Ahogy Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány is fogalmazott, a magyar válogatott az Eb kapujába ért. Már csak a küszöböt kellett átlépni, vagyis a csoport leggyengébb ellenfelét, Luxemburgot kellett legyőzni a jövő évi kontinenstornán való szerepléshez.
A mai meccs egyébként eredetileg a második fordulóban lett volna, csak kérték a luxemburgiak, hogy cseréljük fel a pályaválasztói jogokat, mert a játékosaik többsége munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudott volna szabadságot kivenni hétköznapra…
Nagy meleg, családias környezet és szépszámú magyar szurkolósereg fogadta a csapatokat a Coque Arénában. Kapkodva, sok hibával kezdtek a csapatok. A hazaiak rögtön egy visszajátszással indítottak, míg nálunk Keller tette vissza a palánk alól Wittmann elrontott távoli kísérletét. Vojvoda már sikeres volt kintről, Wittmann hármasával pedig 8-2-re mentünk a második percben, amikor Hanga terült el a földön, miután hasba vágta egy hazai játékos. Szerencsére a Baskonia játékosának nem esett komolyabb baja, a játékunk azonban visszaesett. Elveszítettük a fonalat, sorra szórtuk el a labdákat, „befagyott” az eredményjelző, legalábbis számunkra. Luxemburg 7-8-ra zárkózott, majd három és fél perccel a negyed vége előtt, 9-10-nél időt kért Ivkovics. Schumacher megfordította az állást, Vojvoda kontrázott egy trojkával, Schumacher azonban nem adta fel, és a végén még egy 2+1-es akcióval kiegyenlített (14-14).
Perl törte fel a hazaiak védelmét, szép szlalomozása vége egy sikeres ziccerrel ért véget. Két gyors kosár után azonban ismét a fehér mezeseknél volt az előny. Perl kintről is betalált, 18-19-nél Ken Diederich hívta magához övéit. Továbbra is lelkesen küzdött a kellemetlen, szerkezetlen ellenfél, nem tudtuk a saját játékunkat játszani, a „grundkosárlabda” nem nekünk kedvezett. Továbbra is tompák voltunk, 25-19-nél kialakult az addigi legnagyobb különbség, Ivkovics ismét felmutatta a T-betűt. Eilingsfeld és Hanga vezérletével megráztuk magunkat, 11-4-es szériát repesztve ismét billent egyet a mérleg nyelve (29-30). Ha a hazaiaknak nem ment, akkor segítettek a játékvezetők, 38-35-ös állással mentek öltözőbe a csapatok. Az eredményen még a hazaiak is meglepődtek. Egy középkorú úr örömében annyira megrészegült (szó szerint) az első húsz percben, hogy a félidőben a biztonságiaknak ki kellett vezetniük a csarnokból...
Hanga-showval indult a második játékrész: két triplát és egy labdaszerzés után egy ziccert tett hozzá a magyar hátvéd. A 8-0-ás szériánkat Delgado törte meg egy hármassal. 43-43-nál még utolértek minket, de aztán, ha csak pár ponttal is, de a hátralévő időben már végig mi vezettünk. A végén még egy támadófault helyett kapott egy ajándék kosarat a miniállam a sporiktól, szerencsére a plusz egy büntető kimaradt, így az utolsó negyednek 49-53-ról vágtak neki a felek.
Picard vágott be egy triplát, majd Grün tett fel egy ziccert Keller mellett, nem egészen két perc alatt fordított Luxemburg (54-53). Ivkovics időt kért. Továbbra is fej-fej mellett haladtak a csapatok, meg kellett szenvednünk minden egyes kosárért. A negyed derekán, 56-57-nél ismét magyar timeout következett. Sztojan Ivkovics együttese ma is abban volt jobb ellenfelénél, amiben az egész sorozat során. Igazi csapatként küzdöttünk, és mindig akadt valaki, aki a nehéz pillanatokban átlendítette a társaságot a holtponton. A vendég szurkolók biztatása mellett, ha nehezen is, de az ötödik mérkőzésüket is behúzták a mieink, és már az is biztos, hogy a szolnoki derbi eredményétől függetlenül, csoportgyőztesként leszünk ott a jövő évi Eb-n.
