Annak ellenére, hogy Pankár Tibor, még mindig csupán huszonötödik életévében jár, már hosszú idő óta a magyar kosárlabdázás egyik közismert személyisége, válogatott játékosa, amolyan rutinos fiatal. Sok csatát megélt már, ám az egyre közelgő Pannon kupa idei versenynapjai mégis rejtegetnek számára valami különleges emléket:
- Ha azt hallom, hogy Pannon kupa, rögtön egy nagyon jó viadal jut az eszembe, ám ami által még közelebb érzem magamhoz a rendezvényt, az az, hogy itt lehetek először a nemzeti válogatott tagja.
- Ismerve az idei ellenfeleket, milyen tervekkel vághat neki a négyes torna küzdelmeinek a magyar csapat?
- A cseheket tavaly legyőztük, Nagy-Britannia csapatánál, annak ellenére, hogy Anglia ellen az Eb selejtezők során még idehaza is megizzadtunk, szintén jobbnak érzem gárdánkat, ám ami az amerikai vendégeket illeti tanácstalan vagyok, ők amolyan kakukktojások. Annyi azért sejthető, hogy komoly játékerőt képviselő együttes érkezik a tengerentúlról. A legfontosabb azonban az, hogy milyen állapotban vagyunk!
- Ez egyben kérdésnek is beillik... milyen formában van a magyar válogatott?
Nyilván egy bajnokság közben összehívott keret, mind fizikailag, mind taktikailag sokkal felkészültebb, mint így a nyár közepén. Nálunk a Falco-nál most kezdődött az alapozás, fokozódik a terhelés, mondhatni még "nincs formánk".
- Ha már szóba került a Falco: a tavalyi játékerőhöz viszonyítva milyen változás várható a sárga-fekete alakulat háza táján?
- Egyértelműen látszik, hogy a magyar vonalon erősödtünk, ami egyben azt is jelenti, hogy a kispadunk is hosszabb és jobb lesz. A légiósok közül nagy öröm, hogy Wiley-t sikerült megtartanunk, véleményem szerint ő a hazai mezőny négyes posztjának egyik legjobbja. Ha a másik két külföldi játékos is jó vásárnak bizonyul, akkor újra csakis a négybe jutás lehet a célunk.
