Néma csend honolt az Arena Savaria előtti téren, amikor háromnegyed hétkor megérkezett a csapat. A játékostársak, vezetők, edzők szótlanul, megdöbbenve álltak sorfalat, és rótták le kegyeletüket a kiváló center emléke előtt.
A csarnok bejáratánál Horváth Zoltán óriásfotója alatt ott volt a 18-as meze is.
Nemcsak Szombathelyről, Körmendről és Paksról is érkeztek szurkolók, de a Szombathelyi Haladás labdarúgócsapatának szimpatizánsai is részt vettek a megemlékezésen.
- Szinte meg sem tudok szólalni a meghatottságtól, látva azt a szeretetet, ami a fiam felé árad. Elolvastam az interneten, amit a baleset után írtak, mennyire szerették őt az emberek. De nagyon jól estek a klubvezető szavai is. A történteket még nem is fogtam fel igazán, ez hihetetlen a számomra - mondta el a nyugat.hu-nak dr. Horváth Zoltán, az elhunyt kosaras édesapja, aki keményen tartotta magát a megemlékezés alatt, miközben szülőként csaknem összeroppant a tudattól, hogy a fia nincs többé. - Késő délután érkeztünk Szombathelyre, a kórházban elbúcsúzhattunk a fiúnktól.
A tragikus körülmények között meghalt Horváth Zoltán özvegye a kosaras teljesen új, napokban elkészült sportcipőjével érkezett. A sárga csuka hátán ott virított a "Cece" felirat. Felesége a megemlékezés alatt szótlanul nézte az egyre szaporodó mécseseket, amikor azonban a tömeg már oszlani kezdett, nem bírt uralkodni érzésein, zokogásba tört ki.
