Közel kilenc hónapja járt együtt a FALCO-SZOVA KC Szombathely csapata Sopronban. Kálmánék akkor vettek végső búcsút a tragikus hirtelenséggel elhunyt Égi Centertől, Horváth Zoltántól.
Pénteken késő este a bajnokság főpróbáját tartotta a Kis-Rába Menti Takarék-Soproni KC és a FALCO. A sárga-feketék már időben elindultak, pár perces megemlékezést tartottak a tömördi emlékhely előtt, de meglátogatták Cece soproni sírhelyét is.
Azt már az elején sejteni lehetett, hogy túl komoly találkozó nem sül ki az összecsapásból. A szombathelyiek – Kálmán betegség, Pankár ujj-, Borszéki pedig deréksérülés miatt hiányzott – mindössze nyolc játékossal érkeztek, míg a hazaiak legerősebb csapatukkal álltak fel.
A Sopron kapott az alkalmon, és bekezdett az elején. Kelley-ék hamar magukhoz ragadták a kezdeményezést, a meccs elejétől fogva ők vezettek, a tartalékos vasiak csak rohantak az eredmény után. Ennek ellenére foggal-körömmel kapaszkodott Nikola Lazics együttese, egészen a szünetig nem tudott komoly előnyt kiharcolni magának a hazai játékvezetők alapos támogatásával bíró SKC (40-34).
Mintha nem lett volna elég bajunk… Szanatinak villámgyorsan összegyűlt négy hibája – később Harazinra is ráfújtak négyet –, ráadásul Simon László és Charles Gosa is bokasérülést szenvedett. Amikor utóbbi kidőlt, a harmadik negyed ötödik percében már csak egy cserénk maradt, és ha szigorúan ragaszkodnak a szabályokhoz a felek, idő előtt véget ért volna a találkozó, mivel Harazin a 25. percben begyűjtötte 5. hibáját. A Sopron azonban beleegyezett, hogy pályán maradjon, így folytatódhatott a találkozó.
A különbség viszont egyre nőtt. A végére érthetően elfáradtak a sárga-feketék, a teljes csapattal kiálló Sopron megérdemelt győzelmet aratott.
