Arnas Kazlauskas: egy nyugodt ember a palánk alól

A meccsek után a fontos pillanatokra szokott gondolni. Imádja a családját, szeret biciklizni és úszni.

– Nagyon jó csapatokban játszottam. - mondja a játékos, amikor a Falco játékerejéről morfondírozik. – Litvániában a Zaibas volt a nevelőegyesületem, ott kezdtem el kosárlabdázni. Aztán hosszú időt töltöttem el a fővárosban, Vilniusban, a Lietuvos rytas csapatában. Ezután országot váltottam, megfordultam többek között Portugáliában, Kínában, Lengyelországban és Ukrajnában is. Utóbbi országban nagyon jó csapatunk volt, az Azovmas-szal ki is jutottunk a nemzetközi porondra. És most persze itt a Falco, ahol eddig minden eltöltött perc csodálatosra sikeredett. Mindenesetre érdekes lenne egy bajnokság az eddigi csapataim között.

– Bejártad a fél világot. Engem mégis az érdekel , hogy szerinted mi a különbség a litván és a magyar kosárlabda között? Mit gondolsz, melyik az erősebb?
– Erre nem tudok egyértelmű választ adni. Nálunk, Litvániában két nagyon erős, profi csapat van, akik az Euroligában is helytállnak. A többi klub ugyanolyan játékerőt képvisel, mint itt, Magyarországon. Körülbelül ugyanaz a szint.

Családjának köszönhető, hogy Magyarországon játszik

– Gondolom a nyáron több csapat is megkeresett. Miért éppen a Falcot választottad? Ennyire vonzó a magyar bajnokság ?
–
Őszinte leszek. Elsősorban a családomnak köszönhető, hogy ma Magyarországon játszok. Ukrajnában nagyon nem szerettek élni, nem a mi világunk volt. Magyarország itt volt a közelben, ráadásul a Falco egy nagyon korrekt szerződést ajánlott. Persze a legfontosabb az volt, hogy komoly terveket dédelget az egyesület, nem szeretem a langyos vizet. Tudtam, hogy szép új csarnokban játszik a csapat, jók a körülmények. A mai napig azt mondom, hogy jól döntöttem, pedig akkor még nem is sejtettem, hogy itt ilyen fantasztikus közönség van. Jól ment a beilleszkedés is, noha sajnos korábban még nem hallottam a Falcoról és Szombathelyről. Tíz évvel ezelőtt jártam már Magyarországon, de erre a városra nem emlékeztem.

– Hogy tetszik Szombathely?
– Érdekes dolog. Most ahogy jöttem az interjúra, átsétáltam a Fő téren. Megérintett a karácsonyi hangulat. Jó érzés volt végigsétálni. A Fő tér amúgy is az egyik kedvenc helyem a városban, sokat sétálunk ott a családdal. Tetszik, hogy nyáron sok a koncert, tele van emberrel. Pezseg az élet. Nemrég tudtam meg egyébként, hogy mostanában kapott új külsőt. Megérte a fáradozást. Szombathely szép város. Komoly történelmi múlttal és úgy veszem észre, hogy az emberek erre roppant büszkék is. Ápolják a hagyományokat.

– Gondolom a Falco-szurkolók úton-útfélen megállítanak. Kedvenc lettél. Gyorsan. Egy emberként állnak mögötted.
– Oh, a Falco drukkerek nagyszerűek. Minden meccs után majdnem szétszednek bennünket örömükben. Én ilyet még nem tapasztaltam. Mondom is magamba, te jó ég, még csak most kezdődött a bajnokság. Mi lesz itt a végén? Remek hangulatot teremtenek, nem csak otthon, hanem idegenben is. Amikor lefekszem, elalvás előtt mindig arra gondolok, hogy milyen jó volt a meccs, és milyen jó volt a találkozó utáni ünneplés. Ezért éri meg játszani.

