Idén minden várakozást felülmúlt a Falco azzal, hogy klubtörténeti csúcsot felállítva alapszakasz-győztes lett, majd végül ezüstérmesként zárta a bajnokságot. Bencze Tamással, a sárga-feketék edzőjével beszélgettünk a siker titkáról.
- Csapatjátékról van szó, én pedig mindig is annak a híve voltam. Még amikor játszottam, akkor is. Nem dobtam minden meccsen 20 pontot, volt, amikor csak 5-6-ot, attól függően, hogy kinek milyen ritmusa volt. Én azt gondolom, hogy sok hiányosságot lehet ellensúlyozni csapatjátékkal. Nem véletlenül akartam, hogy ezek a játékosok itt maradjanak a tavalyi keretünkből. Persze én is szerettem volna Báder, Horváth Ákos vagy Trotter szintű magyar játékosokat a csapatomban tudni, de az egyértelmű volt, hogy ez nem megy. Szerintem a Szolnok javára az döntött, hogy náluk egyénileg képzettebb játékosok voltak. Az csak pénz kérdése, hogy ki milyen játékosokat tud megvenni. Én olyan játékosokat, csapatot szerettem volna, amiről egyébként még annak idején, a Göcsej Kupa előtt is beszéltem. A napokban visszaolvastam azt az interjút. Elég érdekes és megdöbbentő volt, mert szinte minden bejött abból, amit akkor szerettem volna. Azt mondtam, hogy egy olyan csapatot szeretnék, amelyik az elsőtől a negyvenedik percig fog küzdeni, nagyon jó csapatszellemben egymásért fog hajtani, csapatjátékot játszik, viszonylag látványos, gyors kosárlabdával és próbál agresszívan, jól védekezni. Szerintem nagyjából ilyenek voltunk mi idén. Ha ennek tükrében visszanézzük az eredményeket, akkor azért látszik, hogy annyira nem volt véletlen ez a szereplés. Más kérdés, hogy az, hogy ennyire passzolt minden, abban több dolog is közrejátszott.
- Mikre gondol?
- Elsősorban a három légiósunkra, akik vastagon benne voltak a jó szereplésben. Direkt mondok hármat, mert bár Jancsikin játékban nem tett hozzá sokat, nem volt szerencséje a szezonban, de személyiségében beleillett ugyanúgy ebbe a csapatba. A másik fontos tényező Kálmán Laci szerepe volt. Sok mindenki támadja, lehet őt szeretni, nem szeretni, de azt elvitatni, hogy ebben a bajnokságban a csapatáért játszott, szerintem 100 %-ot nyújtott, azt nem lehet. Aki ezt megkérdőjelezi, az nem látja reálisan. Én minden nap láttam őt edzeni, láttam, hogy amikor sérült volt, milyen problémákkal küszködött. Lehet erre is azt mondani, hogy szimulált, én ott voltam, tudom, hogy mi történt. Mi soha nem hivatkoztunk alaptalan sérülésre.
A harmadik pedig: hogy az összes olyan magyar játékos, aki lehetőséget kapott, a tavalyi évhez képest óriásit fejlődött mentálisan, érettebb játékot játszott. Mindenkinek a helyén volt a szíve. Simon Laci nagyon megbíztató volt, nem dobott mindig sok pontot, egyszer-egyszer volt kiugró dobóteljesítménye, de igazából ő elsősorban a szervezésben és a védekezésben nyújtott maradandót. Szanati Matyiról ugyanez mondható el. Will Tominak különösen a play-off-ban rendkívül fontos meccsei voltak, a Sopron ellen kettő is, illetve a Körmend ellen is. Talán Harazin Tomi fejlődött mindenki közül a legtöbbet. Mindig lehetett rá számítani. Azt, hogy egy padról bejövő játékos milyen új impulzust ad, és ez milyen hatással van egy csapatra, azt hiszem, nem kell ecsetelnem. Ha ő pályán volt, mindig pluszban zártunk. Teljesen más típusú játékos, mint Szabó Zsolt, és talán ezért is egészítették ki jól egymást. A fiataljaink közül Nárai Bence olyan túl sokat nem fejlődött, de mentalitásban ő is változott, és talán jövőre nagyobb léptékben fog előre lépni. Ez az év arra jó volt nála, hogy pár dologgal tisztában legyen. A lehetősége még mindig megvan arra, hogy jó játékos legyen belőle.
