Ahogy arról kora délután már beszámoltunk, Szrecsko Szekulovics és a FALCO útjai elválnak. A sikeredző most távozik, ám nem zárja ki annak lehetőségét, hogy még egyszer visszatérjen.
- A klubvezetés nagyon szerette volna, hogy maradjak, én azonban érzem magamon, hogy elfáradtam. Nekem és a csapatnak is új impulzusokra van szüksége, ezért nem láttam értelmét a folytatásnak. Nekem Szerbiában azt tanították, ha lehet, három évnél tovább ne maradjak egy helyen sem játékosként, sem edzőként. Persze ez nem szabály, nem előírás, csak ezek után sokkal könnyebb dolgoznia az embernek.
- Ez tehát akkor a végleges döntése.
- Igen. Ez a végleges. Nagyon szépen köszönöm a vezetőségnek, akik végig korrektek voltak velem. Ez a három év tényleg nagyon jó volt. Remekül éreztem magam Szombathelyen. Megszerettem a FALCO családot. Edzői pályafutásom legjobb eredményét értem el itt. Egymás utáni három évben bejutottunk a legjobb négybe. Persze lehetett volna még jobb is. Hibáztam én is, de utólag az ember már sokkal okosabb. Mindig a 100%-ra törekedtem, próbáltam a maximumot kihozni, tehát tisztességesen, becsülettel állok fel a kispadról.
- Mikor döntötte el, hogy nem folytatja a munkát a FALCO-nál?
- A Paks elleni párharc után gondolkoztam el. Sokat beszélgettem a feleségemmel is. Úgy éreztem, bármennyire is nehéz, most meg kell hoznom ezt a döntést. A logikus gondolkodás és a szívem azt mondta, hogy maradjak itt, hiszen a jó körülmények adottak voltak. Úgy gondoltam azonban, hogy már nem tudnék ennél többet nyújtani és ezáltal hasznára lenni a csapatnak. Ha itt maradtam volna és nem tudtam volna a 100%-ot kihozni magamból, akkor saját magamat köptem volna szembe. Én ugyanis nem ilyen ember vagyok. Ha egyszer valamit csinálok, akkor azt teljes erőbedobással.
- Milyen szájízzel távozik Szombathelyről? Milyen volt a kapcsolata a játékosokkal, a vezetőséggel és a szurkolótáborral?
- Remek. Magyarország legjobb szurkolóival dolgozhattam együtt nap mint nap. Nagyon sokat segítettek a csapatnak. Tudom, hogy nem lehet elégszer, de ezúttal is köszönöm az ő munkájukat is. Hiszen a FALCO csak velük egész. Azt hiszem, jól kijöttünk egymással. Nagyon jó érzés volt, hogy akármerre mentem a városba, legyen az a Fő tér, egy benzinkút, bevásárlóközpont, felismertek az emberek, mindig megállítottak és volt hozzám egy-két jó szavuk.
A második ideigazolásomkor, 2007 januárjában keresett meg engem a klub és a város vezetősége, Ipkovich György és Czeglédy Csaba. Nagyon komoly terveket vázoltak fel előttem, örültem, hiszen kihívás volt számomra. Első szóra igent mondtam, hamar sikerült megállapodnunk. Könnyű volt itt dolgoznom, hiszen senki nem szólt bele a munkámba, szabad kezet kaptam. Soha nem kérték számon tőlem, ha kikaptunk, hogy miért kaptunk ki. Ez manapság nagyon ritka. Hallom, hogy sok csapatnál ez nem így van.
Gráczer Gyurival már korábban is dolgoztam együtt. Remekül együtt tudtunk működni. Ez nem csak egy sima munka kapcsolat volt, hanem barátság is. Úgy váltunk el egymástól, hogy a csapat nyitva hagyja a kaput előttem és bármikor visszatérhetek. Ez nagyon jól esik. Remélem, hogy ez be is fog következni. A srácokkal sem volt soha egyetlen problémám. Egy edző mindig igyekszik egyfajta speciális kapcsolatot kiépíteni játékosaival. Elismerem, volt, hogy kicsit kemény voltam velük, de mindig korrekten álltam hozzájuk. Kiálltam mellettük, ha kellett. Ha úgy éreztem, valamit el kell mondanom nekik, azt mindig a szemükbe mondtam, sohasem a hátuk mögött. Csak is pozitív emlékeket őrzök a FALCO-ról. Büszke vagyok arra, hogy ennek a csapatnak az edzője lehettem. Sok sikert kívánok Szombathelynek.
- Hogyan tudná értékelni utolsó szezonját a FALCO-nál?
