Szinte példa nélküli volt az, amit idén véghezvitt a Falco. A sárga-feketék az átigazolási szezon hajrája előtt hat légiósukból ötöt elküldtek, és a helyükre három újat igazoltak. A „népvándorlás” sem hozott azonban eredményt: a szombathelyiek a kilencedik helyen zártak, és lemaradtak a play-offról. Ryan Wright, a csapat 29 éves kanadai centere túlélte a sorcserét, így teljes képet adhatott a szezonértékeléskor.
- Mit gondol az idei szezonról? A magyar bajnokságot jól kezdte a Falco, aztán a FIBA-kupában is helytállt, de december környékére mintha valami megtört volna…
- Nyilván mindenki számára egyértelmű, hogy a végére nem az az eredmény született, amit elvárt tőlünk a közvélemény. A klub, a szurkolók és mi magunk, játékosok. Nincs olyan játékos, aki boldog lenne amiatt, hogy április végén pakolhatja a csomagjait, és mehet haza anélkül, hogy lehetősége lett volna megmérettetni magát a bajnokság döntő szakaszában. Kár érte, mert ha a szezon egészét nézzük, azért voltak felvillanásaink. Voltak pillanatok, amikor úgy nézett ki, hogy a liga legjobb öt csapata közé tartozunk. Az első két hónapunk fantasztikus volt: 7-1-es mutatóval kezdtük a szezont, és az első helyen álltunk. A bajnokság első felében még nekünk volt az egyik legjobb mérlegünk hazai pályán. A nemzetközi porondon is szépen helytálltunk, nyertünk a Södertälje Kings otthonában a FIBA-kupában, illetve legyőztük azt a Varesét, aki a hétvégén a sorozat Final Fourjában szerepel majd. Megvoltak azonban annak az okai, hogy miért nem tudtuk ezeket a nagyszerű pillanatokat végigvinni az egész szezon során…
- Arra gondol, amit a szurkolók egy része meglebegtetett? Hogy elfogyott a pénz a csapatnál?
- Nem, dehogyis! A Falcónak soha nem volt anyagi problémái az idei szezonban. Én minden járandóságomat megkaptam időben, amit kellett, az utolsó napig ki vagyok fizetve.
- Akkor mi áll a kudarc háttérben?
- Nem lehet csak pusztán a Pécs elleni, vagy a legutolsó néhány meccsünkre fogni az egészet. Ennél jóval összetettebb a kérdés. Egyrészt képtelenek voltunk nyerni idegenben, gyengék voltunk védekezésben, és időnként a támadójátékunkkal is akadtak gondok. Ezek aztán párosultak a szerencsétlen sérülésekkel, illetve a szezon második felében már keményebb is volt a sorsolásunk, mert a legtöbb élcsapattal idegenben játszottunk. Ez sajnos benne van a sportban.
- Hogy élte meg azt, hogy februárban az összes légióstársát lecserélték?
- Én abszolút megértem, hogy miért döntött így a klub. Szezon közben a vezetőség nem volt elégedett az eredményekkel és azzal, ahogy a csapat kinézett. Nehéz lenne megmondani, hogy a szezon eleji, vagy a szezon végi csapatunk volt-e a jobb, mert két teljesen más stílusú együttesről van szó. A korábbi garnitúrával egy kicsit többen voltunk a rotációban, de nem voltunk olyan atletikusak, mint az újjal. Szerintem védekezésben és lepattanózásban a régebbi csapat jobb volt, de nem volt eléggé atletikus ahhoz, hogy felvegye a versenyt a többi „sportosabb” alkatú csapattal. Támadásban az újakkal több variációra voltunk képesek. Volt négy labdabiztos játékosunk, így a lepattanók után képesek voltunk gyors kosarakat szerezni. A régebbi csapatunk nem volt erre alkalmas, viszont talán egy fokkal stabilabb volt. Szerintem mindkét stílus adott volt egy sikeres szerepléshez. Ami fájó volt, hogy a szezon végére nem maradt igazi irányítónk. Thomas szinte rögtön az elején deréksérülést szenvedett és nem tudott 100 %-ot nyújtani, az ő cseréje, Simon Kristóf pedig két hónapra kidőlt térdsérülés miatt. Nehéz volt úgy játszani, hogy nem volt igazi irányítód, aki kontrollálni tudta volna a támadójátékot és annak tempóját.