- Az edzőknek általában mindig van egy jobb keze a pályán. Bencze Tamásnak ki a legfőbb bizalmasa?
Kálmán Laci. Két ok miatt is: egyrészt mert hasonló korosztály vagyunk és sokat játszottunk együtt a válogatottban, jóban voltunk, másrészt mivel irányító poszton játszik, és az irányítók elve mindig az edzők „meghosszabbodott kezeként” is funkcionálnak. Az ő személyében ez duplán is érvényes, hiszen egyrészt olyan tapasztalattal bír, ami körülbelül hasonló, mint az enyém. Nyilván nem edzőként, de amikor én is játszottam, belülről egy csomó dolgot vagy hamarabb, vagy másként éreztem, mint az edző, és nála erre nagyon könnyen megtaláljuk a fórumot, hogy mikor közölje ezt velem. Sokszor beszéltünk meg dolgokat és változtattunk ennek megfelelően. Persze ez nem azt jelenti, hogy ő az edző, vagy hogy esetleg együtt járunk kávézni, csak én nem gondolom, hogy mindent én tudok a legjobban. Ezt a játékosaim is tudják, és nem csak Laci esetében van ez így, a többiek véleményét is ki szoktam kérni, ha úgy adódik, hiszen több oldalról megvilágítani a dolgot, szerintem mindig előrevisz.
- Akkor nem nehéz eset? Pedig ő gyakorlatilag itt egy „szent tehén”.
- Amikor én idejöttem, egy kicsit azért tartottam tőle, hogy hogyan fogunk majd kijönni egymással. De azért az előéletünk, az, hogy tényleg jó kapcsolatban voltunk, nagyon sokat segített. Azért azt tudni kell, hogy ő kap kisebb könnyítéseket. Ezzel viszont nem él vissza. Neki 40 évesen már nem kell annyit edzenie, mint a többieknek. Például – különösen az idegenbeli meccsek előtt – a dobó edzések számára már fakultatívak, illetve a csütörtöki egyéni képzésekre neki már nem kell jönnie. Nem gondolom, hogy egy 40 éves játékos attól lesz jobb, hogy mondjuk a láb közötti átvételt gyakoroltatom vele. Én azt mondom, soha rosszabb kapcsolatom ne legyen egy olyan szintű játékossal, mint ő.
- Mennyi változtatást tervez a keretben?
- Ha rajtam múlik, nem változtatok a kereten.
- Ez azt jelenti, hogy távozó nem lenne, vagy érkező sem?
- Mind a kettő. Nyilván azért vannak lehetőségeik a mi magyarjainknak is, de az én tudomásom szerint nem nagyon akar elmenni innen senki. Ez azért dicsérete a szakmai munkának, illetve a közegnek is, ami körülveszi őket, hiszen, ha valahol jól érzi magát az ember, akkor nem akar onnan elmenni. Öröm volt nézni, hogy már fél órával korábban megérkeztek az edzésekre, és még egy órával később is ott voltak. Ez a csapat tényleg együtt volt. Az öltözőben együtt hülyéskedtek, edzés után pedig még a csarnokban maradtak dobálni. Ebben a helyi értékeknek nagy szerepe van. Én annak tartom már Harazint is, Simont is, Willt is, Szabót is.
- A városban viszont mindenki azt beszéli, hogy Gáspár Dávid Szombathelyre jön…
- Valóban képbe került ő is, de csak abban az esetben, ha Jancsikin nem lesz magyar rövid időn belül. Egyébként vannak más opcióink is. Ezért egyébként lehet, hogy megint kapni fogok kritikát, de én azt gondolom, hogy Jancsikin ennél lényegesen többet tudott volna segíteni nekünk, ha nem lett volna ilyen pechje. Ha magyar lenne és itt maradna, akkor az nagy előny lenne számunkra 3-as poszton, mert jó magyar bedobót venni nem nagyon lehet. De én még szeretnék 1-2 hét lehetőséget adni az ő honosítására.
