Donald Wilson feleségével és egy éves kisfiával együtt egy új építésű társasházban lakik Szombathelyen. Ugyanabban a lakásban, amelyikben korábban Mikalaj Alekszejev élt családjával.
Amikor megérkeztünk, az ajtóban egy mezítlábas, mosolygós kisfiú, játéktelefonnal a kezében fogadott minket. Ő a Wilson család legkisebb tagja, Kaiden. Mögötte az anyukája, Alysha is, aki rögtön a szobába invitált minket. Ott várt már bennünk Donald Wilson, aki éppen az egyik legújabb Xbox játékkal játszott. Nehezen hagyta abba.
– Épp tegnap vettem. Imádom a lövöldözős játékokat – mondta nevetve, majd miután végigvitte a pályát, el is kezdtünk beszélgetni.
Szereti a kihívásokat
– Los Angelesben születtem, az egyetemet Portlandben végeztem el. Édesanyám panamai, édesapám pedig texasi. Van egy húgom is, aki fiatalabb nálam, épp a múlt héten volt a születésnapja. Amerikában a feleségem, Alysha családjával élünk együtt Vancuverben.
– Melyik a kedvenc kosárlabdacsapatod?
– Természetesen a Los Angeles Lakers.
– Van esetleg példaképed is? Ki a kedvenc játékosod? Talán Kobe Bryant?
– Nem, nem Kobe. Igazából nincs kedvencem. Nem tudnék senkit sem kiemelni, mert sokaknak a játékát szeretem. Amennyire tudom, figyelemmel kísérem az NBA-t, és próbálok ellesni egy-két dolgot, tanulni a „nagyoktól”.
– Tudom, hogy játszottál a holland élvonalban is. Miért döntöttél azután úgy, hogy éppen Magyarországra szerződsz?
– Igazából az ügynököm javasolta, hogy próbáljam ki a magyar bajnokságot, biztosan hasznomra válna, így hát belevágtam. Először Szolnokra vezetett az utam, majd a ZTE-ben szerepeltem, és most a FALCO-ért küzdök. Utólag azt mondom, nem bántam meg a döntést, szeretek itt játszani.
– Mit gondolsz egyébként a magyar NB I-ről?
– Szeretem a kihívásokat, itt pedig úgy érzem, hogy ebből van elég. Jelenleg például a szabályok értelmében egyszerre csak három légiós lehet a pályán egy csapatban, így egyik külföldi sem lazsálhat, mindenkinek hajtania kell, a legjobbat kell kihoznia magából, hogy játszhasson. Rám pozitívan hat a versenyszellem.
– Milyen csapatnak tartod a FALCO-t?
– A FALCO egy nagyon jó gárda, remek játékosok alkotják az együttest. Nagyszerű, felkészült edzővel az élen, aki mindig tudja, hogy mikor mit kell csinálnunk. Okos és intelligens, látszik, hogy érti a játékot.
– Milyen céllal igazoltál Szombathelyre? Mik a terveid a FALCO-val?
– Mi más lenne, mint minden meccsünket megnyerni. Én mindig győzni akarok. Egyébként soha nem szoktam hosszabb távra tervezni, mindig csak az előttem álló feladatokra koncentrálok, hiszen csak lépésről lépésre lehet haladni.
– Mivel már nem az első szezonodat töltöd Magyarországon, ismered az erőviszonyokat. Mit gondolsz, mi lehet a reális elvárás a csapattal szemben?
– Abban egészen biztos vagyok, hogy sikerül kivívnunk a rájátszást érő első nyolc hely valamelyikét. De hogy pontosan melyik pozícióban zárjuk az alapszakaszt, azt nem tudom megmondani. Ez sok mindentől függ. Nagyon kiegyenlített a mezőny, messze vagyunk még a végétől. Keményen kell dolgoznunk tovább, hogy minél előkelőbb helyen végezzünk.
– Kiket sorolsz az élcsapatok közé?
– Nagyjából azokat, akik évek óta odaérnek a legjobb négybe. Nagyon erős a ZTE és a Szolnok, és természetesen a FALCO is. Nem feltétlenül ebben a sorrendben.
Donovan Morris, a jó barát
– Egyébként ki a legjobb barátod a csapatból?
– A legjobb barátom? Donovan Morris – mondja nevetve. Természetesen az amerikaiak mindig mindenhol jól megértik egymást. Ugyanaz a nyelv, ugyanazok a szokások, ugyanaz az érdeklődési kör. Donovan jó fej srác. Persze mindenkivel jó a kapcsolatom a csapatból, de a többiekkel még jobban meg kell majd ismerkednem.
– Már lassan három hónapja Szombathelyen élsz. Hogy érzed magad a városban?
– Nagyon jól. Minden klassz. Szeretem a várost. Különösen tetszik, hogy itt sokan beszélnek angolul. Kedvesek az emberek, sokan állítanak meg az utcán és szólnak pár jó szót hozzám.
– És te tudsz esetleg néhány szót magyarul?
– Igen, bár nem sokat. Többnyire olyat, ami a kosárlabdához kötődik. A „dobás” a kedvencem. De tudom, mi az a „fudni” (futni – a szerk.) is. A kulcsszavakat már megtanultam az edzésekről. Vagy például „kicsi”, „pici”. Ezeket pedig a fiamnak szokták mondani a szurkolók. Nem egyszerű a magyar nyelv, de a „köszi”-t és a „sziasztok”-ot a legkönnyebb kimondani.
– Milyen a kapcsolatod a FALCO szurkolókkal?
– Bevallom őszintén, először egy picit tartottam attól, hogy nehezen fogadnak majd be, mert előtte pont a két ősi riválisnál játszottam. Kellemesen csalódtam. Egyébként ha egy szóval kellene őket jellemezni, akkor azt mondanám rájuk, hogy őrültek. Természetesen jó értelemben. Legyünk bárhol, otthon vagy idegenben, remek hangulatot teremtenek a csarnokokban. Sokat segítenek ezzel nekünk.
– Mi a hobbid, mit csinálsz, amikor éppen nincs meccs vagy edzés?
– Xbox-ozok – vágja rá egyből. Imádok a videojátékkal játszani és mindig nyerek is. Viccet félretéve, természetesen első a család, így legtöbbször a feleségemmel, vagy a kisfiammal vagyok.
Kaiden Wilson, az új kosaras tehetség?
– Hallottam, hogy nemrég tartottátok a fiad első születésnapi buliját. Hogy sikerült?
– Nagyszerű volt. Eljöttek a volt csapattársaim is Zalaegerszegről. Itt volt Calvin Watson, Louis Hinnant, Kyle Wilson és természetesen Donovan Morris is. Mindenki jól érezte magát. Játszottunk, kajáltunk és sokat nevettünk.
– Kaiden egyébként rendszeres látogatója a FALCO meccseknek az Arena Savariában.
– Igen, ez így van. Mindig elhozza a feleségem. Egyik héten az egyik lány ölében látom, utána egy másikéban. Már most igazi nőcsábász. Nem csoda, hogy sokan szeretik.
– Mit szólnál ahhoz, ha egyszer csak azt mondaná, ő is profi kosaras akar lenni.
– Természetesen nem lenne semmi kivetnivalóm ezzel. Örülnék neki. Ki tudja, lehet egy újabb kosaras tehetség született.
