Alekszejev forgatta be Cunningham-et a meccs elején. Tudtuk, hogy nagy csata lesz az övék, hiszen a felkészülési meccsek alatt a kaposvári centernek volt a legjobb pontátlaga a mezőnyben. Az elején azonban könnyedén megtaláltuk a lukat az ellenfél palánkja alatt, hiszen Pankár és Kálmán is könnyen szerzett kosarat. Egy perc után 6-0-ra vezettünk, Fekete Ádám edző rögtön időt is kért. Sikerült rendezniük a soraikat, hiszen Cunningham, Soós, Kováts, illetve Wilson két kosarával hamar fordítottak. Igaz ehhez az is kellett, hogy sokat hibázzon a FALCO. Elment a negyed fele, ekkor Nikola Lazics kért egy kis szünetet. Wilson-t és Cunninham-et egyszerűen nem tudtuk tartani. 26 pontjukból 20-at vállaltak az első negyedben. Ha fordítani nem is tudtunk, de legalább feljöttünk egy pontra.
Aztán megrázták magukat a sárga-feketék, elsősorban Gilbert és Kálmán jó játékának köszönhetően hamar elhúztunk 8-10 ponttal. A kék-fehérek azonban ekkor még szívós piócaként tapadtak, és a félidő végére teljesen ledolgozták hátrányukat. Bosszantó volt látni, hogy nem egyszer sikerült nekik üres helyzetig játszaniuk az akciókat, melyből rengeteg hárompontost szórtak.
Hatásosnak tűntek Lazics instrukciói a szünetben, hiszen a második játékrészre már egy teljesen más FALCO jött ki az öltözőből. Szorítottak védekezésükön a vasiak, a Kaposvár csak nagy nehezen talált be. A harmadik negyed végére 12 pontos hátrányba került Fekete Ádám csapata.
A vártnál simábban alakult aztán a befejezés. A somogyiak szétestek a hajrára, nyolc percet kellett várni arra, hogy megszerezzék első pontjukat a záró felvonásban. 30-0-s sorozatot produkált a FALCO, így nem is lehetett más a vége, mint kiütéses sárga-fekete diadal.
A lelátóról - emlékezve a magyar labdarúgó válogatott pénteki 8-0-s sikerére - valaki meg is jegyezte: „A Kaposvár átment San Marino effektusba…”
Nikola Lazics edző minden játékosát pályára küldte, így bemutatkozhatott a felnőttek kötött Molnár Bence is.