– Melyik volt a legemlékezetesebb meccsed idén?
– Na várj csak, hány meccsünk is volt? Nyolc. Minden meccs, amit megnyertünk nagyszerű volt. Különösen az idegenbeli meccseink tetszettek. A hazaiak kötelező győzelmek voltak. De most nem tudom neked azt mondani, hogy ez, vagy az volt a legjobb meccs.

– A meccseken nagyon kiegyensúlyozottnak és nyugodtnak tűnsz. Így van ez a magánéletedben is? Ott is mindig ilyen nyugodt vagy?
– Igen, azt hiszem, nem vagyok egy ideges típus. Legalábbis ez a látszat. - mondja nevetve. Pedig elhiheted, néha majd szétrobbanok belül. Ha rosszul megy, nagyon tudok haragudni magamra. Az életben viszont teljesen más vagyok. Rajongok a családomért. Édesapámra a mai napig felnézek, a gyerekeimmel töltött minden percet élvezem. Talán túlságosan is szeretem őket.

Háromhetente, havonta találkoznak

– Tudom, te egy profi játékos vagy. De mégis. Elég messze vagy most Litvániától. Hogyan bírod nélkülük?
– Kint élnek Vilniusban, de szerencsére háromhetente, havonta találkozunk. A gyerekeknek iskolába kell járniuk, nem tudjuk ezt másként megoldani. Nem várhatom el tőlük, hogy minden évben más városba, más nyelven beszélő osztályába járjanak. Én már megszoktam a változó körülményeket, nekik ez sok lenne. A téli szünetben hazautazom, Vilniusban töltöm az ünnepeket a családommal.

– Az állandó vándorélet valószínűleg azzal jár, hogy az embernek nem igazán vannak barátai.
– Nehéz kérdés. Legjobb barátról valóban nem beszélhetek itt Szombathelyen sem. De rengeteg barátom van a csapatból. Nyilván a nyelv miatt ’Koljával’ (Alekszejev – a szerk.) könnyebben megértjük egymást. De tényleg mindenkivel jóban vagyok - így Ciroval (Ciric) és Bemmel (Doyne) is. Nagyon jó társaság, remek csapat. Azt hiszem, cikkeztek is róla, hogy a mi legnagyobb erősségünk az egység. Egyetértek vele. Amúgy sok hobbim van. Úszni és biciklizni szeretek, hogy csak kettőt említsek

– Milyen edzőnek tartod Szrecsko Szekulovicsot? Pályafutásod során szakemberekből is jutott bőven...
– Szrecsko kitűnő edző. Ez nem udvariasság. És csak a saját tapasztalataimra támaszkodva tudok erről beszélni. Esze és szeme van ehhez a játékhoz, könnyen megtalálja az összhangot a csapattal. Olykor váratlan és meglepő húzásokra képes. Nagy stratéga. Kisujjába van, és mindent tud erről a játékról. Sikerre van ítélve.

– Siker? Az a bajnoki cím?.
– Nagy esélyünk van rá. Azt hiszem, nem csak a csapat, hanem a szurkolótábor is itt a legjobb Magyarországon. Tudom, hogy a Falco eddig még nem nyert bajnokságot, de itt és most mindenki az első helyet akarja. Ez a közeg egyszerűen inspirálja az embert. Vannak olyan pillanatok, amikor egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ne mi legyünk az elsők, de attól óvnék mindenkit, hogy azt higgye, már zsebben az arany.
Nehéz megjósolni azt is,hogy kik lesznek a legnagyobb riválisaink. Nem láttam még az összes csapatot, még nem ismerek mindenkit. De azt már most mondhatom, nagyon kiegyensúlyozott a bajnokság.

– Biztosan tudod, hogy az interjúk végén néha van arra lehetőség, hogy üzenjen az ember valakinek.
– Én a szurkolóknak üzenem, hogy ott folytassátok, ahol Szolnokon abbahagytátok. Szurkoljatok, biztassatok minket, és akkor úgy játszunk, ahogy szeretnétek. Mindent megnyerünk nektek, amit csak akartok. - tette hozzá nevetve Arnas.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu