Miután a hétvégén megérkezett Szombathelyre Derek Hall, Bam Doyne és Goran Martinics, hétfőtől már teljes kerettel tud készülni a Falco-Trend Optika KC Szombathely kosárlabdacsapata. Délelőtt szabadtéri futás, este pedig labdás edzés szerepelt a programban. A fiúk a futsal meccs miatt „visszaszorultak” a Sugár úti kiscsarnokba.
A 2008-as bajnokcsapatunk tagja, Bam Doyne üde színfoltja volt a gyakorlásnak. Feltűnően nagy kedvvel állt munkába, csúszott-mászott a pályán. Még az ivószünet adta kis szünetet is arra használta, hogy palánkra dobáljon, majd amikor a labda kigurult a nézők közé, észrevette a lelátón helyet foglaló lányokat, meghajolt előttük, és elkiáltotta magát: „Hölgyeim, visszatért Bam Doyne!”.
Az amerikairól tudni kell, hogy korábban sosem volt az újságírók kedvenc riportalanya, most azonban mintha kicserélték volna. Készséges és meglepően bőbeszédű volt.
- Mi ez az új séró? Hova lett a hajad?
- Már egy ideje ilyen rövid, nem akarom többé megnöveszteni. Szerinted hogy áll? Melyik volt a jobb? A hosszabb, vagy most?
- Nekem mindegy, én csak azt remélem, hogy nem a hajadban volt az erőd…
- Neeem, nem vagyok én Sámson - mondta nagyot nevetve. - Ez csak a divat része volt, a kosárlabdához ész kell, nem haj.
- Fordítsuk komolyra a szót: miért döntöttél harmadszor is a Falco mellett?
- Egyrészt mivel Laci az edzőnk, másrészt pedig azért, mert szeretek itt élni, és a Falcóban játszani. Könnyű döntés volt, gyakorlatilag Szombathely olyan számomra, mint az otthonom. Egyáltalán nem hezitáltam, hiszen tudtam, hogy jó döntést hozok.
- Egyébként hívtak más csapatok is?
- Ember, én még ilyen hamar soha életemben nem írtam alá sehova. Most esélyt sem adtam a többi csapatnak. Már az előző szezon végén, az utolsó meccsünk után hívott Laci, hogy jöjjek vissza a Falcóba. Én már akkor eldöntöttem, hogy visszatérek.
- Mi a véleményed Kálmán Laciról, mint edző?
- Még csak egy napja dolgozunk együtt, de eddig teljesen jó. Nagyon okos, mindent tud a kosárlabdáról, és tudja, mit miért akar. Én maximálisan megbízom benne, és úgy érzem, hogy ez a bizalom kölcsönös.
- Nem furcsa, hogy korábban csapattársad volt, most pedig az edződ?
- Nem. Én csak egy játékos vagyok, és nem szabad, hogy semmi sem zavarjon. Nekem nem kell azzal foglalkoznom, hogy ki az edző. Különben most is egy csapatban játszunk, csak ő most a pálya széléről segít minket. Egyébként 100 %-ig biztos vagyok benne, hogy erős, versenyképes csapatunk lesz. Én a magam részéről mindent el fogok követni azért, hogy egy jó szezonunk legyen, és valami nagyot alkossunk. Jó a csapat, jó az edző, mi kell még? Nekünk csak ki kell mennünk a pályára, és nyerni a meccseket.
- Mit ígérsz a szurkolóknak?
- Egy izgalmas szezont.
