A nyár elején olyan hirtelen lett vége a bajnokságnak, és olyan hamar ment szabadságra a csapat, hogy nem is tudtuk értékelni a szezont. Most pedig már mindjárt itt a következő, tehát a felkészülés közepén, de már a teljes játékoskeret ismeretében kerestük meg Milos Konakovot, a Falco vezetőedzőjét egy kis vissza-, de legfőképp előretekintésre.
A bajnokság végén nem találkoztunk, így most gratulálok a tavalyi évhez. Ez magyar szempontból tökéletes volt a bajnoki címmel és kupagyőzelemmel, de ezen kívül mégis van-e valami hiányérzet önben a tavalyi szezonnal kapcsolatban? Vagy nincs egyáltalán.
Az előző szezon elején nagyon sok fontos játékost elvesztettünk, és ez viszonylag új szituáció volt az új Falco életében. Mert azzal, hogy új játékosok érkeztek, egy kicsit át is kellett alakítani a játékfilozófiát, máshogy kellett összerakni a csapatot. Más stílusú idegenlégiósok jöttek, és az U23-as szabály miatt Beninek (Kovács Benedek, a szerk.) elő kellett lépnie. Somogyi távozása miatt ő lett a legfontosabb fiatal játékosunk, így nagyon fontos szerepet töltött be. De a pályán és a pályán kívül is a srácok nagyon egyben voltak, tényleg, együtt edzettek, pluszban együtt mozogtak, és szerintem ez nagyon fontos része volt annak, hogy ilyen sikeres szezont tudjunk zárni.
Idén annyival kedvezőbb a helyzet most, ha jól számolom, akkor Ábellel (Sövegjártó, a szerk.) együtt csupán három játékost távozott, és négy érkezett.
Kisebb mozgás volt, mint tavaly, és pont ezért mélyebb keretet tudtunk kialakítani. Ez nagyon fontos volt a számunkra, mert heti két meccset játszunk, így lényeges előrelépés volt, hogy ilyen bő kerettel tudjunk nekivágni a szezonnak. Tavaly például csupán két játékosunk volt irányító posztra, Peti (Verasztó Péter, a szerk.) és Pot, de Peti, mint fiatal szerepelt a keretben. Most ehhez képest van két nagyon jó minőségű irányítónk Pongó és Pot személyében, és pluszban Peti fiatalként tud segíteni, és ez egy nagyon fontos lépés szerintem. Viszont a csapat filozófiája egyáltalán nem változott, ugyanúgy a magyar játékosokra akarunk építeni, ezen belül pedig a fiatal szombathelyi játékosok felépítésére törekszünk, hogy évről évre fejlődve elérjék azt a szintet, amikor rájuk is tudunk számítani.
Tavaly csak Stefan (Pot, a szerk.) volt olyan irányító, aki karaktert adott a csapatnak. Idén melléje jön Marcell (Pongó, a szerk.). Úgy látom kívülről, hogy két teljesen más jellegű irányítók ők ketten. Várható-e, hogy amikor váltják egymást karmester szerepkörben, akkor más stílusban játszik a csapat?
Tényleg két teljesen más karakterű játékosról van szó, és ez nagyon jó lehetőség a csapat számára. Ugyanakkor elsősorban azért választottuk Marcit, mert fizikálisan képes lesz hozni azt a szintet, ami heti két mérkőzéshez szükséges. Stefan azért is maradt, mert vele a régi játékosok tudnak együtt játszani, ismerik a stílusát. Marci más mikroszisztémából érkezik, és más játékstílust képvisel, úgyhogy biztosan időbe fog telni, míg összehangolódnak. Ezt meg is beszéltük vele, de türelmesek leszünk, és biztosan segíteni tudjuk egymást.
Benke Szilárd mennyire tudja pótolni Brownt, ez az egyik kérdés. A másik, mert lehet, hogy rosszul látom, de hármasban, mintha luk volna a csapatban. Szilárd mellett Benedek tud játszani ezen a poszton, de mintha neki ehhez egy kicsit lassú lenne a lába.
Benke és Brown támadásban és védekezésben is nagyon nagy energiákat mozgósító játékosok, és ez nagyon fontos a mi szisztémánkban. Úgyhogy Szilárd épp alkalmas a feladatra. Benedek pedig az előző szezonban nagyon sokat fejlődött. Ezt a fejlődést szeretnénk tovább támogatni játéklehetőséggel, hiszen a legfontosabb, amit már az elején is mondtam, a magyar játékosok felépítése, és beépítése a csapatba. A legnagyobb célunk vele kapcsolatban tényleg az, hogy ezt a lábgyorsítást, egyáltalán ezt a mozdulatgyorsaságot el tudjuk érni nála. Ez egy nagyon fontos célja lesz a bajnokságnak, illetve Benedek fejlődésének, mert igaz, amit említett, hogy hármas pozícióhoz lehet, hogy kicsit lassabb. Gyorsítani akarjuk. De Jordano érkezésével az is megoldható, esetleg úgy rotálunk, hogy Jordano, vagy valamelyik kisebb játszik hármasban, Benedek pedig megy négyesbe, ahol két évvel ezelőtt elkezdte a játékot.
Milyen szerepe lesz Tanoh Dez Andrásnak? Tolmácsolom azt, amit gondolom - az irigykedők - mondtak, hogy játékostemetőbe érkezett, lévén, rengeteg játékos van előtte a sorban. Egyáltalán milyen pozícióban, és mennyi időre számít rá a csapat?
