- Titok nincs, egyszerűen csak egyre inkább összeérik a csapat. A győzelmek meghozták az önbizalmunkat, ráadásul mostanában a dobóformánk is nagyon jó. Az Albacomp ellen például elképesztően jól ment a csapatnak.
- Nemcsak a csapatnak, de neked is egyre jobban megy a játék. Emlékeztetsz a két évvel ezelőtti önmagadra.
- Ott kell kezdenem, hogy nagyon sok lehetőséget kapok Zsoldos Banditól, amivel igyekszem élni. Két éve a Szolnok elleni párharc során Lacikát kellett pótolnom, akkor olyan dolgok is sikerültek, amiken én is csodálkoztam. Azt is mondhatnám, hogy kicsit korai volt az a teljesítmény. Úgy érzem, most kezdek beérni.
- A drukkerek visszatérő panasza: ahhoz képest amilyen kezed van, keveset vállalkozol.
- Mikor a lelátón ültem másképp ítéltem meg én is sok szituációt. Mióta belülről szemlélem az eseményeket, máshogy látok bizonyos dolgokat. Létezik a csapaton belül egy hierarchia, amit el kell fogadni, s tudni, érezni kell, hogy te 21 évesen mikor és mit vállalhatsz el. Edzőnk szokta mondani, hogy mindenki azt csinálja a pályán, amihez ért. Egyébként az utóbbi időben a társaktól is egyre jobb labdát kapok, érzem, hogy megbíznak bennem.
- Utóbbiról jut eszembe: labdaszerzés, zsákolás, blokkok, távoli dobások. Sokoldalú játékos ismérvei.
- Igyekszem. Ami probléma, hogy személyiségemből fakadóan egyetlen apró hibát is tragédiaként élek meg, sokáig rágódom rajta. Még szerencse, hogy mostanság a pozitívumok kerülnek túlsúlyba.
- Általában Pankár Tibivel váltjátok egymást a pályán. Milyen a kapcsolatotok, s egyáltalán melyik könnyebb, csereként beállni, vagy kezdeni?
- Csereként megnyugtatóbb beszállni, a kezdő tagjának lenni óriási megtiszteltetés, ugyanakkor hatalmas nyomás is nehezedik az emberre. Tibivel, mint a többiekkel, kiváló a kapcsolatom. Olyan típusú ember vagyok, aki egyszerűen képtelen rosszban lenni a másikkal. Lételemem, hogy elfogadjanak, hogy mindenkivel jó viszonyt ápoljak. Amúgy meg szerencsés helyzetben vagyok, mert Tibivel ugyanazt az embert szoktuk fogni, s mire én beszállok, addigra ő már rutinjával, tapasztalatával alaposan kifárasztotta. Kis túlzással: ő végzi a gürimunkát, én meg learatom a babérokat.
- Minden évben elmondják, de én komolyan gondolom, hogy ez minden idők legerősebb bajnoksága. Legalábbis mióta kosarazom. Utóbbi hat meccsünkből ötöt megnyertünk, s még mindig csak nyolcadikak vagyunk. Be kell jutni a rájátszásba, ott pedig minden lehet.
- Személyes célok középtávra?
- Nagy feladat, hogy állandósítsam a formám. Egy-két jó meccse mindenkinek lehet, a hosszú távú jó forma, az lenne az igazi! Minden nap úgy kelek fel, hogy jó meccset szeretnék játszani, hasznos csapattag akarok lenni. A jövőmről annyit, hogy 1997-ben hatéves szerződést kötöttem anyaegyesületemmel. Ez nyáron jár le, s mi sem természetesebb annál, hogy a Falco nálam mindig előnyt élvez.
