- Ön hogy látja, mi volt a gond a Kecskemét ellen? Miért nem tudtak nyerni?
- Eléggé egyértelmű a válasz: mert nagyon rosszul játszottunk. Tőlünk szokatlan módon támadásban mondtunk csődöt. Az, hogy itthon 78 pontot kapunk, és nem tudunk annál többet dobni, az mindenképpen meglepetés. Nagyjából az egész csapat fásultan és apátiába süllyedve figyelte, hogy hogyan játszik a Kecskemét. Ez már több mint egy szimpla figyelmeztető jel. Az tény, hogy a felkészülésünket az utóbbi hetekben folyamatos sérülések, hiányzások nehezítik, nem tud a csapat együtt készülni. Amióta Borszéki Csabi kidőlt a sorból, magas emberek híján, az edzésmunkánk is elég érdekes. Én például - akkor is, ha véletlenül van elég centerünk - negyedik számú magasemberként gyakorlok a tréningeken, miközben a mérkőzéseken bedobó poszton kezdek. Úgyhogy ilyen átmeneti megoldásokból próbáljuk összetoldozni-foldozni dolgokat.
- Több kevesebb sikerrel, ezek szerint…
- Sajnos ez most egyáltalán nem volt elég a hétvégi meccsre. A Kecskemét végig jó ritmusban játszott, nagyon felkészültek belőlünk. Ez vezetett ahhoz, hogy a második negyedtől szépen lassan ránk erőltették az akaratukat, mi pedig egyszerűen nem tudtunk megújulni. Fásultan akartuk azt, amiről azt gondoltuk, hogy működik. Nem volt olyan játékosunk, aki tudott volna új színt, új lendületet vinni a csapat játékába, aki maga után tudta volna húzni a társait. Azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, hogy elég komolyan végiggondoltuk a szerepünket, hogy mit szeretnénk még a kosárlabdától, és hogy ahhoz mennyi erőfeszítést kell tenni a pályán. Nincs semmi veszve, hosszú még bajnokság, de ez egy komoly figyelmeztetés volt. Változtatni kell a dolgokon.
- A szurkolók kétféle kritikát fogalmaztak meg a meccsükkel kapcsolatban. Az egyik, hogy hiányzott a tűz a csapatból, a másik pedig, hogy túl hamar feladták a csatát.
- Én megmondom őszintén, igyekszem nem foglalkozni a szurkolói kritikákkal. Addig jó, amíg a szurkoló igyekszik űzni-hajtani a csapatát. Az már egy másik kérdés, hogy mennyire tesz jót a pályán szenvedő, és tényleg javítani próbáló játékosoknak, ha éppen azt kiabálják be nekik, hogy hagyják abba, vagy takarodjanak haza. Én azt gondolom, hogy a kritikának is és a buzdításnak is megvan a helye.
A kérdésre konkrétan válaszolva: Nem adtuk fel a meccset. Egyszerűen nem tudtunk megújulni, nem érezte senki sem azt, hogy mit kellene csinálni, tanácstalanok voltunk a pályán. Nehéz ezt megfogalmazni.
- Szenvedtek? Ez a jó szó?
- Az nyilvánvaló, hogy hiányzott a csapatból a tűz. Estünk-keltünk. Az elejétől fogva nem találtuk a ritmust, maradtunk a langyos vízben, és nem tudtunk megújulni. Szenvedtünk. Igen az a jó szó. Belülről ezt sokkal rosszabb megélni, mint kívülről. Ezt akárki elhiheti nekem. Persze, aki nem élte még soha át, hogy milyen érzés ott lenni a pályán akkor, amikor a legegyszerűbb dolgok sem sikerülnek, az úgysem tudja, miről beszélek.
Tudom, a szurkoló erre azt mondja, hogy azért fizetnek minket, hogy ezzel foglalkozzunk, és ezt meg tudjuk oldani. Egyértelműen igazuk van, mi ezzel foglalkozunk is, és igyekszünk is megoldani.
- Gondolom átbeszélték már a meccset. Milyen tanulságot lehet ezekből levonni? Mit kell csinálni ahhoz, hogy ezek ne fordulhassanak elő ismét?
- Azért ez ennél sokkal bonyolultabb. Itt nem arról volt szó, hogy egy vagy két embernek nem ment a játék, hanem az egész csapat sokkal lassabb ritmusban játszott és lassabban is gondolkodott, mint az ellenfél. Ráadásul mindezt hazai pályán tettük. Most ez vagy egy kisiklás volt, és legközelebb minden klappolni fog és menni fog a maga útján, vagy ha ez megismétlődik, akkor valami nagyobb baj van. Ezt majd az elkövetkezendő pár meccs eldönti. Sajnos nincsen idő arra, hogy hosszan gondolkozzunk és elemezzük a dolgokat, menni kell tovább és a következő meccsre kell koncentrálni. Holnap már játszunk, és nem akármilyen két meccs vár ránk a hétvégéig.
- Említette a gondokat. Ezek vannak, de a szurkolókat nem nagyon szokta érdekelni.
- Igaz mindkét megállapítása. Tényleg elég sok problémával küzdünk és valóban, a szurkolók ezt nem kötelesek figyelembe venni. Ők teljes joggal várják el azt, hogy egy összeszokott társaságot lássanak, amelyik jól játszik. Viszont azt gondolom, hogy a nehéz időkben kell összetartani. Ez eddig is jellemző volt a FALCO táborra, és erre a csapatra, amikor baj volt, valahogy mindig jobban összekovácsolódtunk. A szurkolóink segítségével már több gödörből is kimásztunk, most megint szükségünk van rájuk is. Együtt tudjuk csak teljesíteni a céljainkat, bármi legyen is az a végén. Lehet, hogy túlszárnyaljuk, lehet, hogy épp csak teljesítjük az elvárásokat, de mindenképpen az az érdekünk, hogy egy szerethető csapatunk legyen, amely élvezetes kosárlabdával tudja szórakoztatni a közönséget.
- Ha már szóba került a keddi meccs, mire számít az Albacomp ellen? A hétvégén ők is kikaptak, tehát biztosan bennük is él majd a bizonyítási vágy...
- Az eredményből, és egy-két statisztikai mutatóból kiindulva, hozzánk hasonlóan ők is a saját maguk által felállított szint alatt játszottak Sopronban. Azt gondolom, hogy nekünk a saját játékunkkal kell törődnünk. Ennek a meccsnek nem mi leszünk az esélyesei, így ezáltal talán egy kicsit kevesebb teher lesz a vállunkon és felszabadultabban tudunk támadni is. Mindenképpen azt várom, hogy egy sokkal harcosabb, sokkal agresszívebb kosárlabdát játszó FALCO fusson ki. Ezzel talán visszanyerjük a saját hitünket és a szurkolóink hitét is.
- Ön szerint ennek az Albacompnak most mi az erőssége?
- Az, hogy jó játékosok alkotják, remek egyéni képességekkel vannak megáldva, és van egy jó edzőjük is. Keményen védekeznek, igaz ez nem meglepő, hiszen mindenki tudja, hogy Braniszlav Dzunics milyen munkát végez. Biztos, hogy fizikálisan is nagyon fel vannak készítve, és ha a sok jó játékosuk csapatként is jól tud játszani, akkor nagyon sokra hivatottak.
Forrás: www.bb1.hu
