Hétvégi vereségével eldőlt, hogy az alsóházban folytatja a középszakaszt a Falco. Bencze Tamás edző szerint az Alba jobb volt, megérdemelten nyert, csak szerencsével sikerülhetett volna két vállra fektetni az alapszakasz elsőt. Ennek ellenére azt mondja, semmi sincs veszve, nincs még vége a bajnokságnak.
- Úgy láttam a srácokon, hogy mindenkit nagyon bántott ez a vereség. De most, hogy már hármat aludtam a történtekre és visszanéztem a meccset, azt kell, hogy mondjam, az Alba jobban játszott, mint mi. Persze szerencsével nyerhettünk volna, de ez a szezon nálunk nem a szerencséről szól, furcsa is lett volna, ha éppen most áll mellénk Fortuna. Csúsztunk-másztunk, küzdöttünk, de ez most csak ennyire volt elég.
- Kívülről úgy tűnt, hogy nem feküdt a Falcónak az Alba – néha talán már túl – kemény játéka.
- Fizikálisan felőröltek minket, ez tény. A játékvezetőkre csak két mondat erejéig szeretnék kitérni: én azt gondolom, hogy két olyan hibájuk volt a meccsen, ami bennem megmaradt. Az egyik Hollis-nak a sportszerűtlen megnyilvánulása, az egy szándékos ütés volt, amiért szerintem ki kellett volna őt állítani. A másik pedig, amikor Kálmán Lacinak két pontos hátrányban volt egy oldalról történő taktikai faultja, amiért sportszerűtlent kapott. Ha mindkettő sportszerűtlent ért, akkor valami nincs rendben a szabálykönyvvel. Az a felfogás, amit a játékvezetők követtek, hogy engedték a kemény, férfias, fizikális küzdelmet, az nem nekünk kedvezett, mert az Alba játékosai fizikálisan erősebbek, mint mi. Ez egy bajnoki döntős keménységű játék volt. De természetesen nem neheztelek emiatt a játékvezetőkre, mert ezt konzekvensen követték. Talán a mi szempontunkból szerencsésebb lett volna egy olyan meccs, amikor fújják a kontakt faultokat, mert ezt nem viseltük jól. Érzelmileg túlfűtöttek voltunk, több játékosnál is elszakadt a cérna. Ivosevnél is, Kálmánnál is, sőt még Zagoracot is sikerült kizökkenteni. És ezek után nem olyan döntéseket hoztunk – akár a dobásoknál, akár a leosztásoknál –, amit normál helyzetben kellett volna. Ezekhez a körülményekhez jobban alkalmazkodott az Alba, és mindig el tudott húzni. Ha ehhez hozzáteszem, hogy az első félidőben ráadásul extrán is dobtak, több, mint 60 %-os pontossággal, ami azért idegenben nem jellemző, akkor nem csoda, ha kikaptunk. Az még az Albánál is viszonylag ritka, hogy három magyar játékosuk dob 45 pontot. Ez most több, mint a pontjaik felét jelentette.
- Most, hogy a csapat nem jutott be egyenes ágon a felsőházba, a szurkolók egy része szeretné, ha a fiatalok minél nagyobb szerephez jutnának. Mi lesz most a cél?
- Igen, a szurkolók egy része azt szeretné, ha olyan srácok játszanának, akik egy hónapja még nem is voltak velünk. Persze azok könnyen mondják ezt, akik kívülről nézik a dolgot. Én látom őket edzésen, tudom, hogy mire képesek. Tudom azt, hogy egy megtört Debrecen ellen az utolsó negyedben tudnak extra dolgokat csinálni, mert ezek a fiatalok nagyon tehetségesek, a jövő bennük van, viszont azt is tudni kell, hogy fizikálisan még messze el vannak maradva az NB I-es szinttől. Nem vagyok benne biztos, hogy akár Szegeden is hozzájuk fogok nyúlni. Nyilván, ha úgy alakul a meccs, akkor biztosan, de nem ez az elsődleges cél, hanem, hogy bejussunk a felsőházi rájátszásba. Ahhoz pedig minél több meccset kell megnyerni, és nem elég csak az itthoniakat. Legutóbb Szegeden úgy kaptunk ki, hogy gyakorlatilag esélyünk sem volt a második negyedtől kezdve. Attól függetlenül, hogy most a Szedeák kétszer kikapott hazai pályán, még egy masszív csapat, amelyik bármikor képes extrán játszani. Én azt gondolom, hogy a fiataloké a jövő év, nem az idei. Idén be kell kerülni a nyolcba és ott megfelelően helytállni és esetleg előre lépni. Én ugyanis ezt sem tartom lehetetlennek. Még nincs vége a bajnokságnak. Ha a hetedik helyen jutunk be, szinte bárki ellen lehet esélyünk. A vezetőség elvárja tőlünk, hogy a csapat minél jobban szerepeljen, persze annak a lehetőségével, hogy a fiatalokat minél jobban beépítsük. Váradi Benedek, aki az év elejétől velünk dolgozott, aki mellett letettem a voksomat, eddig megfelelően helytállt és beépült a csapatba. A két másik fiatal ugyanezt az utat járhatja be jövőre. De ez nem úgy működik, hogy egy 17 éves srácot felhozok a felnőttek közé és két hét alatt beépítem a csapatba. Az idei keret kialakítása is a fokozatosság elve alapján történt, hogy Perl és Bognár elsősorban még a saját korosztályában bizonyítson. Jövőre pedig az a terv – ha én leszek az edző, ha nem –, hogy minimum négy fiatal játékos legyen a keretben. Ez mindenképpen egy pozitív terv. Persze ki lehet indulni abból, hogy a Debrecen ellen 11 perc alatt 11 pontot dobtak és 17 VAL-értéket produkáltak, csak ez még nem a valóság. Természetesen akkor is be kell dobniuk a kosarat, ha egy olyan meccsen lépnek pályára, ahol már rommá van verve egy csapat, tehát ez nem von le semmit az érdemükből, de azért az nem ugyanaz, mint mondjuk Szegeden pályára lépni.
