A Falco valamennyi meccsén egytől egyig, mindenre elszánt sárga-fekete kosarasokat láthatott a szépszámú közönség. Érdemes a névsort végignézni, sőt vélhetően megtanulni is, mivel nagy az esély arra (nem csak a szombathelyi csapatnál), hogy több játékossal nemsokára már egy lépcsőfokkal feljebb is találkozhassunk. A bevezetőben említett "legfontosabb mutató" pedig éppen erre utalt.
A kezdetek előtt nehezebb csoportnak felmért és "A"-nak elnevezett csoportba kapott besorolást a Falco. A csütörtöki, első felvonás, a nagyon jó erőkből álló Bp. Honvéd ellenében kifejezetten fontosnak számított, hiszen a győztesnek már "csupán" a nem éppen legacélosabb csapattal érkező Szolnoki VSI-t kellett legyőzni. És amennyire fontos volt a bemutatkozás, annyira jól is sikerült, hiszen az FKC magabiztos játékkal lehengerelte a fővárosiakat. Jöhetett hát, már pénteken, a Szolnok (a papírforma szerint sima hazai lett). Aztán estére a csoportdöntő, a szintén makulátlan mutatókkal bíró Diana SE ellen.
A címvédő budapestiekkel vívott csata nagy kérdése már csak az volt, hogy az elődöntőben ki kapja a verhetőbbnek titulált és meglepetésre kiugróan jól muzsikáló és nagyon harcos kecskeméti Univer SE-t, illetve "kinek jár" majd a MAFC. A Falco ezúttal is jól küzdött, sőt négy negyedből hármat megnyert, a harmadik tíz perc "ámokfutása" azonban mínusz tizenkilenc ponttal zárták a vendéglátók.
A döntőbe jutásért a MAFC ellen egyetlen egyszer vezetett Váradi Attila csapata, igaz a lehető legjobbkor, mivel akkor már csupán 1.2 másodperc volt hátra a derbiből. A folyamatos fővárosi előny ellenére jól pörögtek Herczegék, ám egy perccel a végső dudaszó megszólalása előtt még mindig a harminc perc után is betudott ötpontos hátrányban voltak. Ekkor nem sokan látták realitását a fordításnak. Nem úgy a pályán levők, persze ehhez szükség volt a Műegyetemista növendékek úgymond rutintalanságára, kapkodására és némi szerencsére.
Ezzel egyben lehetőség is nyílt a visszavágásra, már ami a Diana elleni párbajt illeti. A mindenre elszánt sárga-feketék 8-2-re elhúztak, ekkor azonban mintha elvágták volna... nagyobb sebességi fokozatba kapcsoltak Turóczi-ék, sőt a kezdeményezést is átvették, nem beszélve a vezetésről. Persze nem adta fel a Csapat, és bár fordítaniuk már nem sikerült, emelt fővel köszöntek el közönségüktől. Valóban "Szép volt fiúk!"
Legyen ez minden szombathelyi játékosnak egy nagy bíztatás azért, hogy jó úton járnak a kitűzött végső cél felé vezető úton.
