Játszani, segíteni akar minél hamarabb
Ivan Perincic a ZTE elleni kupavisszavágón sérült meg. A játékosnak bevérzett és megdagadt a bokája, így a pontos diagnózisra várni kellett. A kosaras szereplése a Pécs ellen bizonytalan, a Dombóvár ellen viszont már játszani akar.
- Amikor először megláttam a bokámat, nagyon megijedtem. Bevérzett, nem is tudtuk megállapítani, hogy mi a baj. A sérülés szépen gyógyult, nekiálltam futni. Az orvos azonban a Nyíregyháza meccs előtt megállapította, hogy egyik szalagom részlegesen elszakadt, a másik pedig megnyúlt – meséli vesszőfutását a légiós. Ezért arra a meccsre már el sem utaztam. Mindent elkövetek, hogy játszani tudjak, legkésőbb a Dombóvár ellen. Már nem csak konditermi edzéseket végzek, bekapcsolódtam a labdás gyakorlatokba is, az irányváltásoknál azonban még mindig fájdalmat érzek. A hétvégi mérkőzés előtt leülök Szrecskoval megbeszélni, hogy pályára lépjek-e, vagy sem, de a következő hazai meccsen már 100 %, hogy ott leszek a többiekkel. Egyszerűen nincs más választás. Tudom, hogy most mindenkinek a kupa megnyerése lebeg a szemei előtt, de addig is van sok fontos bajnoki, amit meg kéne nyerni. Játszani, segíteni akarok minél hamarabb.
Mint amikor álmodban futsz valami után, de tudod, hogy nem éred el
Andrija Ciric a Nyíregyháza elleni meccsen szenvedett combizom-húzódást. Egyelőre még nem tudott edzeni, így azt sem tudja, hogy mennyi időt kell kihagynia, de nem szeretne idén is lemaradni a kupadöntőről. A Paks elleni meccsen úgy érezte, mintha elloptak volna tőle valamit.
- Remélem, hogy a Final Fourra már ismét ott lehetek a pályán – mondta honlapunknak Andrija Ciric. Nem ígérek semmit, pusztán csak bizakodom, ugyanis egy sportoló életében ez az egyik legrosszabb sérülés. Sajnos korábban már átestem egyszer egy hasonlón, amikor még Lengyelországban kosaraztam, akkor két hónapig nem tudtam játszani. Igaz akkor el is szakadt az izom. Most nagyon kell vigyáznom, nem szabad kockáztatnom, nehogy megint pórul járjak. Csak akkor kezdhetek el edzeni, ha már nem érzek semmi fájdalmat, addig pedig csakis konditeremben tudok készülni.
Ciric aztán kitért a Paks elleni meccsre is.
- Nagyon rossz volt kívülről nézni a srácokat, hiszen tudtam, hogy nem tudok rajtuk segíteni. Két éve játszom már Szombathelyen, nagyon megszerettem a csapatot, a szurkolókat, az egész közösséget. Ezért minden egyes hazai vereség különösen fáj. Nagyon-nagyon rosszul éreztem magam. El sem tudom mesélni mennyire. Mintha elloptak volna tőlünk valamit. Ez olyan, mint amikor álmodban futsz valami után, de sohasem éred el. Nem vagyok edző, nem tudom, hogy mit kellett volna jobban csinálnunk. Az első félidőben kifejezetten jól játszottunk. Az utolsó negyedben aztán kissé dekoncentráltá váltunk. Talán megijedtünk attól, hogy nyerhetünk. Pedig tényleg jól ment a játék. Egyszerűen rossz napot fogtunk ki. Nem hiszem, hogy jobb csapat lenne a Paks. Azt már sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha teljes kerettel tudunk kiállni.
