Története során harmadszor került be az élvonalbeli férfi kosárlabda bajnokság döntőjébe a Falco. 1999-ben ezüst, 2008-ban aranyérem került Kálmánék nyakába.
Idén a sárga-feketék magabiztos játékkal nyerték meg az alapszakaszt, ellenfélül pedig azt a Szolnokot kapták, amely címvédője volt a sorozatnak.
A találkozó előtt köszöntötték a Viktória Trend Optika FC kétszeres magyar bajnok, háromszoros Magyar Kupa győztes női labdarúgócsapatát, de a lelátón ezúttal is találkozhattunk több Haladás játékossal.
„Történjen ezután bármi, ti nekünk már hősök vagytok!”, illetve „Gyógyulj meg Barki!” kiírásokkal köszöntötte a csapatot és kórházban lévő szurkolóját a hazai B-közép.
A születésnapos Sallér László feldobásával kezdődött a találkozó. A könyöksérüléssel bajlódó Kálmán László nélkül állt fel a Falco. Horváth Ákos alig 30 másodperc után rögtön egy triplával köszönt be, amire aztán Szabó közelről egy duplával válaszolt. Trotter is vágott egy trojkát, mindkét hármas a semmiből jött. A Szolnok tanácstalan volt szervezett védelmünkkel szemben, a szerencse viszont melléjük állt, elképesztően extrán dobtak távolról. Bencze Tamás edző három és fél perc után, 5-10-nél időt kért. Vezetett már többször is héttel a címvédő, de aztán beállt Kálmán, új erőre kapott a Falco. A 8. perc végére pedig már csak 1 volt közte (18-19). Pantelics az utolsó másodpercben dobott triplájával egy negyednyi játék után 24-24 volt az állás.
Az első kis szünet után Matyi és a Hegedűs lépett a parkettre. Majd ismét a játéké lett a főszerep: Szanati büntetőjével egy pillanatra a vezetést is átvettük, de aztán Gay dobott megint a semmiből egy triplát. Három perc telt el a második negyedből, amikor 27-34-nél ismét Bencze kért időt. Kilenc pontos hátrányból megint feljöttünk háromra, aztán újabb fordulat következett: a hajrára elment 9-cel az ellenfél. 42-47 volt a szünet.
A félidőben az NB II-es bajnok Szombathelyi Egyetemi Sportegyesületet köszöntötték a sárga-feketék vezetői.
A második játékrész elején sem kezdett Kálmán, 3 és fél perc alatt így megint 9 lett közte (44-53). Aztán hiába állt be a csapatkapitány, a különbség csak tovább nőtt. 7 perc telt el a negyedből, amikor 46-58 volt az állás. Bencze Tamás együttese aztán egy 10-0-s rohamot repesztve 56-58-ra zárkózott.
Timberlake 10 másodperc alatt egyenlített, aztán megint megrázták magukat a piros-feketék, így pillanatok alatt elmentek öttel. 58-65-nél Bencze lépett az asztalhoz. Egyszerűen nem tudott mit csinálni a Falco, a Szolnok továbbra is hihetetlenül extrán dobott. Persze nem adták fel Timberlake-ék, de már nem tudtak mit tenni. Megérdemelt vendég siker született.
Folytatás hétfőn, Szolnokon.
Mestermérleg:
Bencze Tamás: A legnagyobb probléma az volt, hogy az elején engedtük elkapni a ritmust a két dobójuknak, Horváthnak és Trotternek. Utána nem is tudtunk mit kezdeni ezzel a két játékossal. Pedig megbeszéltük, hogy őket hogy védjük, mégsem azt csináltuk. A többiekkel nem volt gond, őket szépen levédekeztük. Végig szaladnunk kellett az eredmény után. Egyébként le a kalappal a csapatom előtt, hiszen 58-58-ig nyílttá tudtuk tenni a meccset. Utána viszont – valószínűleg a fáradtság vagy a koncentráció hiánya miatt – olyan hibákat követtünk el, amiket nem szabad egy Szolnok ellen, pláne nem egy bajnoki döntőben. Ma nem játszottunk jól törvényszerű volt, hogy nem nyerünk, de szerencsére még tudunk javítani. Nem adjuk fel.
Pór Péter: A védekezésünkkel nyertük meg a mérkőzést. Hazai pályán 65 ponton tartani a Falcót, az elég nagy szó. Többször is elhúztunk, a Falco erejét mutatja, hogy 10 pontos hátrányból is felálltak a hazaiak. Rendezni tudták a sorokat, ki is egyenlítettek. Az utolsó negyedben pihentebb játékosokkal tudtunk kiállni, és ennek köszönhetően magasabb ritmust tudtunk diktálni, ezt pedig már nem bírta a végén a Falco. Egyelőre csak 1-0, de én azt mondom, hogy a play-off-ban a második mérkőzés a legfontosabb.
