Ahogy az várható volt, zsúfolásig megtelt a körmendi csarnok az alapszakasz utolsó vasi rangadójára. A kezdés előtt a két szurkolótábor együtt énekelte el az Ismerős Arcok Nélküled című számát, majd a hazaiak köszöntötték a 40 évvel ezelőtti, első NB I-es csapat tagjait.
Remek hangulatban indult a találkozó. Hamar egymásnak is estek a csapatok, a hazaiak 7-2-vel nyitottak, majd Channels hármasát követően, 10-4-nél időt kért Kálmán László. Többször is a lélektanilag is fontos tízes határt súrolta a különbség, ami aztán az utolsó percben, 28-18-nál ki is alakult. Az első negyedet Thomas hármasa zárta (30-21).
”Nekünk 3+7! Nektek mennyi?” – állt a körmendi B-közép által kifeszített molinón, mire a vendég tábor a „Falun lettünk bajnokok!” rigmussal felelt a második etap elején. 4-0-val indított a Körmend, aztán Thomas középtávoliját követően Teo Cizmic is kikérte első idejét. Hiába került Bognár kosarával ismét tízen belülre a Falco, az extázisban játszó Channels negyedik trojkájával visszaverte a vendégek felzárkózási kísérletét. A 16. percben McKinney-Jones kapott technikait reklamálásért. Egy pillanatra ugyan hét pontra megközelítette a piros-feketéket a Szombathely, ám három és fél perccel a félidő vége előtt, 43-32-nél ismét lépnie kellett egyet az asztal felé Kálmánnak. Hiába csökkent megint hétre a differencia, egy körmendi timeout után pillanatok alatt visszaállt minden a régi kerékvágásba. Az 51-38-as félidei állást Relphorde állította be.
Relphorde kosara indította el a második játékrészt is, amire Dickerson és Petty is egy-egy távolival felelt. Nemhogy csökkent volna, már majdnem húszra rúgott a különbség. Nem volt bent a meccsben a túlzott keménység, de a 24. percben Petty elég durván nyakon könyökölte Relphorde-ot, amely után sportszerűtlen faultot kapott. Wright 2+1-es akcióját, majd Thomas tripláját követően visszajött tizenegyre a Falco, 61-50-nél azonnal időt is kért Cizmic. Aztán ahogy már oly sokszor, megint változott a játék képe, 69-52-nél ismét megpróbálta rendezni a sorokat Kálmán. Nem sikerült, a Falco gyakorlatilag azt sem tudta, milyen rendezvényen van, Tóth kosara után felharsant a megalázó „Húsz! Húsz! Húsz! rigmus is. A záró felvonást 76-54-ről várták a csapatok.
6-0-s rohammal és körmendi fiesztával folytatódott a mérkőzés. McKinney-Jones-ék már azzal is törődtek, hogy kellőképpen kiszolgálják a lelkes közönségüket. Két perc után 82-54 volt az állás, a vendégek annyira megzavarodtak, hogy ekkor már az is kérdés volt, a végén egyáltalán megtalálják-e a kijáratot… A hazaiak tovább tudták überelni az eddigieket, 91-61-nél már harminc volt közte. Az MTE-hívek remekül szórakoztak, folyamatosan a sárga lábú cinegékről daloltak. A végére a századik hazai kosár is megszületett, amit stílszerűen a csapatkapitány Ferenc Csaba jegyzett.
Teo Cizmic, a Körmend edzője: Nagyon boldog vagyok. Gratulálok a játékosaimnak, az év egyik legfontosabb mérkőzésén szenzációs teljesítményt nyújtottak. Nagyon motiváltak és koncentráltak voltak, együtt, igazi csapatként küzdöttek, megvolt a megfelelő kapcsolat a magyar és a külföldi játékosok között, ez pedig nem is eredményezhetett mást, mint ezt a csodás győzelmet. Egy nagyon erős Falcót vertünk ma meg.
Kálmán László, a Falco edzője: Ünnepnek indult a mai este a Körmendnek azzal, hogy a mérkőzés előtt köszöntötték a 40 évvel ezelőtti játékosaikat, sajnos a vége is az lett. Nagyon jó mérkőzés volt, bár ezt nem mutatja az eredmény, mert a vége kiütés lett. Azért lett így, mert a második félidőben engedtünk körülbelül 20 tiszta ziccert a Körmendnek, illetve hússzal több lepattanót is szereztek, mint mi. Erőltettük a hárompontosokat, annak ellenére is, hogy a Körmend már bónuszban volt, nem próbálkoztunk betörésekkel. Ettől függetlenül azt gondolom, a Körmend ma bajnokesélyeshez méltóan játszott. Gratulálok nekik, megyünk tovább, be kell jutnunk a legjobb nyolcba.