- A légióscsere tehát nem jött be, ezt most már tisztán látjuk. Akkor az edzővel volt a gond? Őszintén megmondhatja, most már úgysincs veszíteni valója…
- Az edzőnk, Laci egy remek srác. A csapat egykori játékosaként tisztában van vele, hogy mekkora szenvedéllyel kell játszani ebben a klubban, és a szíve mélyén mindig azt akarja, ami a legjobb a Falcónak. Ebben biztos vagyok. Én a magam részéről hálás vagyok neki azért, hogy leigazolt, lehetőséget adott nekem, és a teljes szezon során, a változások ellenére is hitt a képességeimben. Nem tagadom, néhányszor kihívásokkal is szembesültünk, elsősorban kommunikációs és nyelvi akadályok miatt, de tudom, hogy megtett minden tőle telhetőt azért, hogy közvetítse felénk az elvárásait. Az edzősködés, mint sok minden más az életben, egy tanulási folyamat. Ő nagyon korán elkezdte az edzői pályáját, és sajnos emiatt lesz is még néhány kemény tapasztalata. Ezek aztán vagy megerősítik, vagy megtörik az embert. Sok függ attól, hogyan reagál ezekre a dolgokra, hiszen az igazán nagyok a későbbiek során ezekből mind tanulnak, fejlődnek, és előre lépnek. Ehhez azonban időre van szükség. Sajnos mi ebből az időből most kifogytunk az idei szezonban.
- Mit fog mesélni az otthoniaknak a magyar bajnokságról?
- Már évek óta figyelemmel kísértem a magyar bajnokságot, mert korábbi főiskolás csapattársaim közül Anthony Crocker az Albában, Willie Warren pedig a Szolnokban játszott. Azt kell, hogy mondjam, az idei szezon alapján lenyűgözött a színvonallal. Szerintem azzal, hogy ötre emelték a légiósok számát, izgalmasabbak lettek a meccsek. Az összes csapatnak - az elsőtől az utolsóig - igazán jó légiósai voltak. Több magyar játékossal is beszélgettem, és azt mondták, ez az utóbbi évek legjobb bajnoksága volt, mert annyi minőségi játékos szerepelt. Én azt mondom, ez a bajnokság hasonló szinten van, mint az ukrán és a lengyel, ahol korábban megfordultam.
- A saját teljesítményével azért elégedett? A magyar bajnokságban 13 pontot és 8 lepattanót, a FIBA-kupában pedig 12 pontot és 8 lepattanót átlagolt.
- Aki ismer, az tudja rólam, hogy soha nem vagyok teljesen megelégedve magammal. Mindig érzem, hogy vannak dolgok, amiket tudnék jobban is csinálni, tisztában vagyok a hiányosságaimmal, igyekszem is pótolni azokat. Fontos számomra minden évben, hogy jól lepattanózzak, hiszen általában a top10 legjobb lepattanózó között vagyok. Ez most is sikerült. Nagyon hatékony voltam támadásban, a dobószázalékom 65 % körüli volt a festékben. Ettől függetlenül, ha hazamegyek, az edzőmmel tovább fogunk dolgozni a dobástechnikámon, hogy még hatékonyabb legyek.
- Hogyan tovább? Mik a tervei a nyárra és a következő szezonra?
- Remélem, hogy Európában folytathatom a karrieremet, és a lehető legmagasabb szinten fogok tudni játszani. Ebben a szezonban elég szilárd teljesítményt nyújtottam a FIBA Europe Cup sorozatban, remélem, hogy ez azért felkelti majd néhány komoly klub érdeklődését. Azt is el tudom képzelni, hogy egyszer visszatérjek Magyarországra. Aztán, hogy ez a következő szezonban lesz-e vagy majd később, azt az idő eldönti. Nekem nagyon bejött ez a bajnokság, a szurkolók, az itteni emberek és a magyar ételek is. Egy biztos: most hazamegyek Torontóba, a nyár nagy részét ott fogom tölteni, szeretnék sokat lenni a családommal, a barátaimmal és persze minden nap készülni fogok az edzőmmel a következő szezonra.
