Nikola Lazics a tavalyi szezon közben vette át a FALCO kispadját. A sárga-feketék a nehéz körülmények ellenére sikeres szezont zártak: irányításával egészen a kupadöntőig meneteltek, míg a bajnokságban a hatodik helyen zártak. Miután mindenki elégedett volt a munkájával, a nyáron 1+1 évvel meghosszabbították szerződését. A szombathelyiek azonban idén a várakozásokon alul szerepeltek, így a szerb tréner és a FALCO útjai elváltak.
– Mi volt a gond?
– Egyszerű a kérdés, de nagyon nehéz erre válaszolni. Ha röviden akarom összefoglalni: nem jöttek az eredmények. Sajnos nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy azt az ember szeretné. Ilyen az edzői élet, nagy felelősséggel jár. Ha nem megy a csapatnak, benne van a pakliban, hogy az edzőnek mennie kell. Nagy volt a különbség aközött, amit a csapat tud, és amit a szurkolók elvártak. Az utóbbi időben éreztem egyfajta negatív energiát a csapat körül. Ezért a klubbal közösen úgy döntöttünk, az a legjobb megoldás, ha átadom a helyem valaki másnak. Ez nekem új volt, eddigi pályafutásom során még soha nem tapasztaltam ilyet. Nem volt könnyű így dolgozni.
– Érdekes amit mond, mert tavaly mintha minden gördülékenyen ment volna.
– A tavalyi extra eredményünk után mindenki csodát várt tőlünk. Pedig nem véletlenül mondtuk azt már a bajnokság előtt is, hogy célunk a legjobb nyolcba kerülés. Tavaly még minden más volt. Egymásért küzdöttek a játékosok. Ha például kikaptunk, a csapat minden tagja akkor is 100 %-ot nyújtott. Ez most idén hiányzott. A három légiós szabály nem kedvezett a FALCO-nak. Ezért a nyáron szerettünk volna két minőségi, meghatározó magyart igazolni, végül azonban egyet sem sikerült. Ráadásul Borszéki kidőlt a felkészülés hajrájára, Váradira pedig egyáltalán nem számíthattunk.
– Utólag csinált volna valamit másképp?
– Természetesen én is hibáztam néhány szakmai dologban. Sokat tanultam a Szombathelyen eltöltött közel másfél év alatt. Többet vártam egyes játékosoktól. Azt hittem, meg tudják csinálni azokat a dolgokat, amiket szerettem volna, aztán később kiderült, hogy mégsem. Talán túl sok olyan játékos volt a csapatban, akiből hiányzott a tűz, a lelkesedés. És sajnos én sem tudtam átadni az energiáimat nekik. Az is gondot okozott, hogy nem voltunk stabilak. Játékosok jöttek-mentek. Így utólag belátom, hiba volt idehoznom Gilbert-et. Nagyon jó ajánlólevéllel, statisztikákkal érkezett, továbbra is azt mondom, hogy jó játékos, de nem illett a FALCO-ba. Elismerem, Szegeden pocsékul játszottunk, de nagyon sok olyan meccsünk volt, ahol nüanszok döntöttek. Például a Körmend ellen, a ZTE ellen, a Paks ellen, vagy az Albacomp ellen. Minden szoros meccsünket elveszítettük, ez alól talán csak a nyíregyházi a kivétel. Persze tudom, hogy nem elég jól játszani, nyerni is kell. Talán ha ezekből a mérkőzésekből jobban jövünk ki, akkor most nem lenne miről beszélgetnünk.
– Milyen volt a kapcsolata a játékosaival?
– Mindenki remek ember és jó játékos volt. Senkivel nem volt problémám, jól kijöttünk egymással. Edzéseken is mindenki becsülettel tette a dolgát.
– Milyen szájízzel távozik Szombathelyről?
– Nagyon sajnálom, hogy így alakultak a történtek. Jól éreztem magam Szombathelyen. Kettős érzés van bennem: Egész életemben büszke leszek a tavalyi évünkre, amit akkor elértünk a FALCO-val, de szomorú leszek azért, amit idén produkáltunk. Biztos vagyok benne, hogy a FALCO bent lesz a legjobb nyolcban. Szurkolok nekik továbbra is. Sok sikert kívánok utódomnak, Bencze Tamásnak. Most egy kicsit pihenek otthon, Újvidéken. Szerintem a szezon végéig nem fogok sehol sem dolgozni, meglátjuk, hogy utána mi lesz.
Forrás: www.bb1.hu
