A nyolcba jutás szempontjából kulcsfontosságú meccs várt szombaton este Kálmánékra. A FALCO Kaposváron lépett pályára.
Alaposan bekezdtek a csapatok. Eleinte úgy tűnt, dobópárbaj fog dönteni, inkább a támadójáték, mintsem a védekezés dominált.
Aztán hirtelen eggyel nagyobb sebességi fokozatra kapcsolt a FALCO. Varázsütésre megváltozott a sárga-feketék játéka. A szerdai, kecskeméti kupameccsel ellentétben ezúttal szerencsénk is volt, nagyon ültek a dobásaink. Viszont nagyon jól védekeztünk, a kaposváriak egyszerűen nem jutottak tiszta dobóhelyzetig, kényszerből hajigáltak, illetve nem egyszer lejárt a támadóidejük.
Csapatként küzdöttünk, a kezdőktől kezdve a cserékig, a magyaroktól a légiósokig, mindenki tette a dolgát. Szanatiék remekül kapcsolták ki a játékból a kék-fehérek egyik legjobbját, Joshua Wilson-t, aki 20 perc után mindössze 1 pontnál járt. A hazai játékosok görcsben álltak, az első félidőben nem dobtak triplát.
Ámult a mezőny felének szakmai vezetése – a lelátón helyet foglalt Braniszlav Dzunics, Völgyi Péter és Szrecsko Szekulovics is –, a félidőben 58-32-re vezetett a FALCO.
A tetemes előny birtokában a második félidőre visszavettek a vendégek, a Kaposvár viszont nem adta fel, mindent megtettek Kutasiék, hogy visszajöjjenek a meccsbe. Elrontottuk a harmadik negyedet. Rengeteget kapkodtunk, és Alekszejev palánk alatti játéka is visszaesett.
Hiába javult azonban óriásit Wilson és Cunningham, Doyne és társai ma este legyőzhetetlennek bizonyultak.
A somogyiak ezt nehezen viselték, folyamatosan reklamáltak, Fekete Ádám edző például olyat vehemenciával tette azt, amit ritkán látni a kosárpályákon.
A FALCO tehát hosszú idő után teljesen megérdemelten nyert, és életben maradt.
A szombathelyi szurkolók a lefújás után percekig éltették kedvenceiket. Szólt a "Szép volt fiúk!" és az "Ez a csapatunk!"
