A 19. forduló záró meccsén, vasárnap este Szegeden játszott a Falco. Történelmet akartak írni a sárga-feketék, a csapat ugyanis fennállása során még soha nem nyert zsinórban nyolc bajnokit (hetet kétszer is). Ráadásul fűtött minket a visszavágás vágya is, hiszen tavaly nem várt vereséget szenvedtünk a kék-fehérek otthonában.
A papírforma és a tabellán elfoglalt helyezés is vendég sikert jósolt. Ám tudtuk jól, hogy nem vár könnyű meccs Kálmánékra, hiszen a Tisza-partiak hiába állnak csak a 11. helyen a tabellán, több nagy csapatot is megszorongattak már hazai pályán.
A nagy távolság miatt már egy nappal korábban útra keltünk. Jancsikin péntek estére belázasodott, így ő otthon maradt. A Falco szurkolók busza is lerobbant Lajosmizsén, így ők hiába keltek útra, nem láthatták kedvenceiket.
Itt volt viszont Philip Timberlake, Chad Timberlake édesapja, aki New Yorkból érkezett, hogy láthassa élőben fiát, a liga egyik legjobb dobóját.
Jól kezdtük a meccset, eleinte Pantelicset tömtük a labdákkal, próbáltuk kihasználni magasságbeli fölényünket. Több-kevesebb sikerrel. Aztán Kálmán és Timberlake szállította a pontjainkat. A Szeged azonban mindenre tudott válaszolni, így hol egyik, hol másik csapat vezetett. Bencze Tamás edző új oldaláról is megmutatkozott: miután pár percre megállt az eredményjelző, „átment szerelőbe” és helyrerakta a rendszert. Tíz perc után 22-23-as állást láthattunk a táblán.
A hazaiak elkezdték szórni a triplákat, persze ehhez a mi szellős védelmünk is asszisztált. A Szedeák fordított, majd egyre nagyobb előnyre tett szert. Még jó, hogy ott volt Harazin, aki remekül szállt be, nemcsak azért, mert pillanatok alatt 8 pontot dobott, hanem mezőnyben is hasznosan, jól muzsikált. El is kélt a segítsége, mert Pantelicsnek a második negyed derekán már 3 hibája volt. Jól játszott Timberlake és Kálmán is – utóbbi a dudaszó pillanatában dobott triplájával hozta tízen belülre a Falcót –, a gond csak az volt, hogy a túloldalon ott volt az extrát játszó Levy és Drahos, így a félidőben nyolc pont volt közte (49-41).
Összekapta magát a szünet után a Falco, viszont a Szeged továbbra sem adta meg magát, így továbbra is csak futottunk az eredmény után. A negyed derekára sikerült egyenlítenünk, majd egy pillanatra a vezetést is átvennünk, ám sokáig nem örülhettünk.
64-64-ről várták a csapatok az utolsó játékrészt. Simon és Dukics kipontozódott, de többen is 4 hibával álltak mindkét oldalon. A meccs csak nem akart eldőlni. Óriási izgalmakat tartogatott a hajrá, melyből végül a zseniálisan játszó Kálmán vezérletével – előbb a kiosztásából Szabó egyenlített egy triplával, majd büntetőivel eldöntötte az összecsapást – a Falco jött ki jobban.
A szombathelyi csapat tehát zsinórban nyolcadik győzelmét is megszerezte a bajnokságban, ezzel történelmet írt.
Mestermérleg:
Fodor Péter: Nem tisztem a játékvezetőkkel foglalkozni, de ezen a meccsen több ítéletnél is kettős mércével mértek. Mindent megtettünk azért, hogy nyerjünk, annak ellenére is esélyünk volt a sikerre, hogy a magas embereinket hamar elveszítettük a személyi hibák miatt. Persze mi is hibáztunk, túl sok büntetőt hagytunk ki, de a vereség nem csak ezen múlott.
Bencze Tamás: Aki látta a meccset, tudja, hogy milyen értékes ez a győzelem. Egy olyan kupavereség után voltunk, hogy muszáj volt nyernünk, egy nagyon szimpatikusan játszó Szegedet győztünk le.