Milyen érdekes, tavaly amikor az alapszakaszban itt voltunk, abszolút nyugodt voltam, most azért más a helyzet – mondja egy Falco szurkoló, suttogva a barátjának a mérkőzés előtt. A párbeszéd a hazai szurkolóknak fenntartott büfében történt, ezért a halk beszéd. Ezekben a percekben azonban már voltak olyanok, akik hangos szurkolással adták mindenki tudomására, hogy a sárga-fekete tábor kedve és lendülete nem csökken akkor sem, ha idegenben játszik a csapat. Teljesen megtelt a vendégszektor. A csarnok pedig élettel. Noha nyílván körülbelül fele annyian voltak, mint amit az országos sportnapilap írt. De ez az 1500 ember reménykedve várta a bajnokság talán két legesélyesebb csapatának összecsapását. A trónkövetelő a bajnok ellen.
Az elején alaposan megfagyott a levegő. Szombathelyi szempontból az első percek vesszőfutása nem volt nagy élmény, de rögtön életet lehelt mindenkibe, ahogy a csapat felkapaszkodott, küzdött és az első félidő végéig tartotta a lépést az Albacomppal. A Falcoban egyébként több olyan játékos is pályára lépett, akik nem voltak 100%-os állapotban. Ciricnek korábbi húzódása újult ki, de Kálmán is több edzést kihagyott betegsége miatt. Perincic pedig bedagadt kézzel vállalta a játékot. A második félidei játékra azonban ez sem lehet magyarázat. Mintha az öltözőben maradtunk volna.
Az Albacomp viszont nagyon is megérkezett. Fedélzetén Bellel, aki olyan második félidőt produkált, amilyent ritkán láthatunk a magyar bajnokságban. A hazaiak az első játékrészhez hasonlóan gyorsan megléptek, most azonban elmaradt a Falco válasza. Denis Vrsaljko és Horváth Zoltán igyekezett tartani a tempót, de az olykor tetszetős dolgokat produkáló Székesfehérvárnak ez meg sem kottyant. A második félidőt Hanga zseniális egykezes, „levegőben úszós” zsákolásán kívül színesítette még Hartyáni sporttárs különszáma. A játékvezető társadalom kiemelkedő alakja sérelmezte a Falco szurkolók viselkedését. Azt, hogy mit, pontosan nem tudjuk. Egy biztos, a sárga-fekete szimpatizánsok nem dobtak semmit a pályára, nem mentek be a küzdőtérre és nem verekedtek. Talán Hartyáni érzékenysége miatt állt negyed órát a meccs. A végeredményt azonban ez az incidens nem befolyásolta. Az Albacomp megérdemelten nyert, az elsősorban védekezésben keveset mutató Falco ellen.
A lefújás után mondta:
Horváth Zoltán: Egy picit csalódott vagyok, hiszen úgy éreztem, hogy ezen az estén elcsíphetjük az Albát. Az első félidőben végig fej-fej mellett haladtak a csapatok, akkor még nem is volt ezzel gond. Számomra érthetetlen, ami történt a harmadik negyedben, úgy érzem, ott ment el a hajó. Pár percre összezavarodtunk, ez pedig elég volt az Albacompnak arra, hogy meglépjen. Sajnálom, hogy nem sikerült nyernünk, de úgy gondolom, hogy Székesfehérváron kikapni nem szégyen. Köszönöm a szurkolóknak ezt a fergeteges buzdítást. Rajtuk nem múlt semmi.