Egy fiatal játékosnak nagyon fontos az, hogy milyen szisztémában, milyen játékosokkal tud együtt edzeni. Nálunk minden edzésen vagy a Zozóval (Perl Zoltán, a szerk.) egy-egyezik, vagy védekezik rajta, vagy támadja. Ez egy teljesen más szituáció a számára, mint amit eddig megszokott, de ettől csak fejlődhet. Mi támogatást nyújtunk neki ehhez. Úgy látom, nagyon hasonlít arra, amikor a Zozó volt ennyi idős, tehát mondhatjuk így idézőjelesen, hogy ő az új Perl. Ugyanaz a stílus, ugyanaz a mozgás. Tehát egy klasszikus kettesről beszélünk, de, ha nagyon kell, akkor egyest is tud játszani, ám teljesen más helyzetben van, mint tavaly. Akkor a Honvédnál, úgymond ő volt a Tanoh Dez Andris, tehát alája dolgozott a csapat. Itt pedig része lesz egy nagyobb, erősebb közösségnek, de hogyha ezt megérti, akkor amit ő ad a csapatnak, azt a csapat vissza fogja tudni adni neki. Ez egy tanulási folyamat, tehát nem megy egyik pillanatról a másikra. De jó úton haladunk, és épp ezért volt nagyon fontos az, hogy hosszabb távú kontraktust kössünk, és minimum két-három éven át dolgozzunk Andrissal.
Ki lehet-e jelenteni, hogy a cél idén is a bajnokság és a kupa megnyerése, ez az egyik. A másik pedig, hogy tavaly csak nüanszokon múlt a 16 közé jutás a BL-ben. Idén ez célként kitűzhető, vagy csak vágy.
Egy olyan csapatnak, mint a Falco, nem lehet más feladata, mint az, hogy mindig a legjobbját hozza. Azt meg tudom ígérni, hogy minden meccsen ezt nyújtjuk, és már most is látom a fiúkon, az edzésen és a felkészülési mérkőzéseken is: mindent megtesznek azért, hogy a legjobb eredményt érjük el. Nyilván ez egy hosszú szezon, de mindent elkövetünk, hogy megfelelően képviseljük és megfelelően vigyük tovább a sárga-fekete színt. Talán az egyik legjobb, ha nem a legjobb csapatot kaptuk az egész BL-ben. A Malagát nem hiszem, hogy nagyon be kell mutatni a kosárlabda-barátoknak, hogy milyen szintű csapatról beszélünk. Biztosan ők a csoport favoritja, de akár mondhatjuk a BL esélyesének is. Ilyen szempontból szerencsés a sorsolás, hiszen az első meccset játsszuk velük itthon, és talán ez a legjobb időpont arra, hogy el tudjuk őket kapni, hiszen még nagyon a szezon elején lesznek ők is. A Peristeri nagyon hasonló csapat, mint mi, ugyanazt a kosárlabda-filozófiát képviseli. Velük biztos, hogy nagyon jó mérkőzéseink lesznek. A Le Mans francia csapat, a francia csapatokat pedig ismerjük, nagyon fizikális kosárlabdát játszanak, hogyha erre tudunk gyorsan reagálni, tehát a mérkőzés elejétől kezdve adaptálódni, akkor ott is lehetnek esélyek. Annyit kell tudni róluk ezen kívül, hogy viszonylag új csapatról beszélünk a BL szempontjából, tehát meglátjuk, ez mit hoz ki belőlük. De mindenféleképpen harcolni akarunk a második, harmadik helyért, ami azt jelenti, hogy nem egyből jutunk a top 16-ba, hanem van egy keresztjáték.
Vészesen (vagy szerencsére) közeledik a bajnokság és a BL rajtja is. Arról beszéltünk, hogy tavaly ebben az időszakban még nem volt készen a csapat. Idén hogyan áll a csapatépítés, előfordulhat-e ad absurdum, hogy a szeptember 30-i Honvéd elleni nyitányon olyan vereség csúszik be, mint akkor a Kaposvár ellen?
A tavalyi csapatnál azt mindenféleképpen ki kell emelni, hogy a kémia, a csapatösszhang a legelejétől megvolt. Nyilván a kicsi finomítások hiánya miatt volt az elején a kaposvári vereség is. Az előző szezonban nagyon sok hullámvasút volt az elején, mert nagyon sok új játékosnak kellett megtalálni a helyét, viszont a kémia akkor is rendben volt. Most is rendben van, a feladat igazából az, hogy a rotációs szerepek megváltoztak, ezt a játékosoknak is meg kell tanulni, ezt mindenki tudja. De ugyanúgy nekem is tanulnom kell a csapat újfajta mozgatását.
Az idei Falcóval kapcsolatban az a közvélekedés, hogy ez az eddigi legerősebb keret, és rögtön hozzáteszik, hogy innentől a Falco csak veszíthet egyrészt, másrészt pedig, hogy óriási a nyomás a játékosokon, mert mindig győzni kell. Ez milyen feladatot ad?
Szokva vagyunk ehhez. Amikor az első szezonom volt vezetőedzőként, akkor is hatalmas volt a nyomás. Tavaly is, amikor elkezdtünk sorozatban nyerni, akkor már az volt a nézet, hogy a Falco mennyire kiemelkedik a mezőnyből. Viszont a playoff elején elvesztettük Zachet (Brown, a szerk.), erre azt mondták, már az csoda, ha a döntőbe jutunk. Ezeket mind a játékosok mesélték, hogy mit láttak, olvastak a közösségi médiában. Tehát valamilyen nyomás mindig van, viszont minden a pályán dől el. De most se feledjük, a legfontosabb időszak, az mindig április-május környékén következik, és a filozófia nem változott, minden meccset meg akarunk nyerni. A pályán pedig eldől, ebből mennyi valósul meg.
