Két évvel ezelőtt, 2014 április közepén Andjelko Mandics lemondása után vette át a Falco KC Szombathely irányítását a klub korábbi legendás játékosa, Kálmán László. Az egykori irányítóval a gárda az első pár hónapban kivívta a biztos bennmaradást, majd a következő szezonban hatodik lett (a negyeddöntőben 3-2-vel maradt alul a Pakssal szemben). Az idei kiírásban viszont a csalódást keltő, kilencedik helyen zártak a vasiak, mely után eldőlt az is, ősztől új edző vezeti a sárga-feketéket.
- Akárcsak tavaly, az idei szezonban is nagyon jól kezdtünk, sokáig vezettük a tabellát, igaz ugyan, hogy több hazai meccsünk volt, de jó csapatokat vertünk meg itthon - kezdte értékelését a BB1.hu-nak Kálmán László. - Már akkor is látszódott, hogy irányító poszton gondjaink vannak, de a Sopront és a Paksot is legyőztük, mert Váradi nagyon jól megoldotta a feladatát. Csapatként jól funkcionáltunk, bíztam benne, hogy egységesek leszünk a folytatásban is. Hosszú idő után ismét elindultunk a nemzetközi kupában, amit nagyon jó dolognak tartottam. Erős csoportba kerültünk, de nem lett volna lehetetlen küldetés a továbbjutás. A kulcsfontosságú mérkőzésen, a Södertälje ellen három perccel a vége előtt még nyolc ponttal vezettünk, végül mégis kikaptunk. Egyéni hibák miatt, ez persze benne van, hiszen a fiatalsággal jár a rutintalanság. Nemcsak a magyarokra gondolok, az akkori légiósaink sem rendelkeztek nagy nemzetközi tapasztalattal. Bár a svéd csapat elleni hazai vereség fájó volt, összességében elégedettek lehetünk a FIBA-kupával.
- Mi volt a fordulópont?
- Amint vége lett a nemzetközi szereplésnek, megtört a játékunk. Pécsen a saját butaságaink miatt előnyről vesztettük el a végjátékot, ekkor azonban még nem volt pánikhangulat. A sorsdöntő meccs szerintem a ZTE elleni nagy zakó volt. Ott éreztem, hogy elbizonytalanodtak a játékosok, aztán a kupadöntőn a Pécs ellen 20 ponttal kikaptunk, ezek után már tudtam, hogy változtatni kell, mert nincs önbizalom, nincs meg az a kohézió a csapatnál, ami az elején működött. Próbálkoztunk irányítóposzton Rakiccsal is, aki korábban bizonyított már Magyarországon, de nem volt megfelelő formában, illetve beteg is volt, nem volt arra időnk, hogy kivárjuk, mire éri utol magát, ezért egy másik irányító után kellett nézni. Thomas nem lett volna rossz választás, ha nem sérül meg a harmadik meccsén. Ezeket a játékosokat én hoztam ide, tehát enyém a felelősség, ezt vállalom. Ennél azonban összetettebb a dolog. Egyszerűen semmi nem sikerült idén, ami lehetett negatívum, az mind előfordult. Elég komoly érvágás volt, hogy a nyáron a legjobb magyarunk, Perl távozott, aki nemcsak emberileg volt fontos láncszeme ennek a csapatnak, hanem a rohanós játékunk egyik alappillére is volt. Sajnos nem tudtunk a helyére normális magyart hozni, a végén ugyan leigazoltuk Leklit, de ő sem volt játékban. A középszakaszban voltak jó meccsei, de már túl későn érkezett.
- A légióscsere ugyanúgy nem hozta meg a várt eredményt. Utólag visszagondolva sem bánta meg, hogy február végén így döntött?
