Óriási téttel bírt a Falco-Kaposvár rangadó az alapszakasz utolsó előtti fordulójában, hiszen a győztes jutalma a felsőház volt. Közel 12 éve, 2003. október 17-én győzött utoljára a Kaposvár Szombathelyen, a somogyiak az Aréna Savariába tehát még „szűzként” érkeztek. Viszont remek formának örvendett Fekete Ádám csapata, hiszen legutóbbi hat meccséből ötöt megnyert.
Sok hibával, kapkodással és kevés ponttal indult az első negyed. A KKK ragadta magához a kezdeményezést, a Falco Majsztorovics vezérletével próbált meg visszakapaszkodni. Ez a negyed végére sikerült is, tíz perc után 21-21 állt az eredményjelzőn.
A folytatásban is fej-fej mellett haladt a két gárda, annyi volt a különbség, hogy most egy arasznyival a vasiak jártak előbbre. Majsztorovics mellé felnőtt Martinics is, a túloldalon pedig elsősorban a két center, Hendlein és Spica okozott fejtörést. A nagyszünetre 42-39-es Falco-vezetéssel vonultak öltözőbe a csapatok.
A második félidőben pillanatok alatt elszórakoztuk a meccset. Visszavették a vezetést a kék-fehérek, és innentől már nekünk kellett rohanni az eredmény után. Fekete Ádám csapata nagyon okosan, taktikusan játszott, Spica, Hendlein és Raivio kénye-kedve szerint szórta a pontokat, míg Martinicsék játékát teljes tanácstalanság jellemezte. Az időkérések sem segítettek, az utolsó negyednek tizenhárom pontos hátrányból vágtunk neki.
Bár papíron ekkor még semmi nem dőlt el, a Falco nem tudott megújulni. Úgy tűnt, a somogyiak sokkal jobban akarják a sikert, lejátszották ma este a szombathelyieket a pályáról. Kálmán László együttese újabb pofont kapott, a Kaposvár története során először nyert az Arénában, és ezzel bejutott a felsőházba. Nekünk marad a középház, és öt légióssal továbbra is harcolni kell a play-off részvételért.
Kálmán László, a Falco edzője: A Kaposvár ránk erőltette az akaratát, és a rutinjával eldöntötte a mérkőzést. Küzdöttünk, hajtottunk, erre nem lehet panasz, de nagyon rágörcsöltünk a mérkőzésre. Lehet, hogy nem bírjuk ezt még fejben. Az ellenfélnél olyan tapasztalt játékosok voltak, mint Fodor, Raivio, Spica és Hendlein, akik sokkal tapasztaltabbak, mint a mieink. Ők a kritikus szituációkat jól tudták megoldani, nálunk viszont túl sok volt a kapkodás és az egyénieskedés. Ettől függetlenül büszke vagyok a csapatomra, hogy a felsőházért játszhattunk, ez most nem sikerült, megyünk tovább, aztán majd meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.
Fekete Ádám, a Kaposvár edzője: Egy ilyen mérkőzés után nem mondhatok mást, mint gratulálok a csapatomnak, amit az utolsó három hónapban produkáltak a fiúk, az fantasztikus. Köszönjük a közönségünknek is a támogatást, akik otthon is óriási hangulatot szoktak teremteni nekünk, de idegenben is szinte mindenhova elkísértek minket. Aki reálisan ismeri a lehetőségeinket, az tudja, hogy nekünk ez a meccs szinte felért egy bajnoki címmel vagy egy döntővel. További sok sikert kívánok a szombathelyieknek.
