Csapnivalóan kezdődött a Magyar Kupa a Falcónak. Kálmán László csapata jóformán ki sem futott a pályára, már 11 pontos hátrányban volt, a hármasokat kedvére dobigáló Atomerőmű SE ellen. A Falco elképzelés nélkül játszott, az ASE védekezése mellett totális csőd volt a támadójáték. Az igazsághoz persze az is hozzátartozott, hogy az ellenfél minden tripla kísérlete szottyant a gyűrűnkben. Ötöt dobtak hét perc alatt. Kilenc perc játék után 20 pont volt a hátrány, a helyszínen lévő szolnoki drukkerek legnagyobb örömére. 12-31 lett az első tíz perc vége.
A második negyed sem hozta meg a Falco robbanást, mintha nem is ugyanabban a bajnokságban játszana a két csapat. Dukics triplájával zárkóztunk ugyan 16-ra, de Körtélyesi azonnal válaszolt, szintén a vonalon kívülről. Dukics szerencsére dobott még egy triplát, majd Covington is betalált, de az olló csak nem akart zárulni. 25-40 volt hat perccel a szünet előtt. Sőt a kellemetlen percek folytatódtak. Jones még zsákolgatott is kicsit, mintha az All Star gálán lenne. 21 pontos hátránynál Kálmán László ismét időt kért. Hiába.
A Paks a második sorával gálázgatott tovább. Egy perccel a félidő vége előtt 29 volt az előnyük. A játékrész vége pedig 30-57 lett.
A második félidőre sem sikerült felpörögni, pedig a drukkerek gyakorlatilag hazai pályát teremtettek. Az Atomerőmű fél gőzzel is őrizgette 20 pont feletti előnyét. Nálunk egyetlen jó teljesítmény sem volt. Mint egy serdülő csapat - mondta mellettünk egy budapesti kolléga.
A nyilvánvaló túlzás ellenére valóban kínos perceket élt át mindenki, aki egy kicsit is szombathelyinek vallja magát.
A negyedik negyed sem hozott jelentős változást, a Falco a kiengedő ASE mellett olykor-olykor 20 ponton belülre lopózott, de fordítani, a meccset szorossá tenni semmi esélye nem volt. 84-62-re kaptunk ki.
A Falco mai játékára nincs magyarázat. Az Atomerőmű SE jobb csapat, az egyik legjobb a bajnokságban. Ki is lehet kapni tőlük bárhol, bármikor. De nem így!