- Nem. Le kellett őket cserélni, mert láttam mennyire bizonytalan a csapat. Rundles, Butorac és Hallik is az volt, pedig utóbbi esetében észt válogatottról beszélünk, akiről azt hittem, hogy azért rutinos játékosként van valami fogalma az egészről. Olyan elemi hibákat vétett, amiket nem lett volna szabad. Érdekes volt ezekkel szembesülni. Nagyon jól dobott, de például soha nem akkor dobta rá, amikor üresen volt. Mi mindig törekedtünk az egyszerűbb játékra, úgy voltunk vele, hogy mindenki tegye a dolgát: aki dobni tud, az dobjon, aki pedig helyzetbe tudja hozni a másikat, az tegye azt. Ehhez képest sajnos egy egyszerű kettő-kettő játékból nem tudtuk a leváló centert megjátszani. Szem előtt kellett tartanunk, hogy a klub stabilitása megmaradjon, nem akarta a csapat túlvállalni magát. A szurkolók miatt a játékoscserét még bevállaltuk, pedig a sérülések miatt öt légiósra lett volna szükségünk. Ha Csomagics maradhatott volna ötödik külföldinek, akkor biztos, hogy több győzelmünk lett volna. Vagy mondok egy másik példát: az utolsó négy meccsünkön katasztrofális százalékkal dobtuk a hárompontosokat. Ha lett volna egy Will Tomink, nagy segítségünkre lett volna. Mint az életben sok mindenhez, a sporthoz is szerencse kell, ez most nem volt meg nálunk.
- Mennyire volt elégedett a magyarok teljesítményével?
- Dobos korán megsérült, a fiatalok - Váradi és Bognár vezérletével - az alapszakasz során végig nagyon jól szerepeltek, sajnos a középszakaszban már nem ment nekik sem úgy a játék, ahogy kellett volna. Simon is kidőlt a sorból januárban, utána három hónapig nem volt csereirányítónk, teljesen más lett volna a helyzet, ha ő is játszik. Nincs még egy ilyen csapat az országban, ahol ennyit játszottak volna a fiatal magyarok, mint a Falcóban. Ez sajnos most az eredményesség rovására ment, de pozitívum, hogy a fiatalok sokat fejlődtek. Azt az időt, amit a pályán töltöttek, igyekeztek maximálisan kihasználni, és profitálni abból.
- Hogyan tovább? A következő szezont is megpróbálja?
- Az most már valószínű, hogy nem én leszek a Falco edzője. A nyolcba kerülést tűztük ki célul a szezon elején, nem tudtunk ennek megfelelni, úgyhogy nincs miről beszélni. Változásra, új impulzusra van szüksége a klubnak. Én a játékos-pályafutásom befejezése után nem akartam mindenáron edző lenni, annak idején, Mandics távozása után kis túlzással majdhogynem könyörögtek nekem a vezetők, hogy vállaljam el, pedig soha nem tanultam ki igazán ezt a szakmát. Ennek ellenére természetesen mindig próbáltam a legjobb tudásom szerint felkészíteni a csapatot, ez többé-kevésbé ment. Azért annyira nem is lehettem rossz edző, hiszen mindkét évben én ülhettem le az All Star Gálán a nyugati válogatott kispadjára, ez pedig mégiscsak jelenthet valamit.
- Megbánta, hogy belevágott az edzősködésbe?
- Nem, mert mindig is szerettem az ilyesfajta kihívásokat. Nem futamodtam meg, pedig tudtam jól, hogy a legnehezebb feladatot vállaltam el, hiszen nem voltam korábban soha másodedző, csak egy utánpótláscsapatot irányítottam. Természetesen csalódottak vagyunk amiatt, hogy nem sikerült bejutnunk a legjobb nyolcba, most így hozta az élet, menni kell tovább. Ebből azonban nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, mert tavaly például a Körmend is kilencedik lett, idén viszont most már a négyéért küzd. Levontam a következtetéseket, utólag most már én is sok mindent másként látok. Azt gondolom, ezek a dolgok is kellettek ahhoz, hogy tanuljon az ember a hibáiból.
- Kit tartana jó edzőnek a Falco élére?
- Szerintem két alternatíva van: vagy olyan valaki kell, aki volt már a klubnál, bizonyított, és valamilyen szinten kötődik is hozzá, vagy pedig egy teljesen ismeretlen, aki nem hallgat senkire, csak a saját ars poeticáját követi. Nem tudom, melyik lenne a jobb, ezt majd a döntéshozóknak kell tudniuk.
