogott el, amikor megtudtam, hogy összejött a légióskodás. Egyrészt örültem neki, hogy egy ilyen nívós csapat szeretne leigazolni, másrészt viszont szerettem Szombathelyen játszani, itt nőttem fel, sokat köszönhetek a Falcónak, de úgy voltam vele, ha egy ilyen lehetőség adódik, abba érdemes belevágni. Szeretném kipróbálni, hogy mire lehetek képes légiósként Olaszországban. Miután hivatalossá vált az átigazolásom, rengeteg pozitív köszöntést és gratulációt kaptam már az interneten keresztül, nemcsak magyar, hanem olasz szurkolóktól is. Igyekszem majd úgy teljesíteni, hogy valahogy viszonozni tudjam ezt a kedvességet. Nagyon jól esett a Falco-szurkolók búcsúztatása is, egy molinóval üzentek nekem, hogy sok sikert kívánnak. Amikor itt játszottam Szombathelyen, mindig próbáltam mindent megtenni a csapatért, talán most ezzel elismerték ezt a két és fél évet, amit a nagycsapatban eltöltöttem. Tényleg nagyon nehéz volt azt a döntést meghozni, hogy elhagyjam a Falcót.
- Egy hetet voltál már náluk próbajátékon. Milyen benyomásokra tettél szert?
- Május végén voltam ott egy hetet, bár az inkább csak egy ismerkedés volt, akkor még semmi konkrétum nem történt, pusztán kíváncsiak voltak rám. Persze, reméltem, hogy lehet belőle valami, mert úgy éreztem, hogy jól ment a játék, meg tudtam mutatni, amit tudok. Jól sikerült minden, de azt akkor még nem tudtam, hogy mik a tervei a csapatnak. Jól éreztem magam, pozitív benyomást tett rám az egész közeg, az edzők és a vezetők is nagyon rendesek voltak, odafigyeltek mindenre, lesték a játékosok kívánságát. Négy edző volt ott az edzéseken, szakmailag is nagyon jó szakembereknek tűntek. A PalaFantozzi csarnokban edzettünk, ami több mint háromezer hatszáz férőhelyes, azt hallottam, jó hangulat és sok néző szokott lenni a meccseiken. Teljesen rendben volt az ellátásunk is, szép helyen van a csapat, Capo d’Orlando egy kis város a tengerparton. Ezek a tapasztalatok is mind segítettek abban, erősítettek, hogy bele merjek vágni a kalandba.
- Kinek a véleményét kérted ki a döntésed előtt?
- A szüleimmel sokat beszélgettem, hogy mi lenne a legjobb döntés, Kálmán Lacival pedig már csak akkor, amikor már visszajelzett a klub, hogy szeretnének leigazolni. Jól esett, amit mondott, támogatta a döntésemet, azt mondta, nagy lehetőségnek tartja, persze, örült volna annak is, ha maradok, de hozzátette, akárhogy is döntök, támogatni fog benne. Hanga Ádámmal és Lóránt Péterrel egyelőre még nem beszéltem, hiszen egyikőjüknél sem biztos, hogy jövőre is Olaszországban maradnak, de ha így lesz, biztosan megkeressük majd egymást.
- Beszélsz olaszul?
- Érdekes a helyzet, mert körülbelül két hónapja elkezdtem tanulni olaszul, de ez ettől az egésztől teljesen független volt, hiszen akkor még nem is tudtam, hogy lesz egy ilyen lehetőségem, csak úgy voltam vele, hogy az angol mellett jó lenne még egy nyelvet megtanulni, és pont az olaszt választottam. Szeretném ott kint is folytatni a nyelvtanulást, de az alapokkal már tisztában vagyok.
- Egyedül költözöl ki Szicíliába?
- Igen, egyedül megyek ki, nincs barátnőm. A szüleim idehaza, ahova csak tudtak, mindenhova eljöttek megnézni a meccseimet, de ez most azért messze lesz Szombathelyről. Eleinte biztosan furcsa lesz, de más is elkerült már otthonról, egyszer el kellett jönnie ennek az időnek is.
- Mit gondolsz, mekkora szerepet kaphatsz 19 évesen, magyar légiósként Európa egyik legerősebb bajnokságában?
- Nem tudom, ez nyilván attól is függ, hogy milyen játékosokat tudnak majd igazolni. Egyelőre úgy tudom, hogy a tavalyi csapatból csak három-négy játékos helye biztos a következő szezonra. Tisztában vagyok vele, hogy ez teljesen más lesz, mint itt volt a Falcóban, de nem ijedek meg a lehetőségtől. Szeretnék megharcolni a helyemért, bizonyítani az edzőknek, és a hiányosságaimat tovább pótolni. Percekre lebontva nehéz kiszámítani, hogy mennyit kaphatok majd, nem is nagyon akarok jósolgatni, de ha látatlanban azt mondanák, hogy egy 10-15 percet tudnék átlagolni az első évben, azt aláírnám.
- Mikor kell csatlakoznod az Upea felkészüléséhez?
- Pontosan még nem tudom, valamikor augusztus közepén. Addig szeretnék mindenkitől elköszönni, mert jelenleg az U20-as válogatottal edzőtáborozok, így nem volt időm a barátokra és a csapattársaimra, de mindenképpen fogok erre időt szakítani.
- Hogy érzed magad az U20-as válogatottnál?
- Nagyon jól dolgozunk, úgy érzem, ez a csapat most nagyon együtt van. Minden edzésen próbáljuk a lehető legtöbbet nyújtani. Bizakodó vagyok, bár az edzőmeccsekből sok mindent nem érdemes és nem is szabad leszűrni, de bízom benne, hogy a hazai rendezésű Európa-bajnokságon sikerül egy jó eredményt elérnünk. Szeretnénk a válogatottal visszajutni az A-divízióba, bízom benne, hogy sikerülni fog.
- Perl Zoltánnal a soraiban?
- Nagyon remélem. Szeretnék addigra felépülni, szerintem menni is fog. Javulgat a lábam, sétálni már simán tudok. Tegnap voltam orvosi vizsgálaton, de még nincs meg az eredmény. Remélem, hogy nem súlyos a sérülés, mert szeretnék minél előbb visszatérni a pályára.
- Elég feszített tempó vár rád a nyáron, hiszen az U20-as csapat után a felnőtt válogatottba is hivatalos vagy még az olasz légióskodás előtt…
- Igen, beszéltem is már Sztojan Ivkovics szövetségi kapitánnyal erről, és abban maradtunk, hogy majd meglátjuk, milyen állapotban leszünk Váradi Benedekkel együtt az U20-as Eb után. A felnőtt válogatottban való szereplés ennek lesz a függvénye. Mindenesetre nagyon örülök neki, hogy számítanak rám a legjobbak között is, ez óriási megtiszteltetés nekem ilyen fiatalon, és nem is szeretnék kibújni a dolgok alól.