- Úgy vágtunk neki a bajnokságnak, hogy megismételjük a tavalyi sikert. Ez végül nem sikerült. Jobb szezont vártam, de ha összességében nézzük, nem rossz ez a negyedik hely. Sok problémával, sérülésekkel küzdöttünk egész évben. Amikor túljutottunk az Albacompon a negyeddöntőben, valami megmozdult bennem és éreztem belül, hogy na most aztán meglepetést tudunk okozni és megyünk a döntőbe. Nekem ugyanis ez volt a saját elvárásom a csapattal szemben. Egyetlen negatívum a kupa ismételt elvesztése. Nagy fájdalom. Ez egy örök fekete pont a számomra.
- Meddig marad Szombathelyen?
- Pár napig még biztosan. Most jön a neheze. A pakolás. Az edzői élet egy cigányélet. Harmincvalahányadszor cserélek lakást. Ráadásul nem csak nekem, a feleségemnek is vannak itt cuccai. Akinek van felesége az úgy is tudja, miről beszélek. Cipők, ruhák, táskák, mire ezeket összeszedjük... Kétszer biztosan fordulni kell velük. Maximum egy hétig leszek még itt, de közbe majd ingázok a két ország között.
- Mit fog most csinálni? Pihen egy rövid időre vagy válogat az ajánlatok közül?
- Nem akarok pihenni. A legrosszabb, ha egy edző pihen. Persze most majd elmegyek nyaralni, mint mindenki más. A kosárlabda olyan, mint egy vírus. Ha egyszer megfertőz és bekerül a véredbe, nagyon nehéz megszabadulni tőle. Egyelőre én még nem is akarok. Most nagyon fáradt vagyok, de tudom, hogy egy hónap múlva már hiányozna minden. A cipő, a parketta, a csarnok és a labda. Vannak ajánlataim, ez nem titok, de még semmi konkrétum. Most várok. Először a FALCO-val szerettem volna beszélni, letisztázni a dolgokat. Nagyon fontosnak tartom, hogy tovább dolgozzak, családom van, lányom, akiket el kell tartani. Nem szeretnék munkanélküli lenni.
- Itt maradna Magyarországon, haza menne Szerbiába vagy esetleg egy másik külföldi országban próbálna szerencsét?
- Ha nem muszáj, akkor még nem megyek haza Szerbiába. Van ajánlatom Magyarországról is, egyelőre klubcsapatot azonban nem szeretnék mondani. Van egy nagyon jó menedzserem otthon, tegnap este beszéltem vele és azt mondta, várjunk még egy kicsit. Számomra az elsődleges cél az lenne, hogy egy másik külföldi országban folytassam. Nehéz lesz, hiszen gazdasági világválság van, mindenhol kevesebb pénz jut a sportra. Most mindenki kalkulál, mindenki számolgat. Remélem pár hét és lesz konkrétum. Én is minél előbb le akarom zárni az ügyet, hiszen jobb lenne úgy elmenni nyaralni, hogy nem azon kell gondolkoznom, hogy mi lesz most velem.
- Melyik volt a legkellemesebb emlék? Amit soha nem fog elfelejteni?
- Amikor bajnokok lettünk. A legnagyobb eredmény, amit valaha is elértem. Bajnokságot nyerni, szenzációs érzés. Nagyon boldog voltam akkor. Ráadásul külön öröm volt, hogy a szomszédban, Körmenden nyertünk. Sosem felejtem el, mikor jöttünk vissza a busszal és nem tudtunk befordulni az Arena Savaria elé, mert annyi ember vett körül minket. Több ezres tömeg fogadta a csapatot. Egy egész városnak okoztunk ezzel örömet. Nem túlzok, életem második legszebb pillanata volt ez. Az első, amikor megszületett a lányom.
- Felröppentek olyan pletykák, ha egyszer elhagyja ezt a csapatot, magával viszi egykori játékosait egy másik városba, egy másik országba.
- Ne is folytassa, pontosan tudom, mire gondol. Hozzám is eljutottak ezek a hangok. Leginkább Ciro kapcsán hallottam. De ezek tényleg csak pletykák. Mi nem vagyunk jó barátok sem Ciriccel, sem mással. Ők játékosok, én pedig az edző vagyok. Soha nem mondtam neki sem, hogy maradjon itt vagy menjen el. A saját döntése volt tavaly és tavalyelőtt is, hogy a FALCO-t választotta. Azt valóban mondta, hogy könnyebb dolga van itt, mert engem ismer, de azt sohasem, hogy ő is lemegy, ha én is.
- Említette, hogy eléggé elfáradt. Hova megy nyaralni?
- Egy biztos, nem megyek kosármeccsek közelébe – mondja nevetve. Először is szeretnék találkozni a lányommal, akit két hónapja nem láttam. Most megy majd vakációra Amerikába és szeretnék még előtte együtt tölteni vele egy hosszabb időt. Utána, ha minden igaz megyek két hétre Törökországba. Jöhetnek a barátok, a buli és a kikapcsolódás. Nagyon hiányoznak már a szomszédok, a saját lakás, a saját fotel, a saját tv és persze, hogy az anyanyelvemen tudjak megszólalni.
