– Hogy érzed magad Szombathelyen?
– Nagyon tetszik Szombathely. Szép város. Nyugati, ez nagyon meglátszik. A csapat is szuper, úgyhogy teljesen jól érzem itt magam.
– Eddig nyolc meccset játszottál a felnőttek között. Lehetőséget kaptál a bajnokságban és a kupában egyaránt. Hogy ment a játék?
– Volt amikor jól, volt amikor kevésbé jól. Ezt igazából az edzőnk tudná megmondani. Nemrég volt egy deréksérülésem, ami után most olyan nagy elvárásaim nem voltak magammal szemben, mindössze az, hogy játsszak.
– Az utóbbi időben az U20-as csapatnál is egyre többet szerepelsz.
– Igen. Az egy kicsit más világ. Pályafutásom során soha semmilyen bajnokságban nem tartoztam a ponterős játékosok közé, hanem inkább a lepattanószerzésből, a brusztolásból vettem ki a részem. Nem az a lényeg, hogy én dobjam a legtöbb pontot egy meccsen, hanem, hogy játszhassak. Itt azért 30 perceket töltök a pályán.
– Milyen edzőnek tartod Nikola Lazicsot?
– Nekünk fiataloknak bizonyítanunk kell nála, hogy pályára kerülhessünk. Az idősebbeknek már nem kell annyi mindent mutatniuk edzéseken, hogy játszhassanak. Nekünk el kell nyernünk Nikola bizalmát. Meg kell harcolnunk érte. Mint például amit Szanati Matyi produkált sérülése előtt védekezésben, hogy nagyon gyorsan reagált minden egyes mozdulatra a pályán. Egyébként teljesen más tréningeket vezényel, mint amilyeneket Zsoldos András és Braniszlav Dzunics Pakson. Ők nagyon sok edzést tartottak. Persze az azért fiatalabb együttes is volt. Itt meg – ahogy Nikola is szokta mondani – már rutinosabb a csapat, kevesebb a fiatal, és ezáltal teljesen más jellegűek, és kevesebbek is az edzések.
– Milyen a kapcsolatod testvéreddel, Dórával?
– Nagyon jóban vagyunk. Szinte naponta beszélünk. Rengeteg mindent megosztunk egymással.
– Szoktatok szakmázni is?
– Igen, ez sajnos elkerülhetetlen – mondja nevetve. Végül is mindkettőnknek ez a sport az élete. Ha neki van valami gondja Sopronban, azt rögtön elmondja nekem, meg persze én is elmondom, hogy itt hogy látom a dolgokat. Ha valamit észreveszünk a másikon, hogy rosszul csinál, akkor próbálunk segíteni, és ha úgy adódik, lelket öntünk egymásba.
– Sopron közel van. Szoktatok esetleg egymás meccseire is járni?
– Dóra volt már itt 2-3 meccsen, és én is voltam az utóbbi időben kétszer Sopronban. Ha hétvégente szünet van, általában vasárnaponként át szoktunk ugrani egymáshoz.
– Talán sokan nem tudják, de elég sportos család a tiéd, hiszen nagybátyád, Horti Gábor sportkommentátorként dolgozik. Ő mennyire kíséri figyelemmel pályafutásodat?
– Ő igazából az argentin focival foglalkozik a SportKlubnál. De természetesen képben van a magyar kosárlabdával is, hiszen mégiscsak szakmabeli. Ha beszélünk, érdeklődik felőlem, megkérdezi, hogy mi van velem, hogy megy a játék.
– Egy meccsünk van már csak hátra az alapszakaszból. Mire számítasz a Pécs ellen?
– Elvileg a kötelező győzelmek közé tartozik a Pécs elleni. De azért vigyáznunk kell velük, mert okoztak már meglepetést. Legutóbb például a Sopront verték meg idegenben. A tabellán már nem nagyon mozoghatunk, ennek ellenére természetesen nem adjuk fel a meccset. Fontos lenne, hogy a kulcsjátékosok pörgésben maradjanak a play-off előtt. Most újra elkezdtünk keményen edzeni. Mindent az alapoktól, újra átismételjük a figurákat. Két hétig ugyanis nem nagyon tudtunk normálisan edzeni.
– Elsőként jutottunk be a Final Fourba. Bár még nem ismerjük az ellenfeleket, mit gondolsz, mire lehetünk képesek a kupában?
– Nagyjából már lehet sejteni az ellenfeleket. Bármi megtörténhet. Egy kupameccs teljesen más, mint egy bajnoki. Nem tudom, hogy hol lesz a négyes döntő, de ha idegenbe megyünk, veszíteni valónk nem lesz. A Zalaegerszeggel nemrég szinte egál meccset játszottunk, és úgy veszem észre, ők is kezdenek fáradni. Az Albacompot majdnem megvertük Székesfehérváron, szóval azt hiszem, egyáltalán nem leszünk esélytelenek.
– Nyáron lejár a kölcsönadási szerződésed. Hogyan tovább?
– Még nem tudom. Ez a jövő zenéje. Az biztos, hogy jövőre Pakson kell kezdenem a szezont, ott kell edzésre jelentkeznem. Addig persze még nagyon sok víz lefolyik a Dunán. Ezt még át kell gondolnom. De amúgy még egyszer mondom, nagyon jól érzem itt magam.
