A feldobás után a Kecskemét hozta el a labdát, de az első akcióból Bencze nem tudott kosarat dobni. Sőt, sokáig úgy tűnt, a csapatok be vannak oltva a pontszerzés ellen, hiszen két és fél percig nem zörrent meg a háló. Ezt követően azonban Kazlauskas passza után Dies óriásit zsákolt. A találkozó elején elkapta a fonalat az amerikai center, hamar hat pontig jutott. Kár, hogy a meccs végére ezt már csak eggyel tudta növelni.
Jobban kezdtünk, de a Kecskemét rengeteg könnyű kosarat – köztük sok triplát – szerzett, így végül fordítottak is a negyed végére.
Cserélt Nikola Lazics: Beállt Borszéki, aki rögtön két triplával köszönt be. Fej-fej mellett haladnak a csapatok, senki sem tudott igazán meglógni a másiktól. Kosárra kosár volt a válasz. A hajrát meghajtottuk, így egy ponttal, 36-35-re már mi vezettünk a félidőben.
Rosszul kezdtünk a szünet után. Négy perc alatt 6-0-s rohamot indított Sztojan Ivkovics csapata. Sokat kapkodtunk, így nem csoda, hogy Lazics edző időkéréssel próbálta meg rendezni a sorokat. Ekkor egyébként elsősorban Frazier tartotta a lelket a FALCO-ban pontjaival, lepattanóival és mezőnymunkájával. A vendégek azonban továbbra is magabiztosan tartották pár pontos előnyüket. Végül hattal nyerte a negyedet a Kecskemét, így az utolsó tíz percet 47-52-es vendég vezetéssel várhatták a csapatok.
Borszéki percei következtek a negyedik negyed elején. Előbb dobott egy kettest, majd triplájával kiegyenlített. Izgalmas, a végletekig kiélezett csatában 77-71-es győzelmet arattak a sárga-feketék. Ez a csapat diadala volt. Az utolsó tíz percben jól játszott Frazier, Kazlauskas és Borszéki, de ekkor Wilsonnak sem volt miért szégyenkeznie. Külön dicséretet érdemel azonban Kálmán László, akinek „FALCO szíve” nélkül aligha utazhatnák hatodikként a Szolnok otthonába.
