Más lett a szerepem a csapaton belül – Kálmán László a Falco sikereiről

- A siker nagyban köszönhető annak, hogy már jóval a bajnokság kezdete előtt összeállt a keret, volt időnk megismerni egymást. A korábbi években erre nem volt lehetőség. Nagyon jó a csapatszellem is, remek a hangulat az öltözőben. A bajnokság előtt azonban még így sem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogunk szerepelni. Persze abban bíztam, hogy az alapszakaszt a legjobb négyben zárjuk, de hogy ilyen toronymagasan elsők legyünk, az eléggé elképzelhetetlennek tűnt akkor. Most azonban már nem nagyon szeretnénk kiengedni ezt a pozíciót a kezünkből. - mondta a mostani sikerek hátterét firtató kérdésünkre Kálmán László.

- Az alapszakasz győzelem azonban még nem minden. Sokan vallják, hogy a bajnokság a rájátszással kezdődik csak igazán.
- Ez így igaz. Valóban nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az alapszakaszból. Emlékezzen csak vissza, tavaly a hetedik helyről vertük ki a bajnokság egyik legnagyobb esélyesét, a Paksot. De ennek ellenére hiszem, ha az első helyen tudunk maradni, akkor nagyon jó esélyünk van arra, hogy be is zsebeljük a bajnoki címet.

- Ha már szóba hozta a nagy célt. Árulja el, Ön szerint mi kell ahhoz, hogy bajnok legyen idén a Falco?
- Ugyanilyen kiegyensúlyozottan kell teljesítenünk továbbra is. Nem lesz könnyű, hiszen idén mindenki a Falcot akarja megverni. A jelenlegi erőviszonyokat tekintve kötve hiszem, hogy bárki is legyőzhetne minket hazai pályán. Ha pedig idegenben is ugyanígy nyerjük a mérkőzéseket, akkor nem lehet probléma.

Remekül sikerült az idegenlégiósok kiválasztása is

- Kazlauskas, Ciric, Doyne, Alekszejev, Harvey. Voltak valaha ilyen jó légiósai a csapatnak?
- Korábban is játszottak már tehetséges külföldi játékosok nálunk, ennek ellenére úgy gondolom, hogy ők a klub történetének legjobb légiósai. Nagyon jól sikerült a kiválasztásuk, remekül illeszkednek a játékstílusunkba. Csak jókat tudok róluk mondani.

- Ráadásul ez csak jót tesz a csapat fiatal játékosainak is. Élmény lehet a fiataloknak nap mint nap ilyen kosarasokkal edzeni.
- Így van, ez sokat segíthet nekik a fejlődésben. Emlékszem, az én időmben is volt egy-két kiemelkedő játékos, akitől tanulhattam. Lestem minden mozdulatukat. Ez csak hasznára válik egy játékosnak. Mi pedig, rutinosabb játékosok, igyekszünk segíteni nekik mindenben. Az már csak rajtuk múlik, hogy élnek-e ezzel a lehetőséggel.

- Idegenlégiósok kiválasztása, az Ön kiegyensúlyozott játéka, a cserejátékosok hasznos „beszállása” mellett a csapat szurkolói Szrecsko Szekulovics személyének tulajdonítják a sikereket. Érdekes, amikor pár évvel ezelőtt dolgozott Szombathelyen elmaradtak az eredmények, Kálmán László akkor is a csapat tagja volt.
- Ez így igaz. Szrecsko remek edző. Megkövetel egy bizonyos szintet, amit mindenkinek teljesítenie kell, se többet, se kevesebbet nem vár el tőlünk. Megtanulta ezt a szakmát. Amikor először volt edző Szombathelyen, akkor Ő még edzői pályája elején járt. Hihetetlenül kemény edzéseket tartott. Igaz, hogy most is nagyon kemény tréningek vannak, de ezek össze sem hasonlíthatóak az akkoriakkal. Embertelen volt, nagyon sok volt a sérülés emiatt, nem bírtuk. Mindenki láthatja azonban, hogy most más fajta stílusban kosárlabdázunk, mint akkor. Ez most nagyon jól működik. Remek ember, jó szakember, nagyon nagy hasznára van a csapatnak.

- Nem mindenhol örülnek azonban a Falco és Kálmán László sikereinek. Elképesztő mennyi kritikát kap az ellenfelek szurkolóitól.
- Régebben, mikor még fiatal voltam, nagyon zavart. De aztán rájöttem, hogy nem érdemes velük foglalkozni, mert az csak elvonja az energiáimat a pályáról, ez pedig a csapat játékának rovására menne. „Viszonzásként” inkább próbálok minél jobban játszani. Higgye el, ma már meg sem hallom ezeket a bekiabálásokat.

„Sokkal jobb érzés egy ekkora arénában telt ház előtt játszani”

- Voltak azonban hangok a szombathelyi lelátókon is. Kálmán László öncélú, nem passzol. Biztosan hallotta. Mára azonban az akkori kritikusok megváltoztatták véleményüket és vallják, Kálmán Lászlóból igazi csapatember lett.
- Én régen sem osztottam ezt a véleményt. Minden helyzet más és más. Korábban nem voltak ilyen játékosok mellettem, mint a mostani csapattársaim. Eddigi edzőim is mindig azt mondták, hogy annak a játékosnak kell befejeznie az akciót, akinek a legjobban megy. Most büszkén mondom, olyan csapatunk van, ahol bárki képes lehet erre. Nekem akkor is megvolt és most is megvan a szerepem a csapaton belül. Vagyok már olyan érett és tapasztalt játékos, hogy tudjam, mikor mit kell tennem.

- Pár évvel ezelőtt, mikor még a kis csarnokban játszottak, gondolta volna, hogy egyszer hétről hétre egy háromszor akkora csarnokot is meg fognak tudni tölteni?
- Dehogy. De aligha hiszem, hogy egy voltam akkor ezzel. Néha még most is visszamegyünk edzeni a kis csarnokba, na akkor szembetűnő igazán a különbség. Ég és föld. Sokkal jobb érzés egy ekkora arénában telt ház előtt játszani. Nem csak a csapat, a szurkolók is megérdemelték már, hogy szebb, tágasabb otthonuk legyen.

- Idén lesz 36 éves. Meddig szeretne még kosárlabdázni?
- Mikor 30 éves voltam, azt gondoltam, de jó lenne még 35 évesen is játszani. Most azonban azt mondom, amíg jó kedvűen megyek le edzésre, amíg megvan bennem a motiváció, addig biztosan folytatom. Ha ezek már nyűgöt jelentenek, akkor abba kell hagynom. De ez nem kor függő, eljöhetett volna ez az időszak akár 28 évesen is. Szerencsére még jó pár évet érzek még magamban.