Tisztelt Falco Szurkolók! Nem, most nem egy szokásos összefoglaló következik, mert nem egy szokványos mérkőzésen van túl a Falco kosárlabda csapata. Egyet kell értenem Szrecsko Szekulovics meccs utáni nyilatkozatával, amikor is azt mondta, nem kíván beszélni az összecsapásról, hiszen akik látták a Dombóvár - Falco találkozót, akár a televízióban vagy a helyszínen, azoknak a felvételek magukért beszéltek. Sokan talán azt gondolják, a mérkőzés a negyedik negyed azon öt percében ment el, amelyet a tv nézők nem láthattak. Az addig szoros mérkőzésen, amelynek nagy részében addig főleg szombathelyi előnyt mutatott az eredményjelző, ott sikerült 10 pontos vezetést szerezniük a hazaiaknak, de ennek azért előzménye volt. Még pedig nem is akár milyen. A három játékvezetőnek ugyanis nem sikerült egyenlő mércével mérni a két csapatot a személyi hibák kérdésében. Ezt az edzők, a kispadok reagálásából is le lehetett mérni, még akkor is, ha az érintettek sokszor a felfokozott hangulat miatt nem tudnak teljesen tárgyilagosan reagálni a történtekre. De az arány sok mindent elárul.... A dombóvári mester, Bálind József, csupán egyszer, azaz egyszer ragadta el magát reklamálásra, amikor is egy falcos blokkot nem ítéltek szabálytalannak a sípmesterek. A másik oldalnak viszont sokkal többször kellett protestálnia, hiszen valahogy szinte minden szombathelyi szerelés kísérletet faulttal díjazott a Bodnár Péter, Cziffra Csaba és Benczúr Tamás hármas. Így aztán már a mérkőzés szünetében „megérkezett a Jézuska” a Falco számára a dombóvári csarnok eredményjelző táblájára, hiszen fényárba borult a tábla jobb oldala, ahol vendég hibákat jelezték a lámpák. Ezért aztán az ominózus negyedik negyedre már úgy érkeztek a szombathelyi játékosok, hogy komoly védekezésről a kipontozódás veszélye miatt már szó sem lehetett. A fault arányt így a sárga-feketék nyerték 27-13 arányban, amely azt jelentette, hogy a dombóváriak átlag 3,2 hibát követtek el negyedenként. Nos, a hibák ilyen való megoszlása általában akkor szokott előfordulni, amikor két olyan csapat méri össze az erejét, akik között tudásban nagy különbség van. Ez ebben az esetben nem állt fent, ez még a semleges nézők számára is nyilvánvaló volt. Sokat bírálták az úgy nevezett profi játékvezetők a sztrájk alatt a helyettük beugró amatőröket az elkövetett hibákért. Igen, voltak ilyenek, de nem érződött részrehajlás. Nem tudni, végül is mit értek el a sztrájkoló játékvezetők, hiszen a legfőbb követelésük, hogy maguk dönthessenek a Játékvezetői Bizottság elnökéről, nem valósult meg. Talán nem is kellett volna abbahagyniuk a munkabeszüntetést...
Ez a bíráskodás csak az egyik csapatot hozta kiszolgáltatott helyzetbe, a Magyar Televízió közvetítése azonban már minden sportszerető nézőt felháborított. Ennek már volt előzménye, mert egy korábbi kosármeccs közvetítését a hosszabbítás megkezdése előtt félbe szakítottak, most pedig fél órás csúszással közvetítették a dombóvári találkozót, mégpedig úgy, hogy a negyedik negyed felét egyszerűen kihagyták. Egyébként ott dőlt el a mérkőzés. Senki sem érti, miért nem adták élőben a mérkőzést, ha már egyszer ebédidőben kellett a tv közvetítés miatt játszaniuk a csapatoknak. A szokatlan idő nem lehet kifogás a vereségre, mert mindkét csapatot azonos mértékben sújtotta a korai kezdés. Teljesen más a helyzet a csapat pénztárcáját illetően. A vendég csapat ugyanis nem indulhat el a mérkőzés napján, legalább is akkor nem, ha komolyan veszi a találkozót. Ahhoz, hogy a mérkőzés előtt legalább másfél órával ott legyenek a helyszínen és közben reggelizni, ebédelni tudjanak, a kora reggeli órákban indulnia kellene a busznak. Mivel ez elképzelhetetlen, kénytelen már előző este leutazni és a helyszín közelében aludni a csapat. Ez viszont tetemes költségekkel jár a klub számára. A tavalyi évben kétszer sikerült a Magyar Kosárlabda Szövetségnek ilyen helyzetbe hoznia a Falcot, az idei szezonban most először, de remélhetőleg utoljára. És ha már a sportág szövetségnél tartunk. Talán az lenne a feladatuk, hogy a csapatok, a szurkolók érdekeit kellene képviselniük. Ez úgy tűnik, eddig nem nagyon sikerült, hiszen ha beleegyezésüket adják ilyen nevetséges, közfelháborodást okozó tv közvetítésekhez, akkor méltatlanok egy országos szövetség vezetésére. Mert az a szurkoló, aki a képernyőn szeretné követni a találkozót, azt az idegbaj kerülgeti egy ilyen közvetítés láttán, a semleges néző pedig legközelebb le sem ül a képernyő elé, hiszen minek ott hagynia egy komplett vasárnapi ebédet egy félbehagyott műsor miatt... Le a kalappal viszont a szombathelyi szurkolók előtt, bár a meccs utáni incidenst azért kihagyhatták volna. Most is, akár csak korábban, az országban talán egyedülálló módon, ismét sokan kísérték el a kedvenceiket. Kitartottak Kálmánék mellett akkor is, amikor már veszni látszott a mérkőzés. A 102-91-es vereség után tapssal köszönték meg a játékosok hozzáállását, küzdeni tudását, pedig számukra is nyilvánvaló volt, hogy a kedvenceik is többször hibáztak a mérkőzés alatt. Csak éppen jóval kevesebbet, mint mások...
