Draughan Edwin 1984-ben a californiai Lakewoodban született, a Yale egyetemre járt tanulni, itt lett igazolt játékos. Európában először a svájci Lugano Tigers együttesében játszott, majd a MAFC-hoz igazolt. A fővárosiaknál azonban elfogyott a pénz, a csapat szétszéledt. Ő pedig ponterős játékának köszönhetően előrelépett és a listavezető Faco KC-hoz igazolt.
Vidám hangulatú edzést követően az Arena Savaria edzőtermében kondiznak a játékosok. Szrecsko Szekulovics nevetve fogad minket, egy kicsit megkönnyebbül amikor megtudja, nem neki kell nyilatkozni. Örömében még azt is megengedi, hogy Draughan kijöjjön velünk pár percre a folyosóra beszélgetni, hiszen a konditeremben hangos zene szólt.
- Szinte még fel sem ocsúdtak a szombathelyi szurkolók Ciric sérülésének
híre hallatán, kis túlzással Ön már is edzésre jelentkezett az Arena Savariában.
Mit tud róla, hogy került képbe Szombathelyen?
- Erre nem igazán tudok válaszolni. Inkább a manageremet kéne kérdezni.
Mindössze annyit tudok, hogy pénteken este jelentkezett be értem a Falco, az ügynököm
pedig felhívott telefonon, hogy mit szólok az ajánlathoz. Nem gondolkoztam sokáig, rögtön
rábólintottam.
- Gondolom voltak más ajánlatai is.
- Ilyen konkrét ajánlatot más együttes nem tett le elém, mint a Falco.
A Falcot leginkább egyetemi csapatomhoz, a Bulldogshoz tudnám hasonlítani. Ott volt
ilyen jó hangulat. Akkor nagyon jól ment a játék. Egy napja vagyok Szombathelyen,
ezalatt igyekeztem megnézni a várost is. Tetszik. Az Arena Savariáról nem is beszélek.
Csodálatos, össze sem hasonlítható a MAFC otthonával. Nagyon örülök, hogy itt játszhatok.
- Délelőtt aztán már nemcsak nézelődött, hanem edzett is. Milyen
volt az első edzés? Menni fog a beilleszkedés?
- Nem volt vészes. Egy lazább, könnyedebb tréning volt a mai. Leginkább
futottunk és kosárra dobáltunk. Számomra azonban inkább az ismerkedéssel telt el az
idő. Most éppen kondiztunk, de hát ezt Ön is látta. Örülök, hogy rövid idő alatt
befogadtak a többiek, mindenki nagyon segítőkész volt. Szrecsko Szekulovics egy kemény
kezű, remek szakember. Ezt hallottam róla korábban is, de azt eddig nem említette
senki, hogy ennyire jó a humora, az meg pláne meglepett, hogy ezt előszeretettel bizonyítja
is az edzéseken.
- Gondolom tudja, hogy a Falco bajnokságot akar nyerni.
- Messze mi vagyunk a legnagyobb esélyesei a bajnokságnak, és minden
bizonnyal meg is nyerjük azt. Látja, máris többes számban beszélek. - mosolyodik el
egy pillanatra Edwin. A körülmények adottak hozzá. Jó érzés lenne Szombathelyen egy
bajnokcsapat tagjának lenni.
- Elkísérte Magyarországra a családja is?
- Nem, egyedül élek itt, hiszen nincs se feleségem, se gyerekem. Mindössze
24 leszek, szerintem túl fiatal vagyok ahhoz, hogy családom legyen.
- És nem unalmas egyedül? Mivel tölti az idejét, ha éppen nincs edzés?
- Rengeteg hobbim van. Szeretek olvasni, lazítani, kikapcsolódni. És amióta
itt vagyok Magyarországon, imádok szórakozni a Rubik kockával is.
- Lassan már fél éve Magyarországon kosárlabdázik. Milyen a magyar
kosárlabda színvonala? Ráadásul van összehasonlítási alapja más országokkal is,
hiszen nem ez az első éve az öreg kontinensen.
- Így igaz, Svájcból jöttem Magyarországra, így nem újdonság számomra
az európai stílus. Ott igaz, valamivel erősebb a kosárlabda, mint Magyarországon, de
őszintén mondom, elenyésző a különbség a két ország között. Az amerikai kosárlabdától
viszont teljesen eltér mindkettő. Odahaza sokkal többet számít az egyéni játék.
Európában pedig jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a védekezésre.
- Csak egy napja van Szombathelyen, szerdán máris bemutatkozhat a sárga-fekete
közönségnek. Ráadásul rögtön a bajnokság legnagyobb rangadóján. Mire számít a
Pécs ellen?
- Legyőzzük őket. Tudom jól, hogy legnagyobb riválisával játszik a
Falco. Úgy gondolom, látva az erőviszonyokat, ha megverjük a Pécset, már a zsebünkben
az alapszakasz győzelem. Megpróbálok minden tőlem telhetőt elkövetni a siker érdekében.
Bízom benne, hogy hamar elfogad majd a szombathelyi közönség is, akikről eddig csupa
jót hallottam társaimtól.