- És mi a helyzet Timberlake-kel és Panteliccsel?
- Timberlake-re elég kicsi az esély, 5 %-ot adok, hogy marad, mert ez után a szezon után nagyon sok olyan lehetőséget kapott, amire már régóta vágyott. Több olyan csapat is megkereste, amelyik az európai színtéren is szerepel. Nem tudom azt mondani, hogy nem értem meg, és azt hiszem ő tett annyit ezért a klubért, hogy meg is értsük. Azt viszont megígérte, hogy ha nem sikerül neki az európai színtérre kilépnie, akkor nem játszik máshol, csak a Falcóban. Pantelicsre talán nagyobb az esély. Én bízom benne, hogy itt marad, mert védekezésben óriási segítség. Nyilván a forrófejűségét le kell törni, és a jövő évi szerződésébe azért ezt keményen bele is tesszük. Óriási hasznára van a csapatnak, ez kétségtelen, a közönség imádja, és én is. Ha valaki, akkor ő aztán az elsőtől a negyvenedik percig megalkuvást nem tűrően nyerni akar. Viszont ezt a heves vérmérsékletét le kell redukálni, mert többször volt, hogy ez nem jött jókor. Hosszabb távra elveszíteni pedig nem lenne jó. Ha szerződtetjük, ő elve két eltiltással kezdi majd a szezont. Remélem, hogy csak kettővel, mert visszanézve a videóról, ez a szolnoki eset egyáltalán nem ért kiállítást. Nyilván ez egy kicsit az előítéletének is szólt, hiszen biztos vagyok benne, ha ez nem róla szól, enyhébb büntetést kapott volna.
A kerettel kapcsolatban azt még tudni kell, hogy idén is 13 fővel dolgoztunk, jövőre is így lesz. Ebben helye van egy fiatalnak. Én már kiválasztottam ezt a fiatalt, több edzésüket is megnéztem, év közben is figyelemmel kísértem őket. Képességekben több olyan játékos is van, fizikálisan, súlyban, erőben és gyorsaságban viszont egyelőre csak egy, aki képes lehet arra, hogy NB I-ben játsszon, őt valószínűleg fel is hozom. Nem titok, Váradi Benedekről van szó. Ezzel folytatódik is az a tendencia, még ha csak 17-18 éves is, hogy arra a posztra nem igazolunk játékost, hanem saját értékből próbálunk dolgozni. Bízom benne, hogy abból a csapatból több játékost is fel lehet majd később hozni a felnőttekhez. Az a gárda agyon vert mindenkit a korosztályában és a válogatott gerincét adja. Ez pedig nem véletlen.
- Mikor kezdi meg a csapat a nyári alapozást?
- Augusztus első hete előtt még biztosan nem. Azt még nem tudni pontosan, hogy mikor kezdődik a bajnokság, ez pedig befolyásolja az egész munkát, hiszen onnantól visszaszámolva nyolc hetes felkészülésünk lesz. Illetve azt megelőzően egy két hetes programot kap mindenki, hogy ne a nulláról induljanak a játékosok. Szerencsére egyébként ezzel tavaly sem volt gond, amúgy sem állnának le a nyáron. Plusz van három olyan játékos, akinek kifejezetten célfeladata van. Bár nem egyeztünk még meg velünk, de azért bízom benne, hogy a Harazin, Will, Szanati trió is marad. Kettőnek súlyban, egynek pedig dobásban kell javulnia. Előbbi kettőnek minimum három kilóval kell nehezebbnek lennie, de nem zsírban. Ez heti két-három súlyzózást jelent. Matyinak pedig napi kétszázat kell dobnia. Tudja a szabályokat, hogy miket kell néznie. Három olyan hibája van, ami miatt nem tudott jól dobni. Nem gond, ha egyik nap nem tudja elvégezni, de akkor a következő nap négyszázat kell dobnia. Ez egy olyan képesség, ami javítható. Ha ezeket megoldja, szerintem rövid időn belül válogatott játékos lehet belőle.
